Életbe léptek az Egyesült Államok első szankciói Kínával szemben, ami nagyjából 34 milliárd dollárnyi értékű ázsiai árut érint. Ráadásul Donald Trump elnök kormánya további protekcionista intézkedéseket helyezett kilátásba, amivel belpiacát, fémiparát hivatott védeni az olcsó kínai termékektől, illetve a kínai cégek amerikai térnyerésétől.
Ugyan az intézkedések elsődleges célpontja Kína, de más országok, így az Európai Unió tagjaként Magyarország is érintett. A védővámok hatása beláthatatlan, de aligha túlzás kijelenteni, hogy Amerikán kívül senki nem örül.
Mint azt Blahó Levente, a Raiffeisen Bank elemzője a napokban lapunk kérdésére elmondta, az intézkedések tényleges hatása a vállalatok üzleti eredményeiben leghamarabb az idei negyedik negyedévben mutatkozhat meg, a piacvédelmi lépések nyomán kialakuló magasabb árazás hatása a fogyasztásban pedig inkább 2019 első fél évében. Ezzel együtt már most markánsan megjelenik a viszály majdani lecsapódásának esetleges hatása az egyes vállalati bizalmi mutatókban: cégek széles köre a saját működésére nézve világszerte kiemelt kockázatforrásnak tartja a hadakozást.
– A kereskedelmi háború miatti bizonytalanság elhúzódása nincs kedvező hatással a vállalati környezetre, a cégek tervezési és beruházási tevékenységére, miközben Európa belső politikai feszültségekkel is szembesül. Mindemellett az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed újabb kamatemelése és az Európai Központi Bank év végén lezáruló kötvényvásárlási programja is egyértelműen a piacokat támogató politika visszafogásának irányába mutat. Mindezek hatására a befektetők körében egyértelműen felerősödött a kockázatkerülés – értékelte a helyzetet Kovács Mátyás, a K&H Alapkezelő szenior portfóliómenedzsere.
Bernd Weidensteiner és Christoph Balz, a Commerzbank szakértői szerint a bizalomvesztés egy valós, de inkább rövid távú, ezáltal kezelhető kockázatot jelent. Hosszabb távon viszont egy elhúzódó, fokozódó kereskedelmi hadviselés ahhoz is vezethet, hogy megszakadnak az évtizedek alatt kiépült termelési láncok, a cégek leírják külföldi kitettségeiket, bezárják a termelőegységeiket, és belföldi termelőkapacitásokba fektetnek. Ez pedig a teljes globális piacgazdaság átrendeződéséhez vezetne, amelynek alapvetése, hogy a termelés egyes részfolyamatait különböző országokban végzik a legjobb eredmények elérése érdekében.
A Commerzbank szerint minden térség megsínyli az Egyesült Államok lépését, de eltérő mértékben. Az Európai Unió Weidensteiner és Balz szerint azért is van aránylag jó helyzetben, mert erős belső piaca van, amivel valamennyire ellensúlyozhatja az Amerikával történő kereskedés feltételeinek változásából adódó kieséseket. Kivételt jelent azonban Németország, ami a fém- és autóiparán keresztül messze a legjelentősebb károkat szenvedheti el, lévén a legnagyobb európai beszállítója az Egyesült Államoknak.
Mivel a német cégek a legfontosabb magyarországi beruházók, továbbá Németország a legjelentősebb kereskedelmi partnerünk, az ottani védővámhatás a növekedésre fájdalmasan csapódhat le a magyar gazdaságban is, veszélyeztetve a rövid távú növekedési célokat.
Ezt az eshetőséget a hazai gazdasági kormányzat is kockázatként kezeli, többek között ezért is emelték meg 60-ról 90 milliárd forintra a jövő évi költségvetésben a biztonsági tartalékkeretet. Mindezekkel együtt a Pénzügyminisztériumban továbbra is bíznak abban, hogy az idei eredményeket követően jövőre is megvalósítható a 4 százalékos vagy magasabb gazdasági bővülés, azonban a külső kockázatforrásokkal számolni kell.