Az intelligens otthon olyan technikai megoldások összessége, amelyek segítségével kényelmesebbé, sok esetben automatizálhatóvá tehető a mindennapokban otthonunkban végzett folyamatok jelentős része. Egy nagyon egyszerű és hétköznapi példával élve, ha sötétben érünk haza, akkor belépéskor automatikusan felkapcsolódik a villany, vagy például szürkületkor automatikusan leereszkednek a redőnyök, közelgő vihar esetén pedig automatikusan bezáródnak az ablakok és így tovább.
Számtalan eszköz áll rendelkezésre. 2018-ra megközelítőleg már 100 milliárd dollárt költünk majd összesen okoseszközökre. De például pár ezer forintért vásárolható olyan, a meglévő wifihálózatra kapcsolható LED, amit a mobiltelefonunkról vezérelve is tudunk kapcsolni. De ilyen lehet például egy olyan, szintén wifiről vezérelhető falicsatlakozó, amivel, mondjuk, a kerti locsolót tudjuk bekapcsolni. Ami mindannyiban közös: van egy központi egység, amelyen keresztül a szenzorok, kamerák stb. kommunikálnak egymással.
Elképzelhető, hogy ezzel a központi egységgel egy webes kapcsolaton keresztül mi is tudunk kommunikálni – például böngészőből –, de léteznek olyan megoldások is, ahol kifejezetten erre a célra írt alkalmazás segíti az interakciót.
A lakás összekapcsolásához klasszikus értelemben vett alkalmazásra nincs szükség: az okosotthon lelke egy központi egység, és léteznek alkalmazások, amelyek kommunikálnak a központi egységgel (például egy mobilalkalmazás, amelyen keresztül, mondjuk, le és fel tudjuk kapcsolni a villanyt, ránézhetünk az IP-kamera képére stb.). A hálózati topológia terén nagy a szórás. A kifejezetten okosotthon-protokoll Z-Wave mellett léteznek „hagyományos” wifis okosotthoneszközök, és hogy a zavar teljes legyen, a ZigBee szintén népszerű okosotthon-protokollnak számít. Emellett a piacon számos, a 433 megahertzes frekvenciatartományban üzemelő, „okosnak” mondható eszközt is találunk (ilyenek például az időjárás-állomások). Ha minden össze van kapcsolva, akkor minden könnyedén el is érhető.
Ezen eszközök biztonságának két kulcspontja van. A kifejezetten okosotthon-protokollként aposztrofált Z-Wave a zártsága miatt egyelőre nem került komoly támadások kereszttüzébe. De ha okosotthoneszközként tekintünk a wifit használó IP-kamerára is, akkor máris rosszabb a helyzet: számos felhasználó ugyanis egészen egyszerűen megfeledkezik arról, hogy a gyári felhasználó/jelszó kombinációt módosítsa, ezzel pedig máris támadhatóvá válik.
Az elmúlt időszakban számos olyan hír jelent meg, hogy ilyen, szabadon hagyott kamerát botnetbe fűztek rosszindulatú támadók, és ezek segítségével támadtak. De magánéletünk védelmében is fontos lehet, hogy egy ilyen kamerát ne adjunk ki csak úgy a kezünkből: nyilvánvalóan senki nem szeretné viszontlátni magát az interneten. Szintén biztonsági kockázatot rejthet a távolról történő elérés – ami az okosotthon egyik fő előnye is egyben –, hiszen a nem titkosított kommunikációra illetéktelen is rátapadhat.
Tudnunk kell tehát, hogyan védhetjük meg magunkat. Lengyel Csaba, a Hunguard kiberbiztonsági cég műszaki igazgatója szerint érdemes abból kiindulni, hogy egy okosotthon ugyanúgy működik, mint bármilyen vállalati rendszer. Az általános biztonsági lépésekről itt sem szabad megfeledkezni. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé: wifis eszköz esetén állítsuk át a gyári admin/password kombinációt.
Rendszeresen ellenőrizzük, hogy a termék gyártója közzétett-e biztonsági javítást, és ha igen, az mit javított. Ha a rendszerünk lehetővé teszi, a kétlépcsős azonosítás extra biztonságot jelenthet. Amennyiben a rendszer rendelkezik naplófunkcióval, érdemes időnként átfutni, és ha a belépések között olyasmit látunk, ami bizonyíthatóan nem hozzánk kötődik, érdemes elgondolkodni azon, hogy illetéktelen járt a rendszerünkben.