Kinek ne mozgatná meg a fantáziáját egy jurtában eltöltendő hétvégi kiruccanás a puszta kellős közepére, az alföldi tanyavilág végtelen homoktengerében?
Csalódni fog azonban, aki kezdetleges, nomád körülményeket vár a Szegedtől mindössze félórás autóútra található Ruzsa közelében fekvő tanyán. A Homoki Lodge ugyanis valódi luxust kínál az utazónak, a már említett jurtákon kívül egy gyönyörűen, de korhűen felújított parasztházban is megszállhatunk.
Az osztrák házaspár, Birgit és Oliver Christen által vezetett létesítmény igazi glamping-élményt nyújt: vagyis vegyíti a modern kényelmet a nomád, természetközeli életérzéssel, hívhatjuk akár prémium kempingezésnek is. A modern jurták, amelyek kívülről leginkább egy sci-fi film díszletének tűnnek, a hagyományos társaikra legfeljebb formájukban emlékeztetnek, a tetejükön lévő nyílás – ami a honfoglalás előtti magyarok esetében arra szolgált, hogy a jurta közepén elhelyezett tűzhely égésgázai távozzanak rajta – itt gombnyomásra nyitható üvegboltozattá alakul, amin keresztül a fényszennyezéstől mentes, csillagokkal roskadásig telt alföldi eget lehet kémlelni.
Mi természetesen egy ilyen jurtaszállást választottunk, és nem kellett csalódnunk. Bár a néhai honfoglaló magyarok igencsak elcsodálkoztak volna a hideg-meleg folyó vízzel, tévével és minibárral, a felső kategóriás verzióban jacuzzival ellátott, sátorra legfeljebb csak a formájában emlékeztető építményen, és a klímával és a padlófűtéssel sem nagyon tudtak volna mit kezdeni, mi azonban a csípős levegőjű októberi hétvégén igen örültünk az utóbbinak.
Mint ahogy azt sem bántuk, hogy a félpanziós ellátás keretében nem nyereg alatt puhított húst kaptunk a hagyománytisztelet jegyében. A gasztronómiai résznél időzzünk is el egy kicsit: ottlétünk alatt a vacsorára felszolgált ételköltemények már-már Michelin-csillagos éttermek kínálatát idézték. A művészi módon felvágott, belül puhára, kívül pedig roppanósra sütött bébipadlizsános előétel, illetve a zsályás báránysült puliszkával és kapribogyós csatnival jól ötvözte a hagyományos magyar konyhát a nemzetközi gourmet-trendekkel. Külön öröm volt látni, hogy a zöldségek java része a tanyán terem, és az is kiderült, hogy a mangalicasertés, rackajuh és magyar szürkemarha nomád tartással nevelkedik.
További kényeztetések vártak ránk a Homoki Wellnessben, ahol különféle masszázsok, szauna, illetve a környék vasban és kénben gazdag termálvizével feltöltött medence szolgálja a kikapcsolódást. A megérdemelt pihenést természetesen aktív programok előzték meg: bejártuk a környéket az úgynevezett fatbike-okkal (ami gyakorlatilag egy hagyományos kerékpár a szokásosnál sokkal vastagabb kerekekkel, így a homokban jól lehet vele közlekedni), és a rég elfeledett lovaglótudásomat is feleleveníthettem, amikor kilovagoltunk a hajnali ködtől szinte valószerűtlen látványt nyújtó pusztába.
Mindent összevetve, igazán különleges élményt kínál a luxusjurtás szállás, talán csak a megközelíthetőségen lehetne némiképp javítani. Ha valaki ugyanis sötétedés után érkezik, egyedül a műholdas navigációban bízhat, mivel útbaigazító táblák nem segítik a tájékozódást, pontosabban csak a végcéltól néhány száz méterre mutatják az utat.
De ha valaki odáig kitartott a döcögős földúton – és túl van az adekvát „ugye megmondtam, hogy nem itt kell letérni az útról” tematikájú összeveszésen is –, káprázatos hétvégében lehet része a világtól távol, mégis igazi fényűzésben.