– Bár a településkép védelméről szóló törvény már 2016 nyarán elkészült, a múlt év második fele szakmai egyeztetésekkel telt – mondta lapunknak Füleky Zsolt, a Miniszterelnökség építészeti és építésügyi helyettes államtitkára.
– Új eszközökről van szó, amelyeket ki is próbáltuk, a tapasztalatok alapján pedig a törvényhez jól kivitelezhető végrehajtási rendeletet készítettünk, amely január 1-jével lépett hatályba – mutatott rá. Így készült el próbaként a Magyar Építészkamara közreműködésével négy település – egy kis falu, két kisebb város, valamint egy középméretű város – településképi arculati kézikönyve, amelyekhez az önkormányzatok szakmai stábja is sokat tett hozzá.
Szemléletformáló hatás
Füleky Zsolt szerint a településkép védelméről szóló törvény számos újítással élt. – A szövege tömör és közérthető, a célja és az általa előírt lépések világosak. De újdonságnak számít, hogy bevonja a társadalmat a végrehajtásba – fejtette ki a helyettes államtitkár. Az önkormányzati feladatokból ugyanis a helyi közösségek is kiveszik részüket: a polgárok, a gazdasági szervezetek és a településen működő civil szervezetek. Az arculati kézikönyvek bevezetésével egyfajta szemléletformáló szerepet tölt be a törvény.
A lakosság is beleszólhat, hogy nézzen ki egy adott városrész
– A jogalkotó szándéka nem agyonszabályozott környezet, egyfajta jogi akadálypálya kialakítása, hanem az, hogy érthető, szemléletes formában elmondja a helyieknek, hogy az adott településrészen milyen építészeti minőséget és arculatot vár az új házat építőktől. Ezzel lehetővé válik, hogy az építtetők ne csak a telek megvásárlása után tudják meg, megépülhet-e az általuk megálmodott ház – fogalmazott Füleky Zsolt.
Önkéntes jogkövetés
A helyettes államtitkár kifejtette: Magyarország gazdasági hatékonysága érdekében az építésügy markáns bürokráciacsökkentésen esett át 2016. január 1-jével, amikor életbe lépett az egyszerű bejelentés, amellyel az építkezéseket kísérő folyamatok – a remélt módon – jelentősen felgyorsultak. A hatósági engedélyezés hiányában azonban követelmény, hogy az építési folyamat mindhárom szereplője – az építtető család, a tervező és a kivitelező – a szabályokat pontosan ismerje és önkéntesen be is tartsa.
Füleky Zsolt szerint a településrendezési tervek többsége az utóbbi időben annyira bonyolult és érthetetlen lett, hogy az egyszerű bejelentés bevezetésével azonnal szükségessé vált új szabályozási eszköz kimunkálása. Hozzátette, a Miniszterelnökség meggyőződése, hogy az építtető emberek döntő többsége nem akarja a pénzét ízléstelen ház építésére fordítani, így amennyiben számukra egyértelműen rögzülnek a helyi közösség által az új épületekkel szemben támasztott feltételek, akkor feltételezhetjük, hogy a lakosság túlnyomó többsége azokat be fogja tartani. – A korábban kialakult jogi környezet erre nem volt alkalmas. A helyi építési szabályzatok nem közérthető, nem igazán gördülékeny módon íródtak – magyarázta.
– Településeink képe azért is fontos szempont, mert a lakosság nemcsak külföldre vándorol, hanem ez országon belül is kimutatható probléma. Minden falu és város elemi érdeke, hogy olyan lakosságmegtartó vonzereje legyen, hogy a fiatal népesség helyben maradjon. Ennek fontos eleme a helyi kultúra őrzése és ápolása, amelynek szerves része a település épített és táji környezete mind örökségként, mind fejleszthető adottságként – mondta Füleky Zsolt.
Felkészült szakemberek
A kézikönyvek kialakításában többféle segítséget kaphatnak a települések.
– A törvény végrehajtására viszonylag rövid idő áll rendelkezésre. Az arculati kézikönyvét, és az ezen alapuló településképi rendeletét minden önkormányzatnak október 1-jéig el kell készítenie. Ez elég rövid idő, viszont a települések nincsenek magukra hagyva a feladatban – mutatott rá Füleky Zsolt. A szakmai támogatás része egy képzés valamennyi megyei állami főépítésznek, de hasonló felkészítést kapnak a megyei önkormányzatok főépítészei és a megyei jogú városok főépítészei is. Ez lehetővé teszi, hogy a települések ne közvetlenül a Miniszterelnökséghez, hanem helyben a főépítészhez vagy a megyei kormányhivatalokhoz fordulhassanak segítségért.
– A feladat kivitelezésében a Magyar Építészkamara, illetve a területi építészkamarák is szakmai partnereink, amelyeknek szintén minden információt rendelkezésükre bocsátunk ahhoz, hogy aktívan támogathassák a megyéik településeit. A Miniszterelnökség rajtuk kívül meg szeretné szólítani az országban működő valamennyi építészképző intézményt, hogy ezek az egyetemek, egyfajta tudásközponttá válva, szintén kivehessék részüket ebből a forradalmi folyamatból – fogalmazott Füleky Zsolt. A segítség technikai alapját a Miniszterelnökség háttérintézménye, a Lechner Tudásközpont biztosítja majd, legyen szó a szakmai kiadványok szerkesztéséről vagy háromdimenziós ábrák készítéséről.
Az új szabályozással alkalom nyílik rá, hogy a helyi közösség szigorítsa az építési előírásokat, de nem ez a fő szempont. Ez a döntés Füleky Zsolt szerint a törvény értelmében kifejezetten a helyi közösségek kezében van. A közösség saját magának, valamint a később csatlakozó polgároknak alkotja meg a jogi kereteket, ez az egésznek a kulcsa – hangsúlyozta.
