Félrebillent törzse miatt afféle vizuális geg, 55 méter magas, 15 megatonnás poén, amely turisták százezreit készteti vicces fotók készítésére, amelyen az utazó kezével, lábával, kisujjával, orra hegyével tartja a helyén a dőlni készülő, hófehér csipkés kőmonstrumot. Tényleg megunhatatlan, a Csodák terén (Piazza dei Miracoli) a dóm mögött épült harangtorony úgy kandikál ki a térre belépőre, mint ahogy a hunyó leselkedik a gyerekekre a fa mögül.
Ám ahhoz, hogy felfedezzük magunknak, valahogy túl kell lépnünk a ferdeségén. A hatalmas és súlyos kőépítmény kecses oszlopsoraival és finom kőfaragványaival szinte lebeg a zöld pázsit felett. A ferde torony a campanilék, vagyis harangtornyok rokona. A középkori olasz templomok építői külön épületbe, egy afféle nagy és díszes lábba akasztották a harangokat. Némelyek négyzetesek, a pisai kör alaprajzú, és emeletenként építették: olyan, mint egy középkori felhőkarcoló.
Maga a dóm, amelynek „melléképülete” az utóbbi évtizedekben már sikerrel stabilizált torony, pompás és lenyűgöző román stílusú építmény. Márványborítású falai, finom faragású mészkő díszítései feledtetik a gigantikus méreteket. Hajóit roppant márvány oszlopsorok tartják, aranyozott kazettás mennyezete sok művészetbarátnak okozott már nyakmerevedést.
A legenda szerint Galilei a bronzcsillár ingamozgásából vont le tudományos következtetéseket.
A Csodák tere kétségtelenül Pisa fő ékessége, de a csaknem ezeréves városállam nagy kiterjedésű történelmi negyeddel, az Arno folyó panorámájával és egy figyelemre méltó arborétummal is rendelkezik. Mégis, Pisa nem ezért lehet a turisták titkos favoritja, hanem közeli tengerpartja miatt. Bár az Arno több kilométerrel arrébb torkollik a Tirrén-tengerbe, a távolságot a városi helyi buszjárattal könnyen le lehet győzni. Szűk félórás buszozás után az utas Marina di Pisában találja magát, amely egy különös hangulatú XIX. századi fürdőváros emlékeit viseli magán, de amely mára inkább Pisa agglomerációja lett. Gyönyörű, modern jachkikötője és az Arno mentén bakon álló vitorlások ezrei mutatják, hogy messzi földről járnak ide hajózni az olasz tehetősek. Néhány kilométerrel délebbre, Tirrenia végtelen homokos tengerpartján pedig egymást érik a fizetős és szabadstrandok.
A fentieken kívül azért lehet a fapados repülővel érkező utazók kedvence Pisa, mert a jegyárak nem a tengerparti, hanem a városi desztinációk közé sorolják a Toszkána peremvidékén lévő várost. (Okos tervezéssel és némi szemfülességgel meglepően alacsony árak is kifoghatók.) Emellett kevés olyan jól megközelíthető reptér van Olaszországban, mint a Galileo Galilei: a város központi teréről, a pályaudvarról induló buszok tíz perc alatt kiérnek. Aki zötykölődött már Velencébe a 30 kilométerre fekvő reptérről, tudja, mit ér ez az adottság.
A Marina di Pisa azért is kedves úti cél lesz azok számára, akik belekóstoltak a Tirrén-tenger partján eltöltött nyaralásba, mert a vízparton alig-alig hallani magyar szót, sőt általában a külföldiek sem túl gyakoriak, hiszen mindenki a ferde torony miatt repül Pisába. Ez az olaszok nyaralóhelye, kényelmes, kicsit lezser, de megfizethető és korrekt. Az utasok itt elkerülhetik a tömegturizmus kellemetlen kísérőjelenségeit, amelyek gyökerestül megváltoztatják mindazokat a városokat, ahol megjelennek a fapados repülők és a luxustengerjárók.
