Noha különböző fórumokon gyakran felbukkan az a vélekedés, miszerint évi 40 ezer új lakás felépítésére lenne szükség, a KSH 2015-ös Miben élünk? felmérésében szereplő adatokra, az üres lakások csaknem 13 százalékos arányára tekintettel az az álláspont is egyre népszerűbb, amely szerint a meglévő lakásállomány felújításával, korszerűsítésével, energiahatékonyságának javításával is elérhető a lakásszínvonal emelése – állapítja meg a kutatás eredményeit feldolgozó tanulmány.
Dóra Ilona, a statisztikai hivatal munkatársa a Gyermekes családok lakásviszonyai című dolgozatában felidézi, hogy a népszámlálási adatok alapján 1980 és 2011 között a lakónépesség száma 10,7 millióról 9,9 millióra, a családok száma 3 millióról 2,7 millióra csökkent, eközben viszont a lakásállomány 3,5 millióról 4,4 millióra nőtt. A vizsgált időszak alatt a háztartások száma 3,7 millióról 4,1 millióra emelkedett azáltal, hogy az egyszemélyes háztartások száma csaknem megkétszereződött.
A szerző szerint a gyermekvállalás előtt állók több mint kétharmada városias beépítésű és lakótelepi övezetben él, a gyereket nevelők csaknem kétharmada pedig családi házas, falusias lakóövezetben. A lakott ingatlanok egyharmadában – ami 1,32 millió lakást jelent – 25 év alatti gyermekeket nevelők, zömmel házastársi vagy élettársi kapcsolatban lévő gyermekes párok élnek. Az otthonok kétharmadában, vagyis 2,55 millió lakásban viszont nem laknak gyerekek.
Nagycsaládosok, azaz legalább három gyermeket nevelők 221 ezer lakásban, az összes lakott ingatlan alig hat százalékában élnek. A nagycsaládosok közül 90 ezren falvakban, 80 ezren kisebb városokban laknak.
A gyermekvállalás előtt állókra az átlagoshoz képest kevésbé jellemző, hogy saját tulajdonukban élnek, negyedük bérel magánlakást, 7 százalékuk a hozzátartozója lakásában él. A gyermeküket egyedül nevelők között is 10 százalék fölötti a magánbérlet aránya. Önkormányzati bérlakást leggyakrabban egyedülálló szülőknek utalnak ki.
Lakáskörülményeikkel különösen azok a szülők elégedetlenek, akik egyedül nevelik gyermeküket (18 százalék), vagy azok, akikkel más személy is együtt lakik (17 százalék). Családi állapot szerint az elváltaknak és a különélő házasoknak vannak leginkább panaszaik. A 2015-ös felmérés idején 435 ezer háztartás tervezte, hogy három éven belül költözik, 2005 és 2015 között 1,23 millió háztartás ment máshová lakni.
A felmérés szerint mintegy 480 ezer háztartásnak van lakáscélú megtakarítása. A gyermekvállalás előtt állók és a gyereket nevelők az átlagosnál nagyobb arányban gyűjtenek valamilyen lakáscélra. A gyereket nevelő családok negyedének a lakásfenntartás mindig nagy terhet jelent.
Ugyanakkor szintén a gyereket nevelőknél a legalacsonyabb azok hányada, akiknek általában vagy egyáltalán nem jelent gondot a lakás fenntartása. Az összes otthon 16 százalékáról, vagyis 607 ezer lakásról állították a benne lakók, hogy valamilyen teher van rajta. A nem tehermentes ingatlanok 88 százaléka egy vagy több gyermeket nevelő háztartás.
Átlagosan a háztartások 18 százaléka, a gyermekes párok több mint harmada vett fel 2000 óta egymillió forintot meghaladó lakáshitelt. A 2000 óta felvett nagyobb összegű lakáshitelek mértékének csaknem kétharmadát a gyermeket nevelő családok törlesztik.
Csok előtt, csok után
Tavaszig már több mint 75 ezer család vette igénybe a családi otthonteremtési kedvezményt (csok), közülük tízezres nagyságrendben a nagycsaládosoknak szóló tízmilliós támogatást. Amint azt a szerző is hangsúlyozza, a Miben élünk? felmérés még a módosított lakáspolitikai intézkedések bevezetése előtt, 2015 októberében zajlott. Vagyis a megemelt összegű csok, valamint az új lakások értékesítését támogató kedvezményes, ötszázalékos forgalmi adó hatása még nem szerepel az összegzésben. Dóra Ilona szerint a tanulmány lehetőséget teremt annak későbbi vizsgálatára, hogy az új kedvezmények hatására milyen változások mentek végbe a családok lakáskörülményeiben.