– A kihalás természetes folyamat, a Földön valaha élt állat- és növényfajok kilencven százaléka mára eltűnt. Ehhez évmilliók-évtízmilliók kellettek, ami azonban most tapasztalható, és érinti a mindennapjainkat, az a földtörténeti korokhoz, evolúciós időhöz képest fénysebességgel, néhány emberöltő alatt megy végbe – mondta el a Magyar Időknek Orbán Zoltán. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője szerint a fő problémát a fajok kihalásának hátterében zajló folyamatok jelentik, az ember átalakítja a környezetét, megváltoztatja a klímát, egyes fajokat szisztematikusan irt.
Magyarországon és Európában az agrárterületek állat- és növényvilágának csökkenése az egyik legaggasztóbb folyamat. Az évezredekig művelt fenntartható – kisparcellás, mozaikos – gazdálkodást az intenzív földművelés váltotta fel.
Nyugat-Európában ez a második világháborút követően, a közös, állami támogatású, monokultúrás agrárpolitika csúcsra járatása miatt alakult ki. Erre példa Anglia, ahol a 1970-es évekre az agrártájból szinte minden őshonos állat- és növényfajt kiirtottak. A rovarok, velük párhuzamosan az őket fogyasztó madarak, majd a nagyobb ragadozók is eltűntek.
– A történelem furcsa fintora, hogy ez a profitorientált gazdálkodás nem érvényesült a vasfüggöny mögött, Magyarországon 2004-ig, európai uniós csatlakozásunkig az agrárterületeink madárvilága stagnált, stabil maradt. Egy évvel később azonban a felmérések szerint ez elkezdett csökkenni, egyes fajok esetében mára hetven-kilencven százalékos visszaesést tapasztalunk – hívta fel a figyelmet Orbán Zoltán, hozzátéve: fontos kérdés, hogy mi van a fajpiramisban a jól megfigyelhető madarak alatti szinteken.
Az MME szakembere a németországi felmérések adatait ismertetve elmondta, ott a táplálékul szolgáló repülőrovar-biomassza hetven-nyolcvan százaléka tűnt el.
A nagytestű vadállományt eltérő módon érinti a természeti környezet változása
Fotó: MTI/Kovács Attila
A most tapasztalt folyamat része az is, hogy a fajok vándorolnak. – Egyes állat- és növényfajok egyedei, magjai akár 24–48 órán belül eljuthatnak a Föld bármely pontjára a kereskedelem, közlekedés révén, ami később komoly problémákat okozhat – jegyezte meg a szakember.
Ezek először csak idegen honos fajnak számítanak, de ha megfelelő a klíma és a környezet vagy az alkalmazkodóképesség, akkor természetes ellenség hiányában rövid időn belül invazív fajjá válhatnak. Példaként említette, hogy az elmúlt években új rovarfajok jelentek meg, amelyek a háztartásokban kellemetlenséget, a mezőgazdaságban komoly károkat, sőt halálos betegségeket okozhatnak. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a növények is „vándorolnak”, elszaporodnak olyan helyeken is, ahol korábban nem voltak.
– Egy természetvédelmi őr osztotta meg a napokban, hogy a Vértes száraz, meleg dolomitszikla-gyepjein megjelent a kaliforniai fügekaktusz. Valószínűleg valaki kiültetett vagy kidobott egy megunt szobai példányt, ami elkezdett terjedni – számolt be az érdekes megfigyelésről.
Orbán Zoltán szerint csalóka siker, hogy a természetvédelmi programoknak köszönhetően több nagyobb emlős- és madárfaj újra meghonosodott, populációjuk megerősödött Magyarországon.
– Megjelent a korábban kihalt barna medve, farkas, hiúz, aranysakál, hód, vidra, megmenekült a kipusztulástól a kerecsensólyom – ezek sikertörténetek, de könnyen hamis biztonságérzetet adnak – mondta a szakember, aki szerint a csúcsragadozókkal ellentétben sokkal nehezebb az ismert állat- és növényvilágunk piramisának alapjait adó fajok megmentése.
Ezerszeres sebességgel tűnnek el a fajok
A 2018. évi, a Londoni Zoológiai Társaság és a WWF által kétévente elkészített úgynevezett Living Planet-jelentés szerint a Föld vadon élő gerinces állatainak populációiban hatvanszázalékos csökkenés következett be 1970 óta, ami a természetes kipusztuláshoz képest fajtól függően száz-ezerszeres sebességű. Az elemzés során 3700 különböző madár-, hal-, emlős-, kétéltű- és hüllőfaj egyedszámát vizsgálták. A legnagyobb veszteségeket az édesvízi fajok szenvedték el, egyedszámuk 83 százalékkal esett vissza. Szintén elgondolkodtató Vaclav Smil cseh kutató 2011. évi publikációja, amely szerint mára a szárazföldi emlősök 97 százalékát az emberek és a haszonállatok teszik ki.
