Elsősorban a minimálbérnek és járulékainak emelkedése, valamint az ügyviteli költségek növekedése indokolta, hogy megemeljék a 2016. évi minimális építőipari rezsióradíjat. A szakmai konszenzussal megállapított, az építésügyért felelős miniszter rendeleteként minap kihirdetett – forgalmi adó nélkül számítva – óránkénti 2550 forintos rezsióradíj hatvan forinttal több a tavalyi összegnél.
– Közbeszerzési eljárásoknál már három éve kötelezően figyelembe kell venni a minimális rezsióradíjat. Ha az ajánlattevő által alkalmazott rezsióradíj nem éri el ezt a meghatározott minimumösszeget, akkor árajánlata aránytalanul alacsonynak minősül, és kizárják az eljárásból – mondta lapunk érdeklődésére Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke. A kirívóan kockázatos, irreálisan alacsony ár fogalmát 2013-ig semmilyen jogszabály nem definiálta pontosan, holott az ÉVOSZ szerint ez az egyik fő kiváltó oka a lánctartozásnak, a feketemunkának, végső soron pedig ez rombolja le a tisztességes vállalkozások piaci esélyeit.
Koji László rámutatott: a magánmegrendelők biztosak lehetnek benne, hogy ha egy vállalkozás ez alatt az árszint alatt vállalna el egy megrendelést, akkor nem jogszerűen végzi a munkáját. Az áfa nélküli 2550 forint hangsúlyozottan minimumérték: az elnök szerint a vállalkozások tisztességesen akkor élnek meg, ha 3200-3500 forint körüli rezsióradíjjal vállalnak el egy-egy megbízást.
Az építőipari rezsióradíj mintegy húsz tételből tevődik össze, alapját a garantált bérminimum jelenti. Tartalmazza a személyi jellegű és az ellátási költségeket, a fizikai dolgozók rezsijellegű kiadásait, valamint az irányítási és az ügyviteli költségeket. Magában foglalja tehát mindazokat a költségelemeket, amelyek szükségesek egy építőipari vállalkozás jogszerű működéséhez, sőt tartalmazza az adójogszabályok által minimálisan elvárt – árbevétel-arányosan kétszázaléknyi – eredményt is.