Egyre több településen okoz gondot országszerte a vadak jelenléte. A vaddisznók, rókák és egyéb vadon élő állatok mind gyakrabban jelennek meg a lakott területeken, nem kis kellemetlenséget okozva a lakosságnak. A jelenség nem új keletű, bár az elmondható, hogy az utóbbi időszakban alaposan megszaporodtak az észlelések az országban. Nemrég a Balaton környékén okoztak riadalmat a nyaralóövezetben megjelenő vaddisznók és aranysakálok.
A vadak látogatása már a fővárosban sem ritka jelenség, a budai hegyvidék lakói gyakran találkozhatnak a kertekben, utcákon tébláboló állatokkal. Mindennek a hátterében természetesen az áll, hogy az urbanizáció folytán a vadon élő állatok természetes élettere folyamatosan csökken, egyedszámuk viszont évről évre nő.
A vadakat legtöbbször a könnyű élelemszerzési lehetőség vonzza, a városi környezetben ugyanis nagyon könnyen élelemhez juthatnak. Ráadásul a települések határain és sokszor azok központjában álló elhanyagolt területek is az állatoknak kedveznek, a gazos, gyakran bekerítetlen portákon könnyen búvóhelyre találnak a vadak. Így sok esetben már nem csak időszakosan jelennek meg a lakóövezetekben a vadon élő állatok, hanem gyakorlatilag beköltöznek a falvakba, városokba.
A nemkívánatos látogatók kitessékelését az Agrárminisztérium tájékoztatása szerint a rendőrségnek kell engedélyeznie. A jogszabályok szerint ugyanis az illetékes rendőrkapitányság adhat engedélyt a kárt okozó vadak kilövésére. Mivel a vadgazdálkodási törvény nem terjed ki a belterületekre, ezért sem a vadászati hatóság, sem a vadászatra jogosultak nem intézkedhetnek önállóan.
Az elmúlt években többször is elhangzott, hogy a vadállomány gyérítésre szorul az országban. A vadgazdálkodási törvény ugyanakkor pontosan meghatározza, hogy vadászati tevékenységet ki, mikor, hol és milyen eszközökkel folytathat. Ezeken túl minden egyéb eljárás, ami a vadfajok zavarásához, elpusztításához vezet, tilos.
Egyre nehezebben deríthető ki az is, hogy az okozott vadkárt ki téríti meg. A jogszabályok szerint a lakott területen keletkezett kárért az a vadásztársaság tartozik felelősséggel, amelynek a vadászterületéről a vad származik. Ugyanakkor annak megítélése, hogy az állat pontosan mely területről vándorolt az adott településre, nem egyszerű feladat, hiszen elképzelhető az is, hogy a vad csak a belterületet használja életteréül.
A tárca jelezte: önmagában a vadászati tevékenység fokozása nem elegendő ahhoz, hogy megállítsa a vadfajok belterületi terjeszkedését. – Minél nagyobb az adott vadászterületen a vadászati nyomás, a vadfajok egyre inkább keresni fogják az olyan élőhelyeket, ahol nyugalmat és élelmet találnak – fogalmazott válaszában a tárca. Ráadásul a vadászat egy komplex gazdasági tevékenység része: a vadgazdálkodásra ugyanúgy hatással vannak a piacgazdasági folyamatok, mint bármely más ágazatra. Jelenleg telített a vadhúspiac, főleg vaddisznóhúsból van túlkínálat, így gyakorlatilag nem éri meg még több vaddisznót elejteniük a társaságoknak.
Az Agrárminisztérium szerint a problémát hosszú távon a már említett romos, elhanyagolt területek rendezésével lehetne orvosolni. A bekerített, takarás és élelem nélküli helyeken ugyanis nem maradnak ott az állatok, hiszen sem táplálékot, sem búvóhelyet nem találnak. Ezek az elhanyagolt telkek jórészt magántulajdonban állnak. S bár a település vezetése vagy jegyzője felszólíthatja a tulajdonosokat a terület rendbetételére, az önkormányzatok önhatalmúlag nem járhatnak el. Drasztikus változást az eredményezhet, ha a lakosság alakítja úgy a környezetét, hogy azzal ne vonzza belterületre a vadfajokat.
– Fontos felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy az élelmiszer-maradékot, háztartási hulladékot ne dobják ki a lakott területen belül, és a vadállatok véletlen vagy szándékolt etetését teljes mértékben mellőzzék – emelte ki a tárca. Emellett a vadgazdálkodásra jogosultaknak, az illetékes rendőrségnek és az érintett települési önkormányzatoknak közösen kell komplex megoldásokat kidolgozniuk a probléma kezelésére.
Közölték: az érintettek számíthatnak a vadgazdálkodásban dolgozók szakmai segítségére. A minisztérium szerint érdemes felvenniük a kapcsolatot a területileg illetékes tájegységi fővadásszal, valamint a hivatásos vadásszal is, hiszen a vadfajok élőhelyi igényeivel, viselkedésével ők vannak tisztában.