Immár 75 éve annak, hogy az Amerikai Egyesült Államok Nagy-Britanniával és Kanadával együtt elindította az atomfegyverek kifejlesztését célzó Manhattan-tervet.
A program ötlete azt követően született meg, hogy több európai tudós és kutató – köztük Albert Einstein és a magyar származású Szilárd Leó (képünkön) – 1939. augusztus másodikán levelet írt Franklin D. Rooseveltnek, az Egyesült Államok akkori elnökének. A szakemberek arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy a náci Németország egy saját nemzeti nukleárisenergia-tervbe kezdett, amely atombomba előállításához vezethet.
Szilárd Leó 1934-ben, Londonban adta be szabadalmi kérvényét a nukleárisenergia-felhasználásra, majd később a második világháború elől menekült New Yorkba, ahol számos emigráns kutatóval együtt tanulmányozta az atomenergiát. A magyar tudós elsőként jött rá arra, hogy egy urántömegben létrehozott láncreakcióval mesterséges úton hatalmas energia jöhet létre, miközben nagy számú új, rádiumhoz hasonló elem jön létre. Ez a módszer a neutronok besugárzása volt, a reakcióra alkalmas elem pedig az urán és a plutónium lett.
A tudósok a levélben figyelmeztették Rooseveltet, hogy a jelenség egy olyan nagy erejű és típusú bomba előállításához is vezethet, amiből egyetlenegy is óriási pusztításra képes. A levelet Einstein augusztus 2-án írta alá, és Alexander Sachs bankár és gazdasági szakértő október 11-én juttatta el Roosevelthez. Ezt követően az elnök elrendelte az úgynevezett urántanácsadó bizottság létrehozását. Az első ülést 1939. október 21-én tartották, amelyen hatezer dollárt különítettek el a Chicagói Egyetemen zajló neutronkísérletekre.
Míg kezdetben kisebb bizalmatlanság övezte a kutatást, 1942-től a hadsereg is komolyan foglalkozott az atombomba létrehozásának lehetőségével. Ekkorra datálódik a Manhattan-terv elindítása is. A projekt vezetője Robert Oppenheimer lett, aki számos neves amerikai tudós mellett magyar, olasz és más egyéb származású fizikust választott ki a projektben való részvételre. A Manhattan-terv katonai vezetője Leslie R. Groves mérnök-tábornok volt.
A kísérlet központja az új-mexikói Los Alamos lett, Oppenheimer itt tökéletesítette a Fermi által még Chicagóban megtervezett atommáglyát. A kísérletek nyomán már 1943-ban készen állt egy kezdetleges atomerőmű modellje. A fejlesztést ezt követően áthelyezték az új-mexikói sivatagba, a White Sands rakétakísérleti telepre. A tudósok ott már az atomrobbantással kísérleteztek.
Az első atombombát az új-mexikói Alamogordo mellett, 1945. július 16-án robbantották fel. A kísérleti detonációt követően egy mintegy háromkilométeres gombafelhő alakult ki, a robbanás helyén pedig radioaktív zöld üveg keletkezett. Ekkorra a háború Európában véget ért, Japánban azonban még folytak a harcok. Így az amerikai vezérkar a japán városok bombázása mellett döntött. 1945. augusztus 6-án és 9-én Hirosima és Nagaszaki esett áldozatul az amerikai atomtámadásnak. Az akció több tízezer áldozatot követelt, a radioaktív sugárzás következtében százezreket ért sugárfertőzés. Az Egyesült Államok ezzel a lépésével elérte, hogy a világ számos pontján nukleáris fegyverek fejlesztésébe kezdtek. Ma már olyan államoknak is van atomfegyverük, mint India és Pakisztán.