Ha Erdélyben borozni vágyunk, lépten-nyomon ugyanabba a névbe fogunk ütközni. Csávossy György volt az, aki megalapozta a XX. századi erdélyi bortermelés felélesztését és fellendítését. (Igen, a felélesztését, hiszen már az ókor óta bizonyítottan műveltek ezen a tájon szőlőt.) A tanár úr – ahogy mindenki nevezi – amellett, hogy költő, műfordító és szerkesztő volt, szőlészeti és borászati szakkönyveket is írt és nemzedékeket oktatott borkészítésre.
Csávossy György alapította az Erdélyi szőlőhegyek borversenyt is, amelyet idén tizennyolcadik alkalommal rendeztek meg Marosvásárhelyen, a Sapientia Egyetemen. Még mielőtt bárki arra gondolna, hogy ez egy határon túli magyar – ezáltal kicsit belterjes – verseny, el kell mondanunk, hogy évről évre egyre több román termelő is elküldi tételeit a megméretésre, ezzel is elismerve annak szakmai presztízsét és elfogulatlanságát.
A borversenyt anno azért alapította Csávossy tanár úr, hogy a kisebb termelők is bemutatkozhassanak. Velük együtt a nagyüzemi borászatok is elküldhetik a tételeiket, bemutathatják őket, de a versenyen nem vehetnek részt.
Az Erdélyi szőlőhegyek borverseny elnöke, az Arad-Ménesen gazdálkodó Balla Géza talán a legismertebb határon túli magyar bortermelő. Az elnök büszke arra, hogy évről évre neves magyarországi szakemberek is részt vesznek a zsűri munkájában, mert szerinte az anyaország még sok mindenben előrébb tart Erdélynél. – Ez már csak azért is fontos, hogy ha egy gazda ideküldi a tételét azzal a kérdéssel, hogy milyen a bora, pontos és korrekt választ kapjon. Ezzel is segítjük a munkáját és ezáltal az erdélyi magyar borok fejlődését – tette hozzá Balla Géza.
A borversenyen idén 199 tétel indult száraz fehér-, természetes édes, rozé- és vörösbor kategóriákban. A nagybajnok a mikefalvi Villa Vinea Contessa nevű, aranymuskotály és kerner házasításából származó desszertbora lett. A két nagyaranyérmet pedig a ménesi sauvignon blanc és a halmi királyleányka nyerte el.
A csúcszsűri egyik tagja volt az egyik legrangosabb magyarországi szakmai szervezet, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke, Légli Ottó is, aki elárulta, hogy ő Balatonbogláron királyleánykán „nőtt fel”. Ez a szőlőfajta Erdélyből származik, és szívesen jön megnézni, hogy hol tartanak a bortermelők egyik kedvenc fajtájának hazájában. Másrészt fontosnak tartja, hogy a magyar bor kifejezés ne csak a magyarországi nedűkre vonatkozzon, hanem az egész Kárpát-medencére, és az uniformizált, nagy tételben előállított borok mellett nagyobb hangsúlyt kapjanak a helyi kistermelők is.
Végül is elmondhatjuk, hogy az erdélyi borok általános színvonala még nem éri el a magyarországit, de számtalan gyönyörű tételük van, ahogy Sebestyén Csaba romániai parlamenti képviselő fogalmazott megnyitójában: a fő cél a borturizmus fejlesztése, erdélyi borutak kialakítása, amiért érdemes ellátogatni például a Szilágyságba, Érmellékre, a Küküllő-mentére vagy Arad-Hegyaljára.