Egyre gyakrabban szerepel a hősziget kifejezés a hírekben. Ezen azt kell érteni, hogy a nagyobb városokban (különösen a centrumokban) általában több fokkal melegebb van, mint a külvárosokban, vagy éppen a településektől távol. A különbség függ a napszaktól, az évszaktól, az időjárástól, a szélviszonyoktól, a beépítettségtől – minél kevesebb a zöldfelület és minél nagyobb az aszfalt és a beton aránya, annál melegebb van a központban. A hősziget általában nyáron intenzívebb – ez különösen akkor kedvezőtlen, amikor amúgy is nagyon meleg van. A kettő együtt még elviselhetetlenebbé teszi a városokat. Egyébként nemcsak nyáron, hanem a téli hónapokban is jelentősen módosul a klíma, ami sokszor szintén a hősziget jelenségével hozható összefüggésbe. Például ritkábban alakul ki köd vagy gyorsabban elolvad a hó – ezeket a változásokat azonban az emberek többsége örömmel veszi tudomásul.
A témában eddig megjelent tanulmányok arról szóltak, hogy a városi hősziget akár öt-hat Celsius-fokkal is emelheti a belvárosok sűrűn beépített területeinek éjszakai átlaghőmérsékleteit. Míg télen ez a fűtési szezon – akár tíz nappal történő – rövidülését jelenti, nyáron a hőhullámok meghosszabbodásával jár. Az Energia Klub tavalyi konferenciáján elhangzottak szerint a mostani felmelegedési ütemek mellett 2070-re a „trópusi éjszakák” éves száma (amikor az éjszakai hőmérséklet nem csökken húsz Celsius-fok alá) a mostani öt-tízről átlagosan harminc-negyven napra emelkedhet.
Nem csak nálunk, a világ valamennyi nagyvárosában egyre több gondot okoz ez a jelenség. A Nature Climate Change folyóiratban a minap megjelent tanulmányban kutatók a világ 1692 legnagyobb városának 1950 és 2015 közötti adatainak elemzésével arra a következtetésre jutottak, hogy a nagyvárosok legsűrűbben lakott negyedeiben akár hét Celsius-fokkal is magasabb lehet a hőmérséklet a XXI. század végére. Ez a forgatókönyv akkor következik be, ha az eddigi ütemben növekedik a légkörbe jutó üvegházhatású gázok mennyisége. Mivel a tendenciák nem a csökkenés irányába mutatnak, fel kell készülni a nehezen elviselhető körülmények túlélésére.
A brit, holland és mexikói kutatók részvételével született tanulmány szerint a legnépesebb városokra jelzett minimum hét Celsius-fokos emelkedésből majdnem öt Celsius-fok a globális felmelegedés hatására következik be 2100-ra. A többi az előbb taglalt „városi hősziget” hatásának köszönhető. A kutatók szerint a folyamatos kánikula miatt több energiát használnak a hűtéshez, emiatt a levegő szennyezettebb, a vízminőség romlik, az izzadó emberek kevésbé produktívak.
A kutatók kiszámolták, hogy egy közepes nagyváros 2050-re éves GDP-jének 1,4–1,7 százalékát veszíti majd el, a század végére pedig 2,3 és 5,6 százalék között lehet a veszteség a hősziget miatt. A legforróbb városokban 2100-ra akár a GDP 10,9 százalékáról is lemondhatnak a felmelegedés miatt. A kutatócsoport költség-haszon elemzést is készített arról, hogy milyen módon lehet kis befektetéssel is érdemi eredményt elérni.
Számításaik szerint sokszorosan megtérülő befektetések az úgynevezett hideg járdák és a világos háztetők – ezek a szokásosnál kevesebb hőt nyelnek el. Ha a városi tetők ötöde, illetve a járdák fele így készülne, a levegő átlaghőmérséklete 0,8 Celsius-fokkal csökkenne. „Nyilvánvaló, hogy eddig alábecsültük azt a drámai hatást, amelyet a helyi döntések a városi felmelegedés csökkentése érdekében tettek és tehetnek” – mondta a ScienceDaily portálnak Richard Tol, a Sussex Egyetem közgazdászprofesszora.