– Kiderült, hogy mi történt valójában?
– A 400 veszteglő török kamionról szóló hírt első kézből tudtuk cáfolni, hiszen a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének (MKFE) vállalkozói is járnak ezeken a határokon, és jelezték, hogy nincs a szokásosnál nagyobb torlódás. Mindig megszokott, hogy nagy számú török és más kamion araszol a román határátkelőknél, de az áthaladásuk folyamatos. Azt is tudjuk, hogy a török kamionosok előszeretettel töltik 9 órás pihenőidejüket a román határ közelében, mert onnan továbbindulva belefér a megengedett vezetési idejükbe, hogy elérjenek Németországig, ami a török fuvarok kiemelt célországa. S végül megtudtuk, hogy a török fuvarozók kifogytak a magyar–török kétoldalú fuvarengedélyekből, és tudták, hogy az MKFE és a szakma sem támogatja további engedélyek átadását. A sajtóhisztériával nyilván nyomást igyekeztek gyakorolni az engedélycseréket koordináló Nemzeti Fejlesztési Minisztériumra, hogy további engedélyekhez jussanak. Ez nem sportszerű, de tisztában vagyunk azzal, hogy mások a „tárgyalási” módszereik.
– Ezek szerint a fuvarozási engedélyek miatt robbant ki a vita?
– Ez állt az ügy hátterében, hiszen egy nappal az esemény után – meglehetősen szokatlan módon – Fatih Sener, a török Nemzetközi Áruszállító Szövetség (UND) vezetője találkozót kért Magyar Levente külügyi államtitkártól, és a találkozó végén – az MKFE tiltakozása ellenére – 500 tranzitengedélyt adtak át a törököknek. Nehezen érthető, hogy miért engedett a magyar fél a török nyomásnak, hiszen ezzel hátrányos helyzetbe hozták a hazai fuvarozókat. A fuvarozás ugyanis engedélyköteles tevékenység, az unión kívüli országokkal kötött kétoldalú megállapodásokban rögzítik a felek, hogy évente hány engedélyt adnak át egymásnak. A kvótát viszonossági alapon állapítják meg, ha tehát a magyar fuvarozóknak nincs szükségük nagy mennyiségű vagy az év közben kialakuló hiány miatt további engedélyekre, semmi nem indokolhatja, hogy a másik fél jobban járjon. Ilyenkor – nagyon leegyszerűsítve – az történik, hogy a konkurencia viszi el a magyar vállalkozók elől a fuvarokat, akár itthonról is. A török fuvarozók pedig mindig jóval több engedélyt szeretnének felhasználni, mint a magyarok.
– Miért, a magyar fuvarozóknak nem éri meg Törökországba menni?
– Törökország nem EU-tag, rá nem vonatkoznak bizonyos uniós szabványok. Az ország gazdasági és jogi szabályozása elmarad az EU-s normáktól, az adózási morálról nem is beszélve. A szabályokat betartva és a számlaadási kötelezettségeknek eleget téve egy magyar vállalkozás nem tud olyan árat adni egy törökországi fuvarra, hogy az versenyképes legyen a török fuvarozó „baráti” árával.
– Magyarországon több török háttérrel működő fuvarozó, szállítmányozó és logisztikai cég is megvetette a lábát. Miért fontos bázis ez számukra?
– Hazánk elhelyezkedése a kontinens térképén kedvező a közlekedés szempontjából. Egy török befektetőnek megéri itt céget alapítani, mert lépéselőnybe kerül azzal, hogy mindkét terepen „otthon van”. Itthon magyar cégként lép fel, itt fizet adót, azonban a nyújtott szolgáltatásaihoz – nem mindig szabályosan – a magyarnál olcsóbb munkaerőt tud igénybe venni, vagy lazább adózási szabályokkal „dolgozó” török, szerb, makedón, bosnyák alvállalkozót alkalmaz, amivel sokat spórol. Sok cég – sajnos magyar és uniós megrendelő is – kapva kap az alkalmon, és az olcsóbb ajánlatot választja.
– Nem ez a piaci verseny?
– No igen, de ezzel tisztességtelen versenyelőnyt élveznek, hiszen azért jutnak több megbízáshoz, mert a szabályozatlan jogi környezetet kihasználva tudnak olcsóbb ajánlatot tenni. Azt is hozzá kell tenni, hogy tudomásunk szerint sok megrendelői panasz érkezik a török kamionsofőrökre, mert nem kezelik elég gondosan a rájuk bízott árut vagy „rugalmasan” értelmezik a határidőket. Számukra érthetetlen, hogy miért reklamál a megbízó, ha sérült az áru csomagolása. A magyar fuvarozóknál ez elképzelhetetlen, mi a német precizitást tekintjük etalonnak.
– Hány török felségjelű kamion közlekedik hazánkban?
– Pontos adatunk nincs, de becslésünk szerint a rendelkezésükre bocsátott engedélyeket felhasználják, és további engedélyek birtokában tudnának még több fuvart vállalni. Nem az a baj, hogy verseny van a piacon, hanem az, hogy olyan fuvarozókkal kellene állnunk a sarat, akik áthágnak számos szabályt, és ezzel kerülnek helyzetbe.
– A további tárgyalások közelebb vihetik egymáshoz a török és magyar álláspontokat?
– Az MKFE folyamatosan egyeztet a magyar jogalkotókkal a kérdésben, és mindig elmondjuk, hogy a török fuvarozók áraival – az EU tagjaként, az uniós és a magyar jogszabályokat betartva – nem lehetünk versenyképesek. Úgy véljük tehát, hogy indokolatlan a fuvarengedélyek számának emelése, sőt az a határozott álláspontunk, hogy az eddig 48 országgal megkötött egyezményeink mindegyikét felül kell vizsgálni – a viszonosság elvét figyelembe véve – ahhoz, hogy megvédhessük a magyar fuvarozókat, a magyar munkahelyeket. Most a döntéshozókon a sor, nekik kell gátat szabni a vállalkozásainkat ellehetetlenítő helyzet eszkalálódásának. Ezt az álláspontot kell képviselnie a magyar félnek a napokban esedékes török–magyar vegyesbizottsági ülésen is, ahol a jövő évi fuvarengedély-kvótákról döntenek a felek.