John Murray, az Open University geológusa mintegy ötven éve tanulmányozza Európa első számú vulkánját. A kutató nagy pontosságú GPS-hálózatot telepített a vulkán köré, amely milliméteres változásokat is képes észlelni a vulkanikus kúp formájában. Tizenegy év adatai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a hegy keleti-délkeleti irányban mozog, Giarra tengerparti városa felé, amely 15 kilométerre van az Etnától.
Egy enyhe, egy-három fokos lejtőn csúszik – idézte az eredményt az MTI –, ami azért lehetséges, mert a vulkán laza, rugalmas üledékek fennsíkján terül el. Vajon egyszer az egész tűzhányó a Földközi-tengerben köt ki? – tette fel a kérdést Harangi Szabolcs, az ELTE professzora a Tűzhányó.blogspot.com szakportálon. A válasza: ettől nem kell tartani, az Etna nem tűnik el a habok között!
Évente 14 millimétert mozdul el a Földközi-tenger irányába
Egyes tűzhányók esetében a teljes felépítmény lassan mozog, mégpedig azért, mert lejtőre képződtek. Alattuk pedig olyan anyag van, az Etna esetében agyagos üledék, ami az egyre növekvő terhelés miatt nem képes tartani az óriási hegytömeget, és az lassan csúszni kezd lefelé. Az Etnán kívül ilyen tapasztalható a tenerifei Teide, a mexikói Colima és a Piton de la Fournaise esetében is. A Piton de la Fournaise vulkánon volt már hatalmas lejtőcsuszamlás, ami pusztító szökőárat okozott. Ilyen nem kizárt az Etna esetében sem, mutatnak rá a szakemberek.
Harangi Szabolcs szerint egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy ennek küszöbén állunk, de nagy kérdés, hogy a felhalmozódó feszültség mikor szabadul fel. Egyes lejtőoldali kitörések esetében, például 2002–2003-ban, illetve az 1980-as években előfordult, hogy a felnyíló hasadékok mentén akár egy-két méteres elmozdulás is történt, ami a vulkán keleti-délkeleti oldalán óriási tömeg tengerirányú mozgását jelentette. A mostani, átlagosan évi 14 mm-es mozgás felgyorsulása jelezhet esetleg egy fel nem fogható méretű közeli lejtőlecsúszást, lejtőleomlást. Fontos információkat adhat e mozgásról az is, ha újra megindul egy lejtőoldali, hasadék felnyílásával járó lávaöntő kitörés.
Százezer éve szunnyad a Csomád
Európában az elmúlt húszmillió év legnagyobb vulkánkitörési eseménye a Pannon- (Kárpát-) medencében történt, 14,4 és 18,2 millió évvel ezelőtt. Térségünk legfiatalabb vulkáni területén, az erdélyi Csomád lávadómmezőn a kitörések között akár több mint százezer éves nyugalmi időszakok is voltak – mindkét bejelentés az MTA–ELTE vulkanológiai kutatócsoport eredménye.
A kutatók több mint 1400 piciny, hajszál nagyságával összemérhető cirkon kristályon határozták meg a képződési korokat, majd következtettek a vulkánkitörések idejére. A csaknem négymillió éves időszakon belül nyolc kitörést különítettek el, ezek közül legalább három jelentős nagyságú volt, ami nagy területen okozott vulkáni hamuhullást – a tanulmányt az Earth-Science Reviews publikálta.
A kutatócsoport másik eredményét a Journal of Volcanology and Geothermal Research közölte. A munka arra mutat rá, hogy a vulkánkitörések között hosszú időszak, akár több mint százezer év is eltelhet, és még ezután is felújulhat a vulkáni működés – olvasható a csoport honlapján. A kutatás újdonsága, hogy ilyen részletességű kormeghatározási vizsgálatot egymillió évnél fiatalabb vulkánkitörések esetében még nem nagyon végeztek.
A kutatók a székelyföldi Csomád környezetében lévő összes vulkánkitörési helyszínről kőzetmintát vettek, ami lehetővé tette nemcsak a kitörési idők, hanem a köztük lévő szunnyadási időszakok meghatározását is. A Csomád vulkán utolsó működése 150-180 ezer éve kezdődött, ami előtt több mint 100 ezer évig nyugalom lehetett a térségben. Bár a felszínen minden nyugodt, a vulkán alatti magmatározó rendszer aktív lehet. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a közeljövőben vulkánkitöréstől kellene tartani Csomádon, azonban ez a lehetőség nem zárható ki, és ezért fontos a további kutatás.
Magyarország területén nincs olyan hosszan szunnyadó és potenciálisan még aktív vulkán, mint a Csomád – tudtuk meg Harangi Szabolcs egyetemi tanártól, az MTA–ELTE kutatócsoport vezetőjétől. Egy bazaltvulkáni kitörést nem zárhatunk ki, de ennek a valószínűsége nagyon kicsi (bár nem nulla). Magyarország területe elsősorban a korábbi vulkánkitörések után visszamaradt természeti értékek miatt érdekes. A Bükk előterében és a Mátra északi peremén lévő vulkáni kőzetek vizsgálata alapján tudták kimutatni, hogy a 14,4-18,2 millió éve zajlott vulkánkitörések – amelyek a jelenlegi Magyarország területén történtek – voltak Európa utóbbi húszmillió évének legnagyobbjai. (Ö. Z.)
