A folyamatosan változó üzleti környezeti hatások között a felmérés elsődlegesen a családi vállalkozások üzleti ökoszisztémához való viszonyát vizsgálta. Az eredmények azt mutatják, hogy a digitális technológiák és a fokozottabb összeköttetés következtében az értékteremtés új módszerei alakultak ki, amelyek alapvetően formálják át a kapcsolati hálók rendszerét, a különböző együttműködések és a kölcsönös összefüggés mentén – áll a Deloitte Private lapunkhoz eljuttatott közleményében. Globális viszonylatban a megkérdezettek 56 százaléka teljes mértékben, 39 százaléka pedig részben ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy a jelenlegi üzleti ökoszisztéma inkább lehetőséget biztosít az innovációra és a növekedésre, és nem gátolja.
A családi vállalkozások új generációs vezetői úgy látják, hogy képesek megfelelően követni a gyorsan változó üzleti környezetet, valamint vállalatuk növekedését és innovatív képességeinek fejlesztését az üzleti ökoszisztémájuk segítségével jobban meg tudják valósítani, mint elszigetelten. A kihívás azonban ezen lehetőségek tényleges kiaknázása lesz: a vezetők nem engedhetik meg a változások figyelmen kívül hagyását, a megfelelő technológiákba be kell fektetni, új kapcsolatokat, társulásokat, szövetségeket szükséges kialakítani, új szolgáltatásokat, termékeket kell kifejleszteni és a vállalkozás szerves részévé kell tenni a létrejövő újításokat.
Habár korábban a családi vállalkozásokat konzervatív, az újításokhoz visszafogottan viszonyuló társaságokként jellemezték, napjainkban már inkább az tapasztalható, hogy piacaik élen járnak az innováció terén, és adott esetben gyorsabban is képesek a megújulásra, mint más vállalkozások. Habár korábban a családi vállalkozások innovációs folyamata a belső kutatás és fejlesztés köré szerveződött, ez a mai technológiai körülmények között nehezen elképzelhető. A felmérésben részt vevők túlnyomó többsége (88 százalék) egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy az üzleti ökoszisztéma lehetővé teszi, hogy a családi vállalkozások a saját adottságaikon túlmenően is képesek legyenek az innovációra.
Azonban a más szereplőkkel való kollaboráció tekintetében ennek ellenére óvatosság jellemzi ezeket a cégeket. Közel egyharmaduk állította, hogy csak olyan szervezettel működnének együtt, amellyel már régóta tartó, kialakult üzleti kapcsolatuk van, és egyötödük azt preferálná, hogy az innovációs fejlesztést önállóan valósíthassák meg. Ez az attitűd a társulással járó, az adatok, szellemi termékekre vonatkozó jogok feletti kontroll oldódásának ellenérzetével mint visszatartó erővel magyarázható.
Megállapítható tehát, hogy a családi vállalkozások alapvetően birtoklóan viszonyulnak a szellemi tulajdonhoz. Megközelítőleg 63 százalékuk nagyon fontosnak, illetve kifejezetten fontosnak tartotta azt, hogy tulajdont gyakoroljon egy-egy szellemi termék fölött.