– Nemrég jelent meg az EBRD magyar országstratégiája. Magyarország mit várhat ettől?
– Lényegében együttműködési megállapodás született, melynek meghatároztuk a kereteit. Ez nagy előrelépés a 4-5 évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor megrekedt az együttműködés Magyarország és az EBRD között. A pénzügyi szervezet – hasonlóan másokhoz – kevés esélyt látott arra, hogy a válságból belátható időn belül ki tudunk lábalni. Mára megváltozott ez a kép. Három irányt fogalmaztunk meg a stratégiában: a banki, pénzügyi szférát; az energetikát, energia biztonságot és az innováció orientált vállalati szférát. Ez utóbbi inkább egy gyűjtő kategória, ez a versenyképes, exportorientált, növekvő vállalkozások támogatását jelenti.
– Milyennek látja a régió makrogazdasági kilátásait?
– Rövidtávon még mindig jó pályán vagyunk, a közép-európai régió jobban nő mint az unió egésze. Emiatt azonban nem szabad azt hinnünk, hogy a régió immunis lenne egy esetleges globális vagy európai visszaesésre. Az beruházók nagyban építettek arra, hogy olcsó a munkaerő, ennek tartalékai viszont nem végtelenek. A közvetlen- működőtőke beáramlás mindenhol lassult a válság óta. Most másfajta korszak jön, ahol az innovációé, digitalizációé a főszerep. Az új iparfejlesztési stratégia erre a reflektál.
„Az olcsó munkaerő tartalékai nem végtelenek”
– Hogyan tudja a magyar gazdaság megőrizni jelenlegi lendületét hosszú távon is?
– Az iparban jól állunk, nagyon fontos lépés volt az Irinyi-terv megalkotása. Ez hét kiemelt jelentőségű területet nevez meg, melyek további fejlesztése kulcsfontosságú az ipari növekedés szempontjából. Ilyen a járműgyártás, a specializált gépgyártás, a védelmi ipar, az egészséggazdaság, az élelmiszeripar, a zöldgazdaság, valamint az infokommunikációs szektor. A digitalizáció, a megosztáson alapuló gazdaság (sharing economy) térhódítása és ezek kombinációja folytatja térhódítását, de sok minden kísérleti fázisban van még, sok próbálkozással. Ráadásul a hozzájuk kapcsolódó szabályozásoknak is ki kell forrnia, nemcsak nálunk, hanem mindenhol. A digitalizációnak sok területen nincs előzménye, nincs jó gyakorlat a szabályozási rendszerre. Kérdés, hogy amint ez a rendszer felépül, hogyan tudunk ebbe beilleszkedni, miként tudunk ebből előnyt kovácsolni. Ezek lehetőséget kínálnak arra, hogy jól meghatározott részterületeken Magyarország versenyelőnyt szerezzen.
– Van-e értelme a regionális összefogásnak a mai, globális világban?
– Nagyon jó, hogy tovább erősödik a regionális együttműködés a Visegrádi országok között. Nyugat-Európában is megindult egyébként egyfajta regionális szerveződés. Nyilván az unió mint árupiac és befektetési forrás szerepét semmi nem tudja átvenni. A V4-ek együttműködésében rejlő lehetőségeket is reálisan kell látni, de a regionális fejlesztések szerepe fel fog értékelődni.
– Mit gondolnak a britek a nemsokára esedékes Brexit szavazásról?
– A Londonon kívüli szavazók a brit szuverenitásukat féltik, elutasítják az európai egységesítési törekvéseket. Sokan, főleg az üzleti negyedben azonban ennél racionálisabban gondolkodnak, és azon az állásponton vannak, hogy a jelenlegi unió messze nem az, ami ideális lenne, de a kilépés felmérhetetlen és visszafordíthatatlan következményekkel járna. Míg a legtöbb tagállam elsősorban más unióbeli országokkal kereskedik, addig az Egyesült Királyság jóval nagyobb arányban kötődik az EU-n kívüli piacokhoz és jobban is azonosulnak a többi angolszász országgal. Pont emiatt bíznak a túlélőképességükben az esetleges kilépésüket követően is. Mégsem lehet számszerűsíteni, hogy valójában hogyan funkcionálna a brit gazdaság az EU-tagság nélkül. Azt sem tudjuk milyen – nyilván kisebb – hatással járna az unióra a kilépés. Az áttételes hatásokat végképp képtelenség előrejelezni. Azt sem lehet megjósolni, hogy milyen változásokat indukálna a kilépés a beruházásokra, a fogyasztási magatartásokra, az ingatlanárakra.
– A Brexittel kapcsolatban a brit kormány háromféle forgatókönyvet is felvázolt.
– Az optimista becslés szerint 2030-ig a brit GDP, egy norvég típusú tagsággal 3,8 százalékkal esik majd vissza, egy kanadai típusú bilaterális egyezmény esetében 6 százalékkal, végül csak a WTO tagsággal 7,5 százalékkal. Vannak különböző kutatóintézetek, elemzők, akik ennél még nagyobb visszaesésre számítanak és vannak, akik kevesebbet jósolnak, de olyan elvétve akad, aki a Brexit esetére gazdasági fellendülést prognosztizálna. A Brexit hívei kevés érdemi és megalapozott érvet tudnak felhozni – például az uniós bürokrácia csökkentését és a rejtett tartalékok mobilizálását. Brexit esetén a visszaesés szinte azonnal érezhető lenne, a pozitív hatás legfeljebb 8-10 év után jelentkezne, ekkora időtávon bármilyen prognózis nehezen tud szempont lenni egy népszavazáson. Az viszont igaz, hogy a jelenlegi EU-t a britek sem tartják kielégítőnek, gazdaságilag félnek az eurótól és nem tudnak azonosulni azzal, ahogy az unió kezeli a migráns válságot, annak ellenére sem, hogy egy multikulturális társadalomról beszélünk.
