A 2005 és 2015 közötti tíz évben a meglévő lakóingatlan-állomány állapotának megújítása annak ellenére intenzív ütemben folyt, hogy az időszak közepét a gazdasági válság határozta meg – írja a KSH Miben élünk? című, a 2015. évi lakásfelmérés eredményeit feldolgozó kiadványában Horváth Áron és Sápi Zoltán.
Az Eltinga Ingatlanpiaci Kutatóközpont szakértői tanulmányukban rámutatnak, hogy a lakásállomány 89 százalékában, szám szerint 3,44 millió ingatlannál volt valamilyen, a lakóépületet vagy a lakás belsejét érintő munkálat. Országos szinten a lakott lakások több mint 70 százalékában nem csak egyféle munkát végeztek el a vizsgált időszakban.
A szerzők összegzése szerint az épülettel kapcsolatos munkálatok közül két energetikai célú felújítás volt a leggyakoribb. A nyílászárók cseréje csaknem 1,2 millió lakóingatlannál, a lakott lakások majdnem harmadánál valósult meg. A falak külső hőszigetelését 700 ezer otthonban végezték el. A lakásbelsőt érintő beruházások közül a felújítási munkák voltak a leggyakoribbak. Festés, mázolás vagy tapétázás több mint hárommillió lakásban fordult elő, ami a lakott ingatlanok négyötödét jelenti. Egymilliónál több esetben valósult meg csempézés, burkolás, valamint a parkettát vagy padlószőnyeget érintő munkálat.
– A leggyakoribb munkálatok előfordulása meghaladta az egymilliós darabszámot – mutat rá Horváth Áron és Sápi Zoltán.
Mintegy kétmillió családi ház belsejét érintő munkálatokról számoltak be a lakók, tégla- és panellakásoknál 600 ezret meghaladó volt ez a szám. A paneles-blokkos technológiával készült ingatlanokon egyértelműen több felújítás zajlott le a többi típushoz viszonyítva, a rendszerváltozás után épített ingatlanoknál viszont sokkal kevesebbszer nyúltak az épülethez a tulajdonosok.
– A legszegényebbeknek nincs pénzük arra, hogy lakhatási körülményeiken javítsanak. A leggazdagabbaknak pedig gyakran olyan állapotban van az ingatlanjuk, hogy nincs szükség beavatkozásra – olvasható a tanulmányban.
Az épülettel kapcsolatos kiadásokat főként különféle saját forrásokból finanszírozták a tulajdonosok. A támogatások – ezen belül a pályázatok – főleg a paneles társasházaknál jelentettek segítséget. Százezres nagyságrendben fordult elő, hogy az emberek maguk végeztek el valamilyen munkálatot, esetleg rokoni vagy baráti segítséget vettek igénybe.
A felújításokat több dolog is akadályozta, nem meglepő módon a legtöbben a pénzhiányt említették: családi házaknál tízből kilencszer került elő ez az indok, de téglalakásoknál is magasabb volt 80 százaléknál. Paneles társasházaknál további problémaként jelentkezett a lakók közötti megegyezés hiánya vagy a pályázati lehetőségre való várakozás.
A családi házak és a panellakások kétharmadánál a felmérés idején is fontosnak tartottak bizonyos (további) felújításokat elvégezni. Mintegy 900 ezer lakásnál terveztek az adatgyűjtést követő három évben felújítást, bővítést vagy átalakítást.
