A vártnál is nagyobb mértékben csökkent a szegénységnek vagy társadalmi kirekesztődésnek kitettek száma 2017-re, a 2016-os adatokhoz képest rá-
adásul a korábbi években soha nem látott, gyorsuló ütemű javulás következett be.
A Központi Statisztikai Hivatal tegnap közzétett, a tavalyi évre vonatkozó, a lakosság jövedelmi helyzetét vizsgáló tanulmányából kiderül, a szegénységnek vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma egy év alatt jelentősen, 578 ezer fővel 1,887 millió főre csökkent, míg közel kétmillió fővel mérséklődött 2012 óta a súlyos anyagi nélkülözésben érintettek száma.
– Kétszer annyi embert sikerült kiemelnünk a szegénységből 2007 és 2017 között, mint amennyire vállalást tettünk 2020-ig, ami óriási eredmény – hangsúlyozta a Magyar Időknek Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő. Emlékeztetett: 2010-ben az uniós tagállamoknak vállalniuk kellett, hogy visszaszorítják a szegénységet.
Ekkor még a Bajnai-kormány az uniós átlagnál magasabb, akkor teljesíthetetlennek tűnő vállalást tett, ennek értelmében 2020-ig 450 ezer fővel kell csökkenteni a nélkülözők számát a válság előtti utolsó évhez, 2007-hez képest.
Szalai Piroska hangsúlyozta, tavaly nemcsak elértük a 450 ezer főt, de meg is dupláztuk, mivel a teljes lakosság körében 2007-hez képest 907 ezer fővel kevesebb a szegénységben vagy társadalmi kirekesztődésben érintettek száma.
Az elmúlt évben többet javultunk a teljes, tízéves vállalásunkban, hiszen tavaly 578 ezerrel csökkent az érintettek száma.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés azokat érinti, akik három kategória közül érintettek legalább egynél.
Az első a relatív jövedelmi szegénység, amely akkor áll fenn, ha az éves nettó munkából, társadalmi juttatásokból és egyéb bevételekből származó jövedelem nem éri el a medián, tehát az összlakosság jövedelmi középértékének a 60 százalékát. A másik ilyen mutató az alacsony munkaintenzitás, tehát ha a háztartásban élők legfeljebb a vizsgált év húsz százalékában dolgoztak.
A harmadik, szegénységi dimenzió a súlyos anyagi nélkülözésben érintetteket mutatja, ők vannak a legnagyobb arányban a szegénységgel, társadalmi kirekesztettséggel küzdők között.
A súlyos anyagi nélkülözésben, deprivációban érintettnek az számít, akit a megadott kilenc élethelyzetből négy érint. Idetartoznak, akik nem tudnak kifizetni egy váratlan kiadást, elmaradásban vannak számláikkal, anyagi okokból nem tudják felfűteni a lakásukat a megfelelő hőmérsékletre, nem telik a mindennapi megélhetésen felül autóra, telefonra, mosógépre, színes tévére, vagy nem tudnak évente egyszer üdülni és kétnaponta húst fogyasztani.
A tavalyi évben az ő számuk egymillió fő alá, 974 ezerre csökkent, ami azért is jelentős eredmény, mert 2012-ben az anyagi nélkülözés 2,7 millió főt érintett, ekkor voltak a legtöbben. A javulás ennél a mutatónál is jelentős 2016-hoz képest, a korábbi években nem volt ilyen mértékű a csökkenés.
A KSH a mutatók közül kiemeli, tavaly közel félmillió fővel többen engedhették meg maguknak 2016-hoz képest az évi egyhetes üdülést. A lakosság egyharmada nem engedhetett meg magának egy egyszeri, váratlan kiadást, míg 2012-ben a lakosság közel háromnegyedének okozott megoldhatatlan problémát egy ilyen jellegű tétel.
Tavaly a népesség 17,4 százaléka, a 2016. évinél 255 ezer fővel kevesebb élt olyan háztartásban, ahol anyagi okok miatt nem volt gépkocsi. Szintén a nélkülözők számának csökkenését jelzi, hogy míg 2012-ben a lakosság harmada nem tudta megengedni magának, hogy kétnaponta húst fogyasszon, addig tavaly arányuk alig haladta meg a 12 százalékot.
A lakosság bevétele is jelentősen megugrott tavaly az előző évhez képest. Fontos elmozdulás, hogy a háztartások összes jövedelmén belül 2010-hez képest a munkajövedelem aránya nőtt.
Tavaly az egy főre jutó bruttó munkajövedelem 12,4 százalékkal növekedett 2016-hoz képest, és 1,184 millió forint volt. A munkajövedelem reálértéken 9,8 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A munkajövedelem legnagyobb hányadát – 89,4 százalékát – kitevő munkaviszonyból származó jövedelem 12,2 százalékkal gyarapodott, és egy főre vetítve 1,058 millió forintot tett ki. A korábbi éveknél lényegesen nagyobb jövedelememelkedést a minimálbér és a garantált bérminimum 15, illetve 25 százalékos emelése mellett az átlagkeresetek nagyobb mértékű növekedése is segítette.
A társadalmi jövedelmek egy főre számított éves összege 1,7 százalékkal, 433 ezer forintra emelkedett 2017-ben. Összetételét tekintve a legnagyobb részarányt, 81,5 százalékot a nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások képviselték. A családdal, gyermekekkel kapcsolatos ellátások egy főre vetített összege tavaly 63 ezer forint volt, 2,4 százalékkal több, mint 2016-ban.
A legalsó és a legfelső jövedelmi tizedek közti különbség a bruttó jövedelmek tekintetében tízszeres volt 2017-ben, ami nem változott az előző évhez képest. A családi adókedvezmény kismértékben csökkentette ezt a különbséget, a nettó jövedelmeket tekintve ez 8,2-szeres volt.
Az első tizedben az egy főre jutó éves átlagos bruttó bevétel az országos átlag egynegyede, a nettó jövedelemnél pedig 29,2 százalékkal kisebb. A legfelső tizedben az egy főre jutó éves bruttó jövedelem két és félszerese volt az átlagnak.
A jövedelmek tizedenkénti összehasonlításkor figyelembe kell venni, hogy az egy főre jutó jövedelmek nagysága függ a háztartás átlagos taglétszámától, ami az első tizedben 3,2, a tizedikben pedig csak 1,9.
Az adatok a lakossági fogyasztásban is megmutatkoznak: a 2010 és 2017 közötti időszakban a lakosság fogyasztása egy főre jutóan 772,4 ezerről 1,106 millió forintra emelkedett, amely reálértéken 25,1 százalékos kiadásemelkedést jelent.
Tavaly mintegy nyolc százalékkal kevesebb romát érintett a szegénység, ami 2016-hoz képest jelentős javulás, ráadásul a 2013-as 68 százalék helyett 41 százalékukat érinti a szegénység.