Az energiahatékonysági fejlesztések által generált előnyök nagymértékben túlszárnyalják az induló költségeket az Európai Unió egésze és a tagállamok számára is. Ennek oka, hogy ezek a beruházások ösztönzik a gazdaságot, emellett pozitív hatással vannak a környezetvédelemre, illetve a szociális és az egészségvédelmi problémákra – mutatott rá az Európai Bizottság (EB) Energia Főigazgatósága a témában készített legfrissebb elemzésében, amelyre a Magyar Energiahatékonysági Intézet hívta fel a figyelmet. A tanulmányban számszerűsítették az egyes energiahatékonysági szakpolitikák pozitív és negatív hatásait, különös tekintettel arra, hogy milyen következményekkel járhat az energiahatékonysági cél 30 százalékosra emelése a jelenlegi 27-ről. Az EB 2014 októberében fogadta el azt az irányelvet, amely szerint 2030-ra a 2007-es év energiafelhasználási szintjét 27 százalékkal csökkentik egyfelől az energiahatékonyság növelésével, másfelől a megújulók hasznosításának kibővítésével. Ugyanakkor a célérték felülvizsgálata idén tavasszal rámutatott arra, hogy a 27 százalék vélhetően nem lesz elegendő a szén-dioxid-kibocsátási számok eléréséhez. A 30 százalékos célt a magyar kormány egyelőre nem támogatja.
Az már korábbi tanulmányok alapján ismert és egyértelmű, hogy az energiahatékonyság ösztönzése az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésének egyik legköltséghatékonyabb eszköze. A friss jelentésben most a makrogazdaságra, az egészségre, a környezetre és a társadalomra vetített hatásokat elemezték a szakértők.
A makrogazdaság területén kimutatták, hogy az uniós irányelvben megfogalmazott célok és azok tagállami átültetése pozitív hatással jár a bruttó hazai termékre (GDP) és a foglalkoztatottságra nézve is. A célérték 30 százalékra emelése 0,4 százalékos GDP-emelkedést hozhat 2030-ra, és a foglalkoztatás mértéke is ugyanilyen arányban javulna. A megemelt energiahatékonysági célok a tagállamok költségvetésére nézve is pozitív hatással járhatnak. Közvetlenül a középületek rezsiköltségeinek csökkenése jelentkezne, ám a közvetett hatás jóval jelentősebb. A munkabérek és a munkavállalói társadalombiztosítási járulékokból származó bevételek emelkedése, valamint a szociális kiadások mérséklődése is idetartozik: a költségvetési egyenlegre gyakorolt pozitív hatás az EU-ban átlagosan a GDP 2 százalékát is elérheti. A GDP-eredmények egyik fő mozgatórugója az energiaimport csökkenése, a vállalatok pedig a kisebb energiaszámlákkal versenyképességük növekedését realizálhatják. Rövid távon azonban az energetikai beruházások okozhatnak versenyképességi kihívásokat, ezért is kiemelkedően fontos a finanszírozás kérdésköre.
Az energiahatékonysági intézkedések az egészségügyi kiadásokra is jelentős hatással vannak. Az egyik legsúlyosabb közegészségügyi probléma, a légszennyezés legtöbb kiváltó oka az energiaszektorban gyökerezik. A kén-dioxid- és nitrogén-oxid-kibocsátásban, valamint a szállópor-koncentrációban bekövetkező visszaesés, illetve az ezekhez köthető egészségkárosító hatások visszaszorulása jelentős. A bizottság számításai szerint a 27 százalékos energiahatékonysági cél 30 százalékra emelése 28,3 milliárd euró éves egészségügyi megtakarítást eredményezne az unióban. Az épületek energiahatékonyságának társadalmi hatásáról az elemzés megjegyzi: nagyobb szociális eredmény érhető el akkor, ha a hatékonysági programok fókusza az alacsony jövedelmű háztartásokat célozza. Az ilyen beruházások közvetett előnye, hogy a megtakarított rezsiköltségek más termékre költhetők.
A Magyar Energiahatékonysági Intézet szakmai meggyőződése, hogy lehetséges csökkenteni hazánk energiafelhasználását is oly módon, hogy az közben ne sértse a gazdasági növekedést.