– Könnyű ma Magyarországon vállalkozni?
– A piac telített, s a rendszerváltás utáni évek lehetőségei mára elolvadtak, hiszen akkor kevés tőkével el lehetett kezdeni egy vállalkozást, ma pedig a legtöbb területen komoly anyagi erőforrások kellenek a cégalapításhoz. Magasabb lett a belépési küszöb. Ezért az induló és a már működő cégek esetében is leginkább csak kiugró kreativitással lehet sikereket elérni. Nemzetközi viszonylatban versenyhátrányt jelentenek a magas járulékok, közterhek és a bürokrácia.
– A kormány ezekben tervez változtatásokat, a szakmai szervezetekkel most zajlik az egyeztetés.
– Ez üdvözlendő. Hathatós és gyors lépésekre van szükség, amit szervezetünk már régóta szorgalmaz.
Futó Péter: Ha a munkavállaló érzi az anyagi megbecsülést, jobban teljesít
– Mit javasolnak a munkaadók?
– Komoly probléma, hogy sok esetben nem találni szakképzett magyar munkaerőt, mert sokan külföldre mentek a magasabb fizetés, a jobb feltételek miatt, aminek következtében akár még beruházások is meghiúsulhatnak. Minimális célként a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) azt fogalmazza meg, hogy elégedjen meg az állam a versenyszféra munkáltatóitól (nemzetgazdasági szinten, nem az egyes munkáltatók szintjén mérve és értékelve) a munkával kapcsolatos terhek reálértéken való szinten tartásával. Más szóval, a gazdaság reálértéken való növekedése közvetlen eredményének ez a része ne a reálértéken nagyobb állami költekezést tegye lehetővé. Azaz amennyiben az egyik évben az infláció 2 százalék, a versenyszféra béremelkedése 5 százalék, akkor a versenyszféra munkáltatói által befizetett közterhek és adók csökkenjenek 3 százalékponttal. Ez a szabály legyen mindaddig érvényben, amíg az adóék nem éri el a visegrádi országok (esetleg az újonnan csatlakozott EU-tagok) átlagát.
– Az egyensúly fenntartása érdekében a kormánynak lavíroznia kell.
– Nem is azt várjuk, hogy ő finanszírozza, de az általunk vázolt javaslattal a kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna. A kifizetett többletbérből ugyanis újabb bevétele származna az államnak, például áfából, hiszen az emberek ezt a pénzt döntő részben fogyasztásra költenék. Vagy más módon hasznosulna, például állampapírt vásárolnának.
– Mit várnak el cserébe a munkavállalóktól?
– Nagyobb termelékenységet.
– Ismeri a mondást: tudsz focizni? Nem. És ha megfizetlek?… Ön azt állítja, hogy az alacsony bérek miatt nem dolgoznak hatékonyabban az emberek?
– Igen, ezt gondolom. A 40 év szocializmus is megtette a hatását az alacsony hatékonyság terén. De ha a munkavállaló azt látja, munkaadója anyagilag megbecsüli, jobban félti az állását, s jobban odateszi magát.
– A munkaerőpiaci gondokat lehet orvosolni bevándorlással?
– Részben. Például a negyvenmilliós Lengyelországban egymillió ukrán dolgozik.
– A nyelvtudás hiánya nem gond?
– De, ám számos olyan szakma és munkakör van, ahol ez nélkülözhető.
– Határon túli magyarok alkalmazása?
– Az is egy lehetőség, de arra is törekedni kell, hogy a tömbmagyarság egysége ne bomoljon meg.
– „A menekültek között sok a fiatal, jól képzett és motivált munkaerő, pontosan ilyen alkalmazottakat keres a Daimler” – mondta még tavaly szeptemberben a cég vezérigazgatója, Dieter Zetsche a Bildnek. Szinte napra pontosan egy évvel később a Reuters harminc olyan nagyvállalat körében végzett felmérés eredményét hozta nyilvánosságra, amelyek a DAX tőzsdeindex kosarában is benne vannak: ők csupán 63 migránst foglalkoztatnak, ráadásul közülük ötven a Deutsche Postnál kapott munkát, főleg levélelosztó munkakörben. Ön mit gondol erről?
– Nagyon fontos, ha már külföldiek alkalmazásáról beszélünk, hogy az csakis azonos kultúrkörből történjen.
– Miközben sokan a külföldre vándorló magyarokról beszélnek, egy minap megjelent tanulmány szerint az automatizálás, a robottechnika miatt a munkahelyek 12 százaléka kerülhet veszélybe. Ha azt vesszük alapul, hogy a foglalkoztatottak száma a harmadik negyedévben 4 millió 390 ezer volt, akkor ez több mint félmillió embert jelent. Mindez akkor azt vetíti előre, hogy mondjuk tíz év távlatában egyre többen lesznek állás nélkül?
– Nem. Tanulással és átképzéssel egyre több mérnökre, informatikusra és magasan kvalifikált szakmunkásra lesz szükség, s számos olyan szakma fog életre kelni, amiről ma nem is álmodunk. Erre minden területen fel kell készülni, leginkább képzésekkel.
– Ön szerint az oktatásban milyen változásokra lenne szükség a gazdaság és a versenyképesség javítása és az új kihívásoknak való megfelelés érdekében? Mit gondol a duális képzésről?
– Utóbbi pozitív hatására még várnunk kell. Jelenleg az országban 30-35 ezer gyermek tanul a több mint 700 szakmunkásképző intézményben, ami lássuk be, irreálisan sok. Ezek átalakítására, összevonására is szükség van. Másfelől, és ez még nyomatékosabb, át kéne szabni az oktatási rendszert, s a magolás helyett a kreativitást kellene a fókuszba helyezni. Ez az alapja mindennek. Nagyobb hangsúlyt kell adni már az alapoknál a matematikai, fizikai, informatikai képzéseknek, a szövegértésnek, s erre ráépülhetnének később a közép- és felsőfokú tanulmányok. Továbbá a mai felnőttek egy részének, s valamennyi gyermeknek hozzá kell szoknia az életen át tartó tanulásához, amihez viszont az előbb említett tárgyakat, illetve az általános tudás megszerzését kellene preferálni. Ezek nélkül ugyanis nem fognak tudni váltani, s át-, illetve továbbképezni magukat. A pedagógusok bérét pedig tovább kellene emelni, hogy tanárnak ne csak hivatásból menjenek a fiatalok, hanem biztos egzisztenciát is remélhessenek. Az oktatásba fektetett pénz az egyik legjobb befektetés az államnak.
– A vállalkozói környezet javítása érdekében mire számítanak még a kormánytól?
– Hogy jobban bevonja az országos érdekvédelmi szövetségeket a programok kialakításába, hallgassa meg őket és alakítson ki konszenzust.
– De sokszor a munkaadók érdeke ellentétes a munkavállalókéval, így azok érdekvédelmi szervezetei között is nehéz partnerséget teremteni, nem?
– Ez így nem igaz. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Például a minimálbérről is sikerül évről évre megállapodni.
– A bürokrácia is rontja a cégek versenyhelyzetét. Hol lát ebben lehetőséget a mérséklésre?
– A közigazgatás túldiszponált, ez komoly tartalék.
– Leépítésre van szükség?
– Igen, de tudásuk hasznosításával, átképzésükkel az érintettek, a vállalkozások és az állam is csak nyerhet.
– Mi a véleménye a jelenlegi iparpolitikáról?
– Magyarországon kétféle gazdaság működik: egy nem túl intenzív, zömében magyar tulajdonú kkv-kből álló és egy nemzetközi, nagyvállalati szektor. Az előbbieket kell elsősorban erősíteni. Jónak tartom az Ipar 4.0 Technológiai Platformot és az Irinyi-tervet, de még markánsabb irányvonal meghatározásra és támogatásra lenne szükség.
– A startupoknak milyen jövőt jósol?
– Az ország jövője részben rajtuk múlik. Ezért még akkor sem szabad letörni, ha tízből csak kettő lesz sikeres.
– Aztán amikor felfut az a kettő, tulajdonosaik eladják egy tőkeerős nyugati befektetőnek.
– Lehet, de nem szükségszerű. Vannak magyar befektetők is. Úgyhogy a globalizált világban ettől nem kell tartani. Ráadásul startupjaink növelik a világban az ország és a magyarok elismertségét, ami közvetve forintosítható.
– A fejlesztők, kutatók esetében az agyelszívás már nemcsak az Egyesült Államok részéről veszélyezteti Kelet-Európát és hazánkat, hanem Nyugat-Európából is. Van gyógyszer ellene?
– Az igazi profit az innovációból keletkezik, amit további adókedvezményekkel kellene támogatni, ezáltal nőne a munkatermelékenység. A kutatásra, fejlesztésre és innovációra az Egyesült Államok és a távol-keleti országok 3,5, az EU három százalékot, Magyarország durván 1,5 százalék környékén költ. Ezt növelni kell, mert az oktatáshoz hasonlóan ez az a terület, amely hatványozottan hozza vissza a rá fordított összegeket.
– Sokszor probléma a magyar cégek tőkehelyzete. Ebben milyen segítségre lenne szükség?
– Sokféle uniós és magyar program létezik. De ezek közül az egyik vezérhajó a növekedési hitelprogram, amelynek segítségével olcsó pénzhez juthatnak a vállalkozások. Ez egy gazdasági sikertörténet, számos kis- és középvállalkozás az MNB által biztosított olcsó pénzzel tudta megvalósítani tervét, fejlesztéseit, aminek eredményeképpen elindult a megerősödés útján, s növelte versenyképességét idehaza, az unióban és a globális piacon. A jövőben a programot folytatni kellene.
– A magyar külkereskedelem jól teljesít: a legfrissebb adatok szerint az első nyolc hónapban a kivitel 3,0, az import 1,4 százalékkal nőtt, a mérlegtöbblet 1,046 milliárddal meghaladta az egy évvel korábbit, 6,636 milliárd eurót tett ki. Lát esélyt az export átütő volumenű további növelésére?
– Ehhez a magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások kivitelét kell preferálni. Továbbá a kis- és középvállalkozások exportját kell elősegíteni minden eszközzel.
– Erre jó válasz a Magyar Nemzeti Kereskedőház tevékenysége?
– Jó kezdeményezés, s nem szabad türelmetlennek lenni, időt kell hagyni a programok kifutásának, öt év távlatában lehet egyenleget vonni. A külpiaci tapasztalatok alapján lehet, hogy lesz olyan iroda, amit be kell zárni, s lesz olyan ország, ahol újabbakat kell nyitni.
– Az EU és az Egyesült Államok között tervezett szabadkereskedelmi egyezményről (TTIP) mi a véleménye, lesz abból valami? Érdekünk ez?
– Ez a jövő útja: ha nem 300 és 500 millió fős a piac, hanem 800 milliós, az alapvetően sok pozitív eredménnyel járhat. Az uniós érdekeket viszont messzemenőkig képviselni kell, például hogy génmódosított termék ne kerülhessen be az öreg kontinensre, így hazánkba se.
– Hogy látja az Európai Unió jövőjét?
– Nagy valószínűséggel meg fog maradni.
– A Brexit és a holland törekvések ismeretében is?
– A briteknél villámgyorsan, negyedével csökkent a font vásárlóereje, számos cég elhagyja a szigetországot, kevesebb uniós diák jelentkezik az egyetemeikre, mióta a kilépés mellett döntöttek. Gazdaságilag meg fognak fizetni a döntésükért.
– Nem gondolja, hogy a nagy országok „bedarálják” majd a kicsiket, s akár kétpólusú unió alakulhat ki?
– Ezért van nagy jelentősége a V4-ek összefogásának, amely méreténél, gazdasági erejénél fogva már fel tudja venni a versenyt a németekkel, franciákkal, olaszokkal, a nagyhatalmakkal. Hatvanötmillió ember véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni.
– Matteo Renzi olasz miniszterelnök a közelmúltban fenyegette meg a kelet-európai uniós államokat, miszerint ha nem segítenek a migránsok befogadásában, az olaszok megvétózzák az EU költségvetését. Mit szól ön ehhez?
– Nem eszik olyan forrón a kását: a jelenlegi rendszerben nem foghatják vissza azokat a forrásokat, ami jár Magyarországnak vagy a többi kelet-
európai államnak.
– A közösségi források struktúrájában is változás figyelhető meg, igaz, nem az előbb említett okok miatt: már nem támogatásként adja Brüsszel a pénzt, hanem visszafizetendő, kedvező hitelként.
– Ez csak részben igaz. A mostani és az előző ciklus a felzárkózásról szólt.
– De még nem zárkóztunk fel.
– Ez a mi bajunk, s ezért kell javítani a versenyképességünket.
