A lakás-takarékpénztári rendszer igénybevételét jellemzően a lakás felújításának igénye motiválta, és csak másodsorban jelent meg a saját vagy gyermekek részére történő lakásvásárlás – állapította meg a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2011-es elemzésében.
Az Origo.hu által felidézett tanulmány szerint a konstrukció csak korlátozott mértékben érte el addigi működése során azt a célt, hogy alacsony betéti kamatokra építve, alacsony kamatok mellett biztosítson lakáscélú hitelt. A GVH azt is megállapította, hogy az akkor még csak két működő pénztár rendkívül hasonló termékkínálattal és árazási stratégiával meglehetősen magas nyereséget ért el.
A pénztárak működésük során ugyanis jellemzően alacsony kamatszintű termékeket kínáltak, ami az ő szempontjukból az akkori piaci helyzetben (2011-ben a jegybanki alapkamat 6-7 százalék között ingadozott) kedvező stratégia volt, a fogyasztóknak viszont nem volt a legelőnyösebb. Azok például, akik valamilyen oknál fogva elestek az állami támogatástól, lényegében kamat nélkül kapták vissza megtakarításukat.
A lakás-takarékpénztári tevékenység jövedelmezősége jóval meghaladta a bankszektor átlagát – írta a GVH. A lakás-takarékpénztári konstrukcióhoz kapcsolódó állami támogatások torzíthatták a piacot, ugyanis a pénztárakat versenyelőnybe hozták más pénzügyi intézményekkel szemben.
A hivatal szerint számos jel arra utal, hogy a megtakarítások és lakáscélú beruházások nagy része valószínűleg a pénztári rendszer nélkül is megvalósult volna. A terméket ráadásul főként azok vették igénybe, akik amúgy is képesek voltak megtakarítani, tehát nem lettek volna rászorulva, és más formában is tarthatták volna pénzüket. A vizsgálat alapján a szervezet már annak idején indokoltnak tartotta a lakás-takarékpénztárra vonatkozó jogszabályi környezet pontosítását, továbbfejlesztését.
A GVH később is foglalkozott a pénztárakkal: 2014-es elemzésükben rámutattak, hogy a lakáskassza az egyik legjövedelmezőbb terület a pénzügyi szektorban. A magyar rendszer egyik problémájaként írtak továbbá arról, hogy a középosztály és a felső rétegek alapvetően jobb módú tagjai vették igénybe a megtakarítási formát.
A kivételes eljárásban kedden elfogadott javaslat értelmében megszűnt a lakáspénztárak állami támogatása. Kormánypárti politikusok többek között a pénztárak extraprofitjára hivatkoztak, és azt mondták, az állami támogatást a családi otthonteremtési kedvezmény bővítésére csoportosítják át.