– Olyankor választják be a monetáris tanácsba, amikor sűrű időszak vár a testületre. Nemsokára kamatdöntés, módosulnak az MNB irányadó eszközének feltételei, és megjelenik a negyedéves inflációs jelentés is. Tervei szerint a többséggel szavaz, vagy különutas tanácstag lesz, mint néhány kollégája? Lesznek saját kezdeményezései, új eszközötletei?
– Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok egy konfrontatív személy, nem keresem a konfliktusokat. Erre nincs is szükség, mert teljes egészében azonosulni tudok azzal az iránnyal, amit a monetáris tanács jelenleg képvisel. Az idei évre tervezett átalakítások, intézkedések már ismertek, ezekkel egyetértek. A tagságom kezdeti időszakában elsősorban arra koncentrálok, hogy megismerjem a testület működését, megismerkedjek a folyamatban lévő ügyekkel. Most még nem tartom időszerűnek, hogy bármilyen komoly, saját kezdeményezéssel előálljak.
– Bizottsági meghallgatása során leginkább a munkaerőpiac terén szerzett tapasztalatait helyezte előtérbe. Ez a terület milyen kapcsolatban van a monetáris politikával, mennyiben alkalmas háttér arra, hogy indokolja az ön kinevezését?
– Világszerte egyre inkább az a jellemző, hogy a monetáris politikát a reálgazdaság határozza meg, ennek pedig meghatározó része a munkaerőpiac. A monetáris politikának ebben a tekintetben ki kell egészítenie, támogatnia kell a gazdaságpolitikát, a jegybanknak pedig mindent meg kell tennie, hogy támogassa a cégeket, és ezzel a foglalkoztatást. Érdemes megnézni az Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő Fedet. Ott is elsősorban a munkanélküliségi adatokat tekintik fő irányadónak a kamatpolitikában.
– Szintén nyilatkozott arról, hogy történelmileg jó helyzetben van a magyar gazdaság, mert minden fő makrogazdasági mutató egyazon, kedvező irányba mutat. A kormányt ugyanakkor a 2017-es, a korábbiaknál jóval lazábbra vett költségvetés miatt éri sok kritika. Erről mi a véleménye?
– Először is az, hogy lehetőség van költeni, már önmagában érték. A többletköltés, amit a jövő évi költségvetésben meghatároztak, kifejezetten hasznos a reálgazdaságnak, a különböző ösztönző programok, életpályamodellek a növekedést szolgálják. A jövő évi magasabb hiány egyáltalán nem káros, hiszen élénkítően hat a gazdaságra, és az önmagában jó hír, hogy ekkora a mozgástér.
– Sok támadás érte az MNB-t és alapítványait, amiért hosszú ideig a külső szemlélőktől elzárva kezelték pénzügyeiket. A monetáris tanácsban ön a nagyobb transzparenciát képviselné, vagy adott esetekben elfogadhatónak tartja a nyilvánosság kizárását?
– Az Alkotmánybíróság döntését követően a jegybanki alapítványok nagy lépéseket tettek a teljes átláthatóság irányába, nyilvánosságra hoztak minden adatot gazdálkodásukról. A döntés arról, hogy az alapítványok közpénzt kezelnek, egyúttal azt is megerősítette, hogy közfeladatokat látnak el, erről pedig kevés szó esik. Én annak örülnék a legjobban, ha a nyilvánosság nemcsak a különböző adminisztratív folyamatokkal foglalkozna, hanem azzal a tudományos munkával is, amit az alapítványok végeznek, azzal az irigylésre méltó előadói körrel, amely az eseményeiken szerepel, nem beszélve a rengeteg kutatásról és tanulmányról. Más szóval a nyilvánosságnak jó lenne az alapítványok érdemi tevékenységével is megismerkednie.