Rendszeresen hallani a hírekben egy-egy termék, a leggyakrabban valamilyen élelmiszer kapcsán arról, hogy annak fogyaszthatósága a vásárlóra veszélyes lehet, s emiatt a gyártó vagy a forgalmazó – többnyire a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vizsgálata és döntése következtében – visszahívja a boltok pultjairól.
Egy idén tavasszal több mint ezer fő megkérdezésével készült felmérésből az derült ki, hogy a válaszadók döntő többsége, 96,1 százaléka hallott is már élelmiszeripari termék visszahívásról. A legtöbben a bébiételeket idézték fel, de sokan emlékeztek a fűszerpaprikával kapcsolatos, illetve valamilyen húsipari termék visszahívására is, és emellett viszonylag nagy számban említették az ásványvizeket, a tojást, a csokoládét és a köménymagot is.
Az Élelmiszer-vizsgálati Közlemények című tudományos szaklapban megjelent összesítésre hivatkozva a Laboratórium.hu összesítése arról számolt be, hogy a termékvisszahívás a válaszadók 5,8 százaléka szerint kizárólag a vállalkozás, míg 14 százaléka szerint kizárólag a hatóság feladata. A többség (80,2 százalék) véleménye alapján azonban e két szereplőnek közösen kell eljárnia ilyen esetekben, úgy tartják, az a gyártó a hiteles, aki maga ismeri be, ha hibázott. A visszahívott terméket a megkérdezettek megközelítőleg 90 százaléka azonnal kidobná, és ugyanilyen arányban kíváncsiak az emberek a visszahívás okára is.
Amennyiben egy élelmiszer-vállalkozó okkal feltételezi, hogy egy adott élelmiszer nem felel meg az élelmiszer-biztonsági követelményeknek, és a kérdéses élelmiszer már kikerült a vállalkozás közvetlen ellenőrzése alól, haladéktalanul kezdeményeznie kell az élelmiszer kivonását a forgalomból, és erről tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot. Ám ha a termék már eljuthatott a vásárlókhoz, akkor vállalkozásnak tájékoztatnia kell a fogyasztókat a kivonás okáról, valamint szükség esetén – amennyiben egyéb intézkedések nem elegendők a magas szintű egészségvédelem biztosításához – vissza kell hívnia a vásárlónál lévő terméket.

A vásárlók közül sokan emlékeznek a fűszerpaprikával kapcsolatos élelmiszeripari botrányokra
Fotó: Bach Máté
Mást jelent tehát egy termék kivonása a forgalomból, illetve annak a visszahívása. A forgalomból való kivonás az általános értelmezés szerint azt a folyamatot jelenti, amelynek során a terméket – a vásárló tulajdonában levő termékek kivételével – eltávolítják az élelmiszerláncból. Visszahívásról pedig akkor beszélhetünk, ha a kockázatot jelentő termék már a vásárlónál van. Míg a kivonásnál az élelmiszerlánc szereplői viszonylag gyorsan tájékoztathatják egymást, a visszahívásnál nehézséget jelent a vásárlók elérése, értesítése.
Amennyiben a hatóság megítélése szerint a vállalkozó által megtett intézkedések nem elégségesek, akkor az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a feltárt jogsértés súlyával arányosan , a jogsértésben rejlő kockázat mértékének és jellegének figyelembevételével a termék előállítását, tárolását, szállítását, felhasználását, forgalomba hozatalát, behozatalát, kivitelét, illetékességi területén való átszállítását feltételhez kötheti, korlátozhatja, felfüggesztheti, megtilthatja, valamint elrendelheti a termék zár alá vételét, lefoglalását, forgalomból való kivonását, visszahívását, megsemmisítését, ártalmatlanítását.
Amíg a termékek kivonása a forgalomból „csendes” folyamat, vagyis a vásárló nem minden esetben értesül az intézkedésről, addig a visszahívás célja kifejezetten az, hogy a kockázattal kapcsolatos információ eljusson a fogyasztókhoz. Ezért még a tisztességesen eljáró vállalkozásoknak is kritikus döntési pontot jelent a termékvisszahívási folyamat elindítása abban az esetben, amikor a kockázatra vonatkozóan csak gyanú áll fenn. A vállalkozások vezetői ugyanis úgy érzik, hogy a termékvisszahívások nemkívánatos negatív marketingkövetkezménye a hírnév és a márkaérték csökkenése lehet.
Termékvisszahívás esetén a vállalkozások mozgástere kommunikációs szempontból nagyon szűkös. A társadalmi érdeknek megfelelően egy ilyen eseményben a hatóságnak olyan módon kell közreműködnie, hogy a tájékoztatás mellett nem okoz feleslegesen kárt az érintett gazdasági szervezeteknek.