Szakmai közlések szerint egyre súlyosabb gondot okoz idehaza a szakképzett munkaerő hiánya. A migránshullám időszakában adódik a kérdés: az Európába százezrével érkező menekültek megoldást jelenthetnének-e a hazai problémákra.
– A válasz minden bizonnyal nemleges – mondta érdeklődésünkre a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke. Parrag László a nyugat-európai tapasztalatokat idézve elsőként azt emelte ki, hogy az elmúlt időkben érkezők többségének szakmai tudása nem érte el a kívánt szintet. A bevándorlók nagyobb része szakképzetlen, mások pedig bár felsőfokú végzettségűnek mondták magukat, de utóbb kiderült, hogy az Ázsiában vagy Afrikában elvégzett iskolák az európainál kevesebb tudást követeltek meg a diplomához. – Ezek az okok is közrejátszhattak abban, hogy – a helyi statisztikák szerint – a Németországba érkezett százezrek közül mindössze pár százan találtak maguknak munkát – fogalmazott Parragh László.
Az MKIK vezetője szót ejtett az integráció anyagi és más hazai kihívásairól is. – Nyilvánvaló – kezdte –, hogy a nyelvismeret és a szaktudás hiányán képzésekkel kellene segíteni. Ennek meglennének a maga kiszámítható költségei. Emellett azonban gondoskodni kellene a hozzánk érkezők állandó és megfelelő elszállásolásáról is. A lakáskérdés megoldásakor pedig fontos szempont lenne, hogy a munkavállalóvá váló bevándorlók egyedül vagy a családjukkal együtt érkeznek-e az országba. Előbbi esetben a kapcsolattartás kérdése, a telefon és internet-hozzáférés merül fel, utóbbi esetben már a gyerekek és a házastárs ellátása sem lenne elhagyható tétel.
Az egy személy integrálására fordított közvetlen költség így akár a tízmillió forintot is elérheti – becsülte meg a kamarai elnök, hozzátéve: a kiadások nagyságát befolyásolja, hogy az érkezők milyen tudásúak, és az is, milyen tudást várna el tőlük a munkáltató.
Parragh László a távolabbi jövő kapcsán azt vetette fel: könnyen lehet, hogy a bevándorlók sikeres integrációjára fordított magyar kiadások utóbb sehogyan sem térülnek meg. – Az elmúlt években Magyarország a saját bőrén is tapasztalhatta az Európai Unió centrumának vonzóerejét. A jól képzett vagy tehetséges munkavállalók Németországban, Hollandiában vagy Franciaországban lényegesen jobban kereshetnek, mint az ez ügyben perifériának nevezhető országokban, ideértve hazánkat is. A folyamat pedig a bevándorlóknál is végbemehet. Megeshet tehát – mutatott rá az elnök –, hogy az idehaza képzettséget és rutint szerző arab, ázsiai vagy afrikai személyek utóbb már minőségi munkaerőként jelennek meg például a német vagy a francia piacon. Mivel az érintetteket semmilyen kapocs nem kötné hazánkhoz, így azt sem lehetne várni, hogy idővel visszatérnek nyugati munkájukból és itt is kifejtenek értékteremtő tevékenységet – mondta el.
– Magyarországnak más utat kell választania – fogalmazott a kamarai elnök. Úgy vélte: a munkaerőhiányt azzal lehetne a leginkább orvosolni, ha bizonyos területeken nőne a hazai cégek hatékonysága. Vagyis gépesítéssel, új technológiák bevezetésével csökkenthetnék a szükséges munkaerő létszámát. A cél eléréséhez Parragh László szerint az uniós támogatásokat is felhasználhatná hazánk.