Érzékenyen érinti a haltermeléssel foglalkozó gazdaságokat a tavaly bevezetett vízkészlethasználati járulék. A díj összege sok esetben a tógazdaságok teljes profitját elviszi. Az Európai Unió vízkeretirányelve szerint hazánknak újra be kellett vezetnie a vízkészlethasználati járulékot.
Egy tavaly nyáron megszületett és október elsején életbe lépett rendelet szerint a mezőgazdasági termelésre használt öntözővízért is fizetniük kell a termelőknek, a kötelezettség pedig a tógazdaságokra is vonatkozik. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közbenjárásával sikerült elérni, hogy a mezőgazdasági termelők évi 50 ezer köbméter vizet ingyen használhatnak, a rizstermesztőknek és a halgazdaságoknak pedig 150 ezer köbméterig nem kell fizetniük. E fölött azonban – a víz eredetétől függően – minden köbmétert súlyos forintok terhelnek.
Németh István, a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetségének elnöke lapunknak elmondta: a halastavak üzemeltetőit két teher is sújtja. A magasabban fekvő területeken vízszolgáltatási díjat kell fizetniük, mivel ez esetben a halastavakba a természetes vízfolyásokból át kell emelniük a vizet. A Dunántúlon jellemzően völgyzáró gátakkal dolgoznak, ide a természetes patakok vizét gyűjtik be.
Bár az így felfogott vizet néhány hónapnyi vagy egyévnyi használat után változatlan mennyiségben továbbengedik, a vízkészlethasználati járulékot így is megfizettetik a termelőkkel. A szakember szerint az ideiglenes vízhasználattal ráadásul nemhogy kárt nem tesznek a természetben, még a víz minőségét is javítják a haltermelők. – A víz használatából nem csak a tógazdaságoknak származik előnyük, a halnevelés mikroklíma-javító hatású, megtisztítja a természetes vizeket. Tehát más társadalmi előnye is van a vízhasználatnak, a díjat viszont csak a halgazdaságokkal fizettetik meg – emelte ki.
A szakember emlékeztetett arra, hogy a hazai haltermelés jövedelmezősége rendkívül alacsony, a gazdaságoknak háromévnyi befektetésre van szükségük ahhoz, hogy a megtermelt halat a piacra vigyék és a költségeik megtérüljenek. Ezért sem tartja elfogadhatónak, hogy az érintettekkel több tíz millió forintos díjat fizettessen meg az állam. A járulék mértékének régiós versenytorzító hatása is van, a környező országokban ugyanis az elmúlt években csak szimbolikus összegű díjazást vezettek be.
– Más EU-tagállamokban olyan mértékű járulékról döntöttek a politikusok, amellyel még eleget tettek Brüsszel kérésének, azonban a kötelezettséggel nem lehetetlenítették el a termelők működését – hívta fel a figyelmet. Majd hozzátette, ha nem lesz változás, a magyarok lépéshátrányba kerülhetnek a nagy pontytermelő országokkal szemben. Európai uniós összehasonlításban jelenleg Lengyelország és Csehország után a hazai tógazdaságokból kerül ki a legtöbb ponty. Annak érdekében, hogy a korábban meghatározott díj mértéke csökkenjen, a szakmaközi szervezet egyeztetést kezdeményezett a kormánnyal. Úgy tudják, jelenleg tárcaközi egyeztetésen van az a javaslat, amely jelentősen mérsékelné a tógazdaságokra kivetett járulék mértékét.
– Pontos számokról egyelőre nem tudok nyilatkozni, a végleges javaslatot június végére készítheti el a Belügyminisztérium – nyilatkozta lapunk kérdésére Németh István.
Visszatelepítik az őshonos menyhalat a Balatonba
Kudarcot vallott a 2011-ben meghirdetett Együk ki a busát a Balatonból! gasztronómiai program. A víztisztításra több mint harminc éve betelepített, növényevő halóriásból becslések szerint még mindig 3000 tonnányi terheli a tavat.
A jövő évtől azonban már nem kerülhet busaivadék a Balatonba, a 2015-ben megkezdett őshonos menyhaltelepítés viszont folytatódik. Az Országgyűlés több ponton is módosította a halgazdálkodásról és a halvédelemről szóló jogszabályt. Így a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit (BH) Zrt. mellett a tógazdaságokat tulajdonló Balatoni Halászati Zrt. esetében is a földművelésügyi tárca vezetője gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Szári Zsolt, a társaság vezérigazgatója a Sonline.hu-nak elmondta: a jogszabály a busanevelést is tiltja, ennek köszönhetően fokozatosan eltűnhetnek a tóból a nemkívánatos egyedek.
A szakember emlékeztetett arra, hogy a busák valószínűleg ivadékként szöktek be a tó vízgyűjtőjében lévő haltermelési létesítményekből a Balatonba. Mivel a halgazdálkodók nem helyezhetnek ki előnevelt egyedeket, nem lesz utánpótlása a gyérítés alatt álló busaállománynak.
Mint megírtuk, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. – együttműködve a gödöllői Szent István Egyetem kutatóival – a földművelésügyi tárca támogatásával 2015-ben kezdte meg az egykor őshonos, majd kipusztult menyhal visszatelepítését. Az első lépcsőben 600 darab, egyedenként 200 gramm átlagsúlyú menyhal került a tóba, a múlt csütörtökön a szántódi révnél pedig további kétezret engedtek a Balatonba a BH Zrt. dolgozói. Három év alatt így összesen 250 egynyaras, 4000 előnevelt és 40 ezer zsenge ivadék menyhal gazdagította a tó halállományát. A horgászoknak azonban még várniuk kell az első menyhalvacsorával, ugyanis a balatoni horgászrend szerint a kifogott menyhalat – miután kíméletesen megszabadították a horogtól– vissza kell dobni a tóba. (G. J. A.)
