Az, hogy milyen ütemben érjük el az úgynevezett „nullszaldós” államháztartási mérleget, ma már nemcsak a külső körülményektől, hanem a közeli évek költségvetési számaiban tükröződő elkötelezettségtől függ – nyilatkozta a Magyar Időknek Kovács Árpád. A Költségvetési Tanács elnöke hozzátette: 2020 környékén elapadnak az európai uniós források, addig pedig mindenképpen célszerű lenne „két lábon állni”, azaz fokozatosan egyensúlyba hozni az államháztartást. Ennek a gazdaságpolitikának – mint mondta – ma megvan az esélye.
A kiegyensúlyozott költségvetés gondolatához kapcsolódóan többféle ütemelképzelés él. Az egyik lehetőség, hogy a központi költségvetésről szóló törvényben azonos bevételi és kiadási összeg szerepel, de elképzelhető az is, hogy csak a működési költségekre vonatkozzon az elképzelés, a fejlesztésekre nem, s az is felmerült, hogy az uniós módszertan szerinti államháztartási hiánynak kellene nullának lennie. Kovács Árpád véleményéhez ez utóbbi áll a legközelebb. Hogy végül melyik pályán indul el az ország, arra a 2017-es költségvetési törvényjavaslat fog választ adni.
Tényleges adósságcsökkentés
A tanács elnöke arra is kitért, hogy az államháztartás közvetlen, adósságszolgálati terhek nélküli „nettó” egyenlege Magyarországon jelenleg is többletet mutat. A magyar büdzsé bevételi és kiadási oldala 2009–2010-től egyensúlyban van, tehát nem fogyasztunk többet, mint amennyit termelünk. Az államháztartás hiánya oly módon keletkezik, hogy a kiadásokra rárakódik a kamat, amelyet az előző évtizedekben felvett hitelek után fizet az ország. Ez a jórészt adósságszolgálati terhek miatti hiány azonban bő hat éve folyamatosan csökken, míg 2010-ben 1300-1400 milliárd forint volt, mára már ennek mintegy fele-kétharmada. Ezt a pénzt is elő kell teremteni valahonnan, így nominálisan addig növekszik az államadósság összege, amíg nem teremtünk olyan helyzetet, hogy az összes bevétel az összes kiadást fedezze. Abban a pillanatban, ahogy a költségvetés kiadási oldala a kamatfizetéssel együtt nézve kisebb a bevételeknél, automatikusan elkezdődhet az adósság csökkenése nominálisan is, azaz nem csak a GDP arányában lesz kisebb az adósság mértéke. Kovács Árpád szerint ez „nagyon fogható” pillanat, utána pedig mindaddig fönn kell tartani ezt a folyamatot, amíg az adósság az alaptörvényben előírt 50 százalékos GDP-arányos szintet el nem éri.
Fontos a kifehérítés
– Az államháztartás egyensúlyának fokozatos javulását a csökkenő kamatterhek mellett elsősorban a gazdaság növekvő teljesítménye, a takarékos gazdálkodás és az adózási fegyelem – döntően az úgynevezett kifehérítő intézkedések hatására történt – javulása tette lehetővé. A pénztárgépek adóhivatalba kötése önmagában 500 milliárd forinttal javította az egyenleget – ecsetelte a tanács elnöke. Szerinte ez a tendencia tovább folytatható, s a feketegazdaság tere tovább csökkenhet, ami tovább javíthatja majd az egyenleget. Kedvező hatást gyakorolt továbbá a költségvetésre az is, hogy a devizahiteles intézkedésekkel sikerült felszámolni egy olyan gátat, amely a fogyasztás növekedésének az útjába állt. Bizonyos időszakokban – tette hozzá Kovács kérdésünkre – a szektorális adók is sokat segítettek.
Ezzel tartozunk unokáinknak
Kovács Árpád a hiány nélküli államháztartást és az adósság nominális csökkentését szükségszerű pályának tartja, hiszen ezzel „tartozunk az unokáinknak”. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a program csak addig lehet működőképes, amíg a gazdaság 3 százalék körül növekszik, és a külső körülmények sem romlanak. Azt, hogy idén 2,3-2,5 százalék közötti növekedést várnak, azért nem tartja a jelenlegi feltételek alapján problémásnak, mert az elemzések szerint a jövő évtől újra gyorsabb ütemre kapcsol a magyar gazdaság. Ráadásul az sincs kőbe vésve, hogy a lassulás valóban bekövetkezik.
– Most kell pozíciót nyerni, ameddig még adottak a világgazdasági feltételek, hiszen előbb-utóbb kialakulhat újabb válság, amely nem mindegy, milyen mozgástérrel ér el minket.
A 2008-as krízisben az volt a tragikus, hogy már amúgy is túlterhelten, jelentősen eladósodva futottunk bele – hangsúlyozta az elnök. Mint mondta, ahhoz, hogy felzárkózzunk az európai színvonalhoz, tartósan az uniós átlag feletti teljesítményt kell elérnünk. Úgy gondolja, hogy Ausztria utolérése fejlettségben – aminek eléréséhez kért a jegybanktól tervet Orbán Viktor – akkor nem lesz pusztán vágyálom, ha a tartós növekedést saját erőből, a magunk forrásaira támaszkodva, a hatékonyság javításával tudjuk elérni a következő évtizedekben. Biztató, hogy miközben az egyszeri hatások nélküli növekedési képesség 2011-ben még csak fél-egy százalék volt, mára ezt már inkább 2-2,5 százalékra teszi a szakemberek többsége.