Létezik hasznos oldala is annak, hogy Európát elárasztották a migránsok, a válsághelyzet ugyanis kiélezte az unió működőképességének a problémáit, amelyek előbb-utóbb amúgy is a felszínre törtek volna – erről beszélt a Magyar Időknek Veress József egyetemi tanár. A krízishelyzet kezelését szerinte a „művi döntésképtelenség” határozza meg, az Európai Unió vezetői pedig az átlagember szemszögéből úgy tűnnek, mintha elkábították volna őket.
– A bevándorlásra adott uniós válaszok jól mutatják, hogy a közösség ebben a formában nem maradhat fenn, mindenképpen óriási változások bekövetkezte előtt állunk – állítja a szakember. – Az egyik út az, hogy a közösség állampolgáraival sikerül valamilyen módon elfogadtatni, hogy a tömegek beáramlásával szép lassan, de biztosan megváltozik a kontinens civilizációs képe. A másik lehetőség, hogy megújul az unió, új alapelveket fektetnek le, de ez a forgatókönyv a mostani tisztségviselőkkel, pontosabban „a világlakáj attitűdükkel” kivitelezhetetlen. Ráadásul könnyen meglehet, hogy mindkét esetben ugyanaz lesz a végkifejlet, azzal a különbséggel, hogy 50 vagy 150 év alatt mennek végbe a folyamatok – vélekedik Veress József.
Az egyetemi tanár szerint hamis az a feltételezés, hogy Európa vezetői azért folytatnak migránspárti politikát, mert a fejlettebb országoknak olcsó munkaerőre van szükségük. Ha ez így lenne, akkor a Németországba érkezők már rég dolgoznának, ahogy az a ma már 55 éves német–török megállapodást követően történt, de most nem erről van szó. A konszernek a bevándorlók egy részét minden bizonnyal alacsony bérért foglalkoztatni fogják, de a nagy tömegek ellátása – hívta fel a figyelmet – óriási terhet ró majd az államkasszákra. Kizárt dolognak tartja, hogy az uniós tisztségviselők ezt ne látnák át.
A felzárkóztatás kulcskérdés
Veress József úgy gondolja, hogy nyelvi, kulturális és egyéb okok miatt sok ellenzője lenne az Európai Egyesült Államok létrehozásának a közösségen belül akkor is, ha a felzárkóztatás az unió szegényebb országaiban ténylegesen érezhető lenne. Ez esetben viszont reális esély mutatkozhatna békés úton megszervezni az „egy nagy országot”. Európa azonban a közgazdász szerint nem ezen az úton jár. Világosan látszik, hogy az EU fejlettebb országai nem kívánják tovább finanszírozni az újabb tagállamokat. A tagországok uniós kasszába történő befizetései közben az elmúlt tíz évben fokozatosan csökkentek, s ma már a bruttó hazai jövedelmük (GNI) 1 százaléka körül állnak. Ilyen körülmények között lehetetlen, hogy az új tagállamok fejlettségben érdemben megközelítsék a régieket. Ehhez legalább 5 százalékos hozzájárulására lenne szükség.
Az egyetemi tanár szerint a globális cégek erődominanciája következtében nem beszélhetünk integrációról, hiszen a tiszta jövedelem megosztása a munka és a tőke között tovább torzul a tőke javára. A nagy cégek a fizetéseket nem a termelékenység alapján adják, hanem az ország fejlettségéhez mérik. Ha például Németország fejlettségét 100 százaléknak tekintjük, és Magyarország ehhez képest 35 százalékon áll, akkor a bérszint is így fog alakulni. A migránsáradat tehát minden bizonnyal tovább ront a jövedelemmegosztás arányán a nagy cégek javára. – A kapzsiság mára nemcsak a pénzügyi ágazatot, de a reálgazdaságot is uralja, amely a félelemmel együtt kiválóan alkalmas az emberek manipulálására, az országhatárok feletti célok elérésére – jegyezte meg.
Világuralmi ambíciók
Jól látszik, hogy az Egyesült Államok nem akarja megosztani világuralmi szerepét, és belső konfliktusaiból következően újabb gyors és erős hatalomközpontosítást kíván végrehajtani a maga javára – válaszolta Veress József arra a kérdésre, milyen gazdasági, politikai összefüggések válthatták ki a nagy tömegek elindulását Európa felé.
– Az Egyesült Államok felelőssége ebben az, hogy világuralmi törekvéseit erőszakosan hajtja végre, a demokrácia jegyében cselekszik abszolút antidemokratikusan, és akaratát ma már Európára is totálisan akarja rákényszeríteni – mutatott rá. A „cirkusz” – folytatta a gondolatsort –, ami a bevándorlással jár, alkalmas a nemzetállami struktúra további erodálásra, s ez a folyamat jól illeszkedik abba a ’68-as francia „diáklázadások” óta tartó sorozatba, amely a devianciákat emeli normává. Az, hogy Európában felfordulás van – legyen szó akár a hagyományos életmódtól való elfordulás okozta bizonytalanságról vagy a migránsok erőszakos behatolása miatti félelemről – a központi, de nem szuverén hatalom megerősödését szolgálja, s olyan profit, amely az „igazi mozgatóknál” csapódik le.
Az egyetemi tanár szerint nem nevezhető összeesküvés-elméletnek az, ha valaki tagadja azoknak az összefüggéseknek az igazát, amelyeket a nem szuverén vezetők az uniós közösség elé terjesztenek. Arra Veress József nem vállalkozott, hogy megmondja, kik lehetnek „az igazi mozgatók”; úgy fogalmazott, egy egyetemi tanár részéről elég, ha azt mondja, hogy a kép hamis, és „igazabb képet” kell kérni az EU vezetőitől.
Mekkora a mozgástér?
Ami Magyarország helyzetét illeti migránsügyben, a közgazdász nem túl borúlátó, de nem is optimista. A gazdaságpolitika taktikája az elmúlt hat évben az volt, hogy ne csak a költségvetési és a lakossági szektor, hanem a pénzügyi és termelői ágazat is járuljon hozzá az öröklött, súlyos egyensúlytalanságot tükröző makrogazdasági paraméterek javításához. A gazdasági mozgástér növelése tulajdonképpen sikeres volt, mondta, ami azért érdekes, mert 2010-től sok esetben ugyanazokkal a hazai és külföldi szereplőkkel kellett konfrontálódnia a kormánynak, akikkel migránsügyben sem értenek most egyet. Veress József szerint Magyarország a bevándorlás frontján is sikereket érhet el, de azért azt látni kell, hogy Budapestet bármikor „bedarálhatják” a nagyok, tehát a tartós szembeszegülésre korlátozottak a lehetőségek.