– Az Európai Unió és az Európai Bizottság nem kereskedelmi szereplők, tehát nem is vállalhatnak olyan garanciákat, amelyeket az orosz energetikai miniszter elvárna – mondta lapunknak Barta Judit, a GKI Energiakutató intézet ügyvezetője Alekszandr Novak kedd esti nyilatkozatáról. Ebben a miniszter úgy fogalmazott, hogy Oroszország kész megépíteni a Déli Áramlat gázvezetéket, ha Európa garantálja a keresletet az orosz gázra.
Amennyiben Bulgária és az Európai Bizottság hivatalosan is megerősíti érdeklődését, és garanciákat vállal arra, hogy egy ilyen tőkeigényes infrastruktúra ki lesz használva, akkor az orosz fél vállalja az építést és a szükséges gázmennyiség szállítását.
A Magyar Időknek nyilatkozó energetikai szakértő szerint nyilván Alekszandr Novak is jól tudja, hogy hosszú távú szerződéseket vagy kereskedelmi alapon, vagy államközi megállapodás révén lehet foganatosítani.
Az unió ennek értelmében nem is kötött még soha senkivel hosszú távú kereskedelmi megállapodást. Barta Judit úgy gondolja, hogy az energetikai miniszter mondatával egy hamarosan megszülető szabályozásra is célozhat.
– Az unióban régóta zajlik a vita arról, hogy az országok energiaellátására vonatkozó nemzetközi kapcsolatokat érintő döntéseket az EU a közösségi jog szempontjából előzetesen ellenőrizhetné.
A miniszterek június elején megállapodtak erről, és hamarosan az Európai Parlament elé kerül a szabályozás. Ez azt tartalmazza, hogy nemzetközi, államközi és főleg a földgázra vonatkozó szerződéseket előzetes normakontroll alá kell vetni. Ilyen értelemben az unió akár nyomást is gyakorolhat az egyes államokra a hosszú távú szerződések aláírására.
A szakértő szerint Magyarország szempontjából megnyugtatóbb lenne a Déli vagy legalább a Török Áramlat megépülése. Oroszország ugyanis leállítja az Ukrajnán keresztül történő gázszállítást 2020-tól. Egy Ukrajnát elkerülő ellátási útvonal ennek fényében még úgy is jól jönne, ha esetleg megállna az Európai Unió határánál – ennek a terve kapta a Török Áramlat nevet, míg a Déli Áramlat egészen Ausztriáig húzódott volna, egyik ága Magyarországon, a másik Szlovénián át.
A hosszabb beruházást viszont Vlagyimir Putyin orosz elnök 2014 decemberében leállíttatta, mivel nem sikerült egyezségre jutnia az uniónak és Moszkvának a versenyjogi kérdésekben. Szűk két hónappal később ki is jelölték az útvonalat az új Török Áramlat néven.
Az orosz fél álláspontja az volt, hogy nem kíván tovább vitatkozni az unióval, elviszik a gázt a határig, onnan pedig oldja meg a közösség a szállítást. A múlt év végén ez a projekt is leállt az Oroszország és Törökország között kirobbant diplomáciai-politikai vita miatt. Most azonban látványosan olvad a jég a két fél között, a török fél ugyanis bocsánatot kért az orosz harci gép lelövéséért.
Ha 2020-ig nem valósul meg a térségünket ellátó alternatív útvonal, a horvátországi Krk szigeten épülő LNG-terminál javíthat a helyzeten. Annak a cseppfolyós gázt fogadó és továbbító állomásnak a kapacitása viszont nem lesz elegendő az egész térség ellátására, Barta Judit szerint legfeljebb Horvátország és Magyarország igényeit elégítheti ki.
Ezért nem kizárt az sem, hogy a térségbeli országok felsrófolják az árat.
Hazánk csapdába is kerülhet akkor, ha az Oroszországot és Németországot a Balti-tengeren keresztül összekötő Északi Áramlat kapacitásának megduplázását oly mértékben tartja fontosabbnak az unió, hogy esetleg nem marad forrás a térségünket ellátó útvonal kiépítésére.