– Az idén önt választották Az év bankárának. A MasterCard kiírásának különlegessége, hogy ebben a kategóriában a győztest a pénzintézetek vezetői választják – titkos szavazással – maguk közül. Mivel érdemelhette ki az elismerést?
– Büszke vagyok arra, hogy a versenytársaim szavazata alapján a Gránit Bank vezérigazgatója Az év bankára, de tudom, hogy a díj egy csapatot illet. Az elismerés az alapító tulajdonost, Demján Sándort, a magyar államot mint a bank legnagyobb részvényesét és azokat a privát befektetőket illeti, akik elfogadták, jóváhagyták a digitális megoldásokat fókuszba helyező üzleti modellt. A díjjal a kollégáim munkáját is elismerték, akik elképesztően sokat dolgoznak céljaink eléréséért. Emellett ügyfeleinket is kitüntették, hiszen nélkülük a pénzintézet sem tudott volna ilyen eredményt elérni.
– Milyen eredménnyel zárják az évet?
– A Gránit Bank öt évvel ezelőtt kezdte meg működését, gyakorlatilag zöldmezős beruházásként. Nemzetközi tapasztalatok alapján hat év alatt szoktak az induló pénzintézetek nyereséget elérni, mivel a banki szolgáltatás rendkívül tőke- és befektetésigényes ágazat, és el kell érni egy bizonyos méretet, hogy a bevételek fedezzék a kiadásokat. A Gránit Banknak 2014-re, azaz a negyedik év végére sikerült nyereséget termelni, és idén is százmillió forint fölötti eredménnyel kalkulálunk. Az elért teljesítménynek szerintem sok oka van, de ezek közül kettőt tartok meghatározónak. Az ügyfelek egyszerűen, kényelmesen, költséghatékonyan szeretnek banki szolgáltatásokat igénybe venni, amely szolgáltatások nyújtásához innovációra, új megközelítésre van szükség, ugyanakkor a hitelezésben a konzervativizmust tartom az eredmény kulcselemének. Szóval az innováció és a konzervativizmus nem egymást kioltó értékek, hanem azok megfelelő kombinációja vezet a tartós értékteremtéshez.
– A devizaalapú kölcsönök elszámolása során átlag 393 ezer forint tisztességtelenül felszámított összeget térítettek vissza az érintett pénzügyi intézmények ügyfeleiknek. Az önök eredményes működésében mennyire játszik közre, hogy a devizahitelezésből kimaradtak?
– Természetesen számunkra előnyt jelent, hogy nincsen örökölt rossz portfóliónk.
– Vannak, akik szerint a jelzáloghitelek forintosítása okozta a bankrendszer múlt évi majd 500 milliárd forintos veszteségének jelentős részét, de egyúttal erősítette is a pénzügyi rendszert. Mit gondol?
– A forintosítás a bankoknak valóban veszteséget okozott, de ezáltal a pénzügyi közvetítőrendszer sérülékenysége jelentősen mérséklődött. A pénzintézetek és az ügyfelek ezzel olyan kockázatos elemtől szabadultak meg, amelynek kezeléséhez egyik félnek sem volt eszköze. A forintosítással párhuzamosan csökkent az ügyfelek törlesztőrészlete, az új törvények szigorították a hitelezhetőség mértékét, szabályozták a kamatszámítás módját és annak változását. Az MNB alapkamat-csökkenése, a gazdaság növekedése az előbbi változásokkal együtt a lakossági ügyfelek hitelfelvételi képességét jelentős mértékben javítják.
– Nem kell tartani attól, hogy megint „elszabadul” a korlátok nélküli hitelezés?
– A Lehman Brothers 2008-as krízise által kirobbant pénzügyi válság rendkívül súlyos helyzetbe sodorta a világot, a bankok világszerte jelentős veszteséget szenvedtek el. A vállalati és lakossági hitelállomány jelentősen zsugorodott globálisan és Magyarországon is. Természetesen a bankok érdekeltek a hitelezés növelésében, mert a jövedelmük jelentős része ebből a tevékenységből keletkezik, ezért a válság hatására bevezetett rendkívül szigorú hitelezési sztenderdek lassan – szerintem helyesen –„normál üzemmódba” térnek vissza. A bankok jelenlegi kockázati viselkedését a 2008 utáni szigor és az azt megelőző időszak közé helyezném. A bankok tehát levonták a válság tanulságait, és a hitelezést a válság előttinél óvatosabb keretek között, de egyértelműen újraindították, viszont a hitelezés „elszabadulásától” belátható ideig szerintem nem kell tartanunk.
– Nemrég Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója azt mondta, hogy a pénzügyi kultúra romlása a szektor szilárdságát veszélyeztető tényezővé nőtte ki magát, és az alkalmazottak etikus magatartásának biztosítása érdekében be kellene vezetni a személyes felelősségvállalás intézményét. Ez nem éppen dicséret a szakmának.
– Egyetértek ezzel a megfogalmazással, hiszen a bank veszélyes üzem, egy megbillenésnek vagy csődnek számos ágazatra lehet tovagyűrűző negatív kihatása. Fontos, hogy a vezetők átfogó szakmai felkészültséggel, kifogástalan reputációval rendelkezzenek, és ne csak a rövid távú érdekeket tartsák szem előtt, hanem a hosszú távú részvényesi értéknövelésben legyenek érdekeltek.
– A növekedési hitelprogram (nhp) komoly lökést adott a gazdaság teljesítményének. A jövőben mi lehet az indikátora a hitelpiac, a gazdaság bővülésének?
– Az nhp egyik gazdaságtörténeti erénye, hogy kiszámíthatóságával, a tíz évre fix, kedvező kamat biztosításával, visszahozta a vállalkozói szektor és a bankok közötti bizalmat. Az nhp jövőre 300-300 milliárd forintos kerettel folytatódik, és kapcsolódik hozzá egyéb hitelösztönzési program is. Az új MNB-s programok a hazai bankokat a hitelezés növelésére ösztönzik, valamint továbbra is elérhetők az exportfinanszírozáshoz kapcsolódó eximbanki és a gazdaságfejlesztés egyéb területeit támogató, MFB által indított programok, miközben az európai uniós források is megnyílnak.
– Vannak, akik az MNB-t azért támadják, mert bevallottan támogatja a kormány gazdaságpolitikáját, mondván, ezzel sérül az intézmény függetlensége.
– Akik emiatt támadják a jegybankot, azok tévednek, és nem ismerik az MNB-ről szóló jogszabályt. Az MNB elsődleges célja ugyanis az árstabilitás elérése és fenntartása, ugyanakkor a jegybankról szóló törvény szerint sok más feladata is van, többek között az is, hogy a rendelkezésére álló eszközzel támogassa a kormány gazdaságpolitikáját. Azaz az MNB elnöke nem mond mást, mint amit számára a törvény előír.
– Az MNB növelte részesedését a BÉT-ben, és állami cégeket is bevinne a tőzsdére. Utóbbiban nem lát kockázatot?
– A tőzsdei jelenlét nyilvánosságot, nagyobb transzparenciát jelent, ráadásul forrásbevonási lehetőséget teremt a sokszor tőkehiánnyal küszködő társaságoknak.
– Jó, de akkor a részvényesek – akár külföldiek – fogják megmondani, hogy például „merre menjen” a magyar vasút?
– Mindig tulajdonosi – állami tulajdon esetén az állam – döntés kérdése, hogy adott társaság részvénypakettjének hány százalékát vezetik be a tőzsdére, illetve az alapszabály szerint milyen részvényfajták létezzenek és ezekhez milyen jogok kapcsolódjanak. Ezekből az következik, hogy minden ilyen döntésnek komplex értékelés alapján kell megszületnie, és lehetőleg minden érintett fél számára a játékelméletből ismert győztes-győztes megoldást megtalálni.
– Múlt pénteken a Fitch Ratings megerősítette Magyarország adósságbesorolását. Ön szerint az ország teljesítménye alapján nem lenne már indokolt a felminősítés?
– Az ország pénzügyi fundamentumai jók, a növekedésünk a múlt évben a második legmagasabb volt az unióban, a költségvetési hiány több éve három százalék alatt van, a bankrendszer sérülékenységét érintő devizahitelek forintosítása sikeresen befejeződött, a bankadó mértéke csökken, és sorolhatnám a legfontosabb kritériumokat. Remélem, ezeket a tényeket a hitelminősítők is hamarosan értékelni fogják.