Ugyanaz a kérdés Romániában és Magyarországon – már ami a devizahitelpereket illeti. Mind a két országban mostanság próbálja megítélni a helyi igazságszolgáltatás, hogy a külföldi pénznemben nyilvántartott kölcsönöknél az ügylet melyik szereplőjének kell viselnie az árfolyamok változásából származó többletkiadásokat. A válaszra váró felvetés lényegében úgy foglalható össze: az árfolyammozgások miatt nemegyszer hatalmasra növő terheket kizárólag az adósnak kell-e viselnie, vagy valamilyen mértékben a bank is köteles kivenni a részét a megemelkedett költségekből.
Hasonlóság az is, hogy a román és a magyar ítélkező fórumok egyaránt az Európai Unió Bíróságától várnak iránymutatást a témában. Különbség viszont, hogy a román felvetésre hamarosan megszülethet a luxembourgi bírák döntése, a magyar beadvány megítélésére azonban akár még egy teljes évet is várniuk kell az érintetteknek.
– Az Európai Bíróságot az egyik román ítélkező fórum egy ottani per kapcsán kereste meg – nyilatkozta a Magyar Idők kérdésére a luxembourgi testület munkatársa.
azánk devizahiteles károsultjai számára is új helyzetet teremthet a román ügyben születő uniós indítvány
Lehóczki Balázs a részletekről szólva kifejtette: a jogvita azon banki gyakorlat körül alakult ki, amely kizárólag a fogyasztókra hárította az árfolyamkockázat terhét, miután a lej jelentősen leértékelődött a svájci frankhoz viszonyítva. Az Európai Bíróságnak most lényegében arra a kérdésre kell választ adnia, hogy nem minősülnek-e tisztességtelen és ezért semmis szerződési feltételeknek a devizahitel-szerződéseknek az árfolyamkockázatot kizárólag a fogyasztókra hárító rendelkezései.
Különösen akkor, ha ezek miatt megbillent a bankok és a fogyasztók közötti szerződéses egyensúly, mégpedig a fogyasztók, azaz a hiteladósok kárára. – Ennek kapcsán felidézhető – mondta Lehóczki Balázs –, hogy az uniós fogyasztóvédelmi irányelv szerint a fogyasztói szerződésbe foglalt feltétel akkor tisztességtelen, ha a felek jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó terhére.
Mint megtudtuk, a román ügy már a vége felé jár: az Európai Bíróság szakembere, az úgynevezett főtanácsnok április végén ismerteti a probléma megoldására tett javaslatát. Indítványa csupán szakmai tanácsnak számít, az nem köti majd a bíróságot a problémakör megoldásáért hozott döntésének kialakításakor. A luxembourgi testület néhány hónap múlva teheti közzé ítéletét. Ehhez képest még az elején jár az a magyar ügy, amely szintén az árfolyamkockázat kérdését feszegeti. – A két eset egyébként nagyon hasonlít egymáshoz – jegyezte meg Lehóczki Balázs, hozzátéve: az uniós bíróság majdani határozatai akár nagy jelentőségűek is lehetnek, de a korábbi döntések alapján most még nemigen jósolható meg, milyen álláspontra helyezkednek majd az EU bírái.
Idehaza egyébként akár földindulást is okozhatna, ha az Európai Bíróság végül arra jutna, hogy az unió előírásai szerint nem lehet kizárólag az adósokra hárítani az árfolyamváltozás minden kiadásának kifizetését. Korábbi visszafogott becslések szerint ugyanis a hazai hitelfelvevőket több száz milliárd forintos kár érhette az árfolyamváltozás miatt, más számítások viszont ezermilliárdokban mérhető anyagi veszteségről szóltak. Az árfolyamkockázattal kapcsolatos uniós eljárást egyébként nem csak a magyar és román hitelfelvevők várják, a luxembourgi testület eljárását Lengyelországból és Horvátországból is élénk figyelemmel kísérik az ottani érintettek.
