A kamarai elnök a kereskedelmi kapcsolatok kiépítésével kapcsolatos megegyezés nehézségeivel kapcsolatban úgy nyilatkozott, a kereskedelmi háború egyik első kárvallottja jellemzően az agrárgazdaság.
-Vannak azonban olyan termények, amelyeknél nem kerülhető meg az Európai Unióba importja – ilyen a mogyoró vagy az édes burgonya. Ugyanakkor az a kapcsolat, amit elkezdtünk kiépíteni, a mi léptékünkkel mérve jó irány lehet: ennek során nem az Egyesült Államokkal, hanem az egyes tagállamokkal próbálunk meg jó kapcsolatot kialakítani. Indiana állam például az egyik legjelentősebb agrár-állam, az ún. kukorica övezet része, és ott van az Egyesült Államok egyik legjobb agrár egyeteme is, amivel tradicionálisan jó a kapcsolatunk. Ha ezeket az alapokat jól rakjuk le, megtaláljuk az együttműködési pontokat, akkor ennek meg lesz az eredménye – tette hozzá Győrffy Balázs.
-Ha mi tömegtakarmányt akarunk például kukoricából előállítani, akkor az Egyesült Államok versenytárs – folytatta az adásban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke.
-Magyarország számára azonban nem ez a jövő. Nekünk magasabb hozzáadott értékű termelést kell megcéloznunk. Vetőmagban, vagy ipari zöldségek így már sokkal inkább partnerországként lehet rájuk tekinteni. Érdemes kiemelni azt is, hogy az Egyesült Államokban évszázados múltra visszatekintő szaktanácsadói hálózat működik, ami a magyar falugazdász hálózat működtetése szempontjából kifejezetten fontos lehet. Érdekes megfigyelni, hogy ők hogyan finanszírozzák magukat, miként épül fel az intézményi struktúra. Ez a kamarának segíthet abban, hogy hogyan tud minél hatékonyabban szolgáltatást, segítséget nyújtani a tagjainak.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy a gazdálkodói érdek összecsiszolható egy 100 hektáros magyar búzatermesztő és egy 10 000 hektáros amerikai farmer esetében a kamarai elnök elmondta, hogy ennyire azért nem sarkos a helyzet.
-Az Egyesült Államokban is vannak pár száz hektáros termelők. Ez ugyan az ottani mértékkel mérve a kisebb családi gazdaságok körébe tartozik, de ez a réteg Magyarországon is megtalálható. Sőt: ennek a rétegnek az erősítése adhatja meg az egészséges társadalmi szövetét a magyar vidéknek, amire lehet építeni. Az Egyesült Államok hasonló gazdáinak tapasztalatait is lehet e téren hasznosítani. Nyilván vannak olyan területek, amelyek korlátot szabnak ennek. Ilyen a GMO ügye. Van olyan megoldásuk, amit mi nem tudunk, nem is akarunk használni. Vannak viszont a nemesítésnek olyan formái, amit át tudunk venni – hangsúlyozta Győrffy Balázs.
A rádióműsorban a kamarai elnök reagált Feldman Zsolt államtitkárnak arra a beszámolójára is, hogy a források lehívásához még több elvárást fogalmaz majd meg az Unió – legyen szó fenntarthatóságról, vagy környezetvédelmi előírásokról, amellyel viszont a világ más tájain nem törődnek olyan szinten, mint az Unió, amely a környezeti terhelés mérséklésének, fenntartható gazdálkodásnak ügyében valóban a legtöbbet teszi.
Ezzel kapcsolatban emlékeztetett rá, hogy az Indiana államban járt küldöttség egyik tagja azt mondta az amerikaiaknak, amikor szóba került a Közös Agrárpolitika az ő hasonló rendszerükkel szemben, hogy „ahogy most elnézzük, Európa a továbbiakban is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a versenyképességét ne javítsa az Egyesült Államokhoz képest.”
-Azt azonban látni kell, hogy bizonyos szempontok szerint az európai élelmiszerbiztonság, és a gazdáktól megkövetelt környezetvédelmi előírások nem ok nélküliek. A mértéket és az arányosságot azonban érdemes felvetni. Egyfelől a gazdálkodókat, akik jellemzően generációkban gondolkodnak, annyira nem kellene butának nézni, hogy ki fogják zsigerelni a földet, ami a működésük alapja. Ezért nem kellenének ilyen szigorú megkötések, hiszen ez olyan versenyképességi korlát, amit nehezen lehet megugrani – mondta Győrffy Balázs.
– Emellett persze bizonyos szabályokat kell szabni, csak a kérdés az, hogy amikor valamit korlátozunk, akkor milyen arányban van egymással az a költségkiesés, amit a KAP korlátozásai okoznak, azzal az összeggel, amit ennek fejében ad az Unió. A KAP büdzséjét most csökkenteni akarják, ezzel párhuzamosan viszont a gazdákra vonatkozó adminisztratív és a fenntarthatóság jegyében meghirdetett terméskorlátozó szabályok miatt az arány nem abba az irányba tolódna el, ami a gazdáknak kedvező. Egyszerűen többet követelnek, miközben kevesebb pénzt akarnak adni. Ez azért probléma, mert nem csak környezeti értelemben létezik a fenntarthatóság, hanem társadalmi és közgazdasági értelemben is – tette hozzá a kamarai elnök.
-Ha a nagy agrár termelők kritizálják a terveket, akkor kik erőltetik ennek az aránynak az eltolását? – tette fel a kérdést a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökének a műsorvezető.
-Az Európai Bizottság teszi le a javaslatot az asztalra, a tagállamoknak ezután van lehetősége véleményezni. A britek kilépésével az egyik legnagyobb nettó befizető távozott az Unióból – ők egyébként az egyik leghangosabb ellenzői, kritikusai voltak a Közös Agrárpolitikának. Magyarország felajánlotta, hogy saját hozzájárulását megemeli, hogy a KAP büdzséje hasonló szinten maradhasson. Mások is tettek ilyen felajánlást, mégsem lehetnek vérmes reményeink, hogy a forrásokat sikerül szinten tartani. A bürokrácia nem azért érdekes egy termelőnek, hogy Brüsszelben hányan dolgoznak? A gazdának az a fontos, hogy a saját gazdaságában mennyit kell a papírmunkával ténykednie, hány embert kell fizetni, hogy ezeknek a terheknek megfeleljen? Ezek azok a komoly versenytorzító tényezők, amik a világpiacra kilépve meghatározzák, hogy milyen árakat – milyen jövedelemtartalom mellett – tudunk elérni. Fontos látni, hogy a mezőgazdasági termelők jövedelem szintje az uniós átlag-jövedelemnek a fele. Nem egy Krőzus-rétegről van tehát szó, még ha sokan ezt is gondolják – húzta alá Győrffy Balázs.
További részletek Pelyach Gergely interjújában.
