Politikai célokra használhatták az ellenzékhez köthető szakszervezetek azokat a nemzetközi, baloldali intézetek által készített kutatásokat, amelyek a munkavállalók félelmeit elemzik. Lapunk megtudta: a szakszervezeteken keresztül töltötték ki a munkavállalók azokat az általános felvetéseken alapuló kérdőíveket, amelyek eredményeképpen részletes elemzés látott napvilágot a dolgozók félelmeiről.
Ebből kiderül, hogy az egyik ilyen félelem a túlóra volt. A Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma tehát nyilvánvalóan tudatában volt annak, hogy a „rabszolgatörvényezéssel”, annak félremagyarázásával a munkavállalók félelmét nem eloszlatják, hanem ellenkezőleg, felnagyítják. Ebből pedig az következik, hogy a tüntetéseken aktív politikai szerepet vállaló konföderációk tisztában vannak azzal, mely témák okoznak a munkahelyeken – a kiszolgáltatottságot, félelmet kihasználva – elégedetlenséget.
Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő korábban lapunknak arról beszélt, nincs meg Magyarországon a széles munkavállalói rétegekben az az elégedetlenség, amelyet az ellenzék, illetve a hozzájuk tartozó szakszervezetek megpróbálnak elhitetni a társadalommal. Ebből pedig egyértelműen kiderül, hogy a nemzetközi érdekeket kiszolgáló magyar politikusok, szakszervezetek és civil szerveződések az emberek félelmét, aggodalmait akarják kihasználni a kormány megbuktatása céljából.
Az áprilisi országgyűlési választások után már májusban a Policy Solutions és Németország Szociáldemokrata Pártja, az SPD alapítványa, a Friedrich Ebert Stiftung (FES) közös kutatásában azt elemezte, hogy milyen félelmek élnek a magyar társadalomban. E szorongást és aggodalmat okozó tényezők áttekintését követően még részletesebb elemzés látott napvilágot. A FES támogatásával a 2010-ben alakult magyar, szintén baloldali Policy Agenda kutatóközpont kiadott egy második tanulmányt a félelmekről.
Az elgondolás számít
– A különböző társadalmi csoportokban, közösségekben élők hangulati állapotának vizsgálatára számos esetet találunk, például az egyes gazdasági vonatkozások és a társadalmi jóllét kapcsolata is tanulmányozható tudományosan. A probléma akkor jelentkezik, amikor egy már előre kigondolt célból, leginkább politikai célból születnek kutatások – mondta a Magyar Idők megkeresésére ifj. Lomnici Zoltán.
Az alkotmányjogász a Policy Solutions budapesti székhelyű elemző és tanácsadó intézettel, illetve az azzal együttműködésben álló berlini székhelyű Friedrich Ebert Stiftunggal és a brüsszeli központú Foundation for European Progressive Studies intézettel kapcsolatban kiemelte: az említett szervezetek kivétel nélkül a hazai baloldalhoz, illetve a progresszívnak is mondott európai politikai irányzatokhoz kötődnek. Az általuk végzett feltárási-elemzési gyakorlat azért lehet aggályos és zavaró, mert számos ilyen kutatócsoport valójában politikai aktorként funkcionál a nyilvánosságban, ám ezt nyíltan nem vállalják fel és munkájukat tudományosnak tüntetik fel. Ezzel pedig sokakat megtévesztenek.
Ifj. Lomnici szerint megvalósulni látszik az a forgatókönyv, hogy a tavaly áprilisi választásokat követően kezdődő, a teljes társadalmat és a munkavállalókat is magában foglaló, nemzetközi, baloldali kutatóközpontok által végzett felmérések célja annak meghatározása volt, vajon mivel lehet utcára csábítani az embereket, és sztrájkra hívni a dolgozókat. Az új eszközök hátterében állhat a nemrégiben életbe lépett új civiltörvény is.
Az alkotmányjogász felidézte: ma már bizonyos összegű külföldi támogatás felett minden érintett köteles „külföldről támogatott szervezetként” regisztrálni egy nyilvános és közhiteles bírósági nyilvántartásba, ezért sajnos elképzelhető, hogy a hangulatközlő, vagy akár manipulált kutatások eszközével igyekeznek irányítani, terelgetni a politikai közhangulatot. Ez a felelőtlen taktikai eszköz sokkal inkább arra alkalmas, hogy kiszolgáltasson bizonyos társadalmi csoportokat legitim módon soha meg nem választott közéleti szereplők hatalmi céljainak, idegen érdekek jegyében.
– A politikai demagógia lényege a lélektani megközelítés, amely mindig érzelmekre és tetszetős részigazságokra próbál alapozni. A szociális demagógia eszköztárát használó ellenzék nem szívesen időzik valós kérdések körül, ehelyett pusztán érzelmi-retorikai módon nyúl hozzá egy társadalmi kérdéshez. Azt akarják széles körben elhitetni, hogy a munkavállalók állítólagos kiszolgáltatottsága a kormánynak köszönhető. Ifj. Lomnici hozzátette: az elmúlt másfél hónap világosan megmutatta, hogy itt valójában csak egy szűk politikai kisebbség agresszív megmozdulásairól van szó. Ezek jól körülhatárolható módon, politikailag pozicionált aktivista csoportok, a kapcsolat pedig az idézett felmérések és a tüntetések között az, hogy ugyanannak a széles értelemben vett érdekkörnek a céljait szolgálják.
Gyanús túlóracirkusz
A politikai demagógia kérdése és a széles körű társadalom érdeklődésének hiánya tetten érhető a túlóratörvény kapcsán is. A Magyar Szakszervezeti Szövetség már a munka törvénykönyve módosítását követően rabszolgatörvénynek kezdte nevezni az új szabályozást, amelyről mára kiderült, nem érint széles körű munkavállalói rétegeket.
Többek között a konföderáció tisztségviselői is úgy állították be a szabályozást, mintha a négyszáz túlóra miatt heti hat napot kellene dolgozni a jövőben, s ezért bért csak három év múlva fizetnének, holott ez nyilvánvalóan csúsztatás volt. A baloldalhoz köthető szakszervezet annak ellenére állította ezt, hogy aktívan segítették a hozzájuk közel álló, a FES támogatásával 2010-ben alakult Policy Agenda felmérését a már említett nemzetközi intézeteknek.
A kutatások eredményét is megismerték, amelyben az egyik félelem a túlóráztatás volt, ám csupán a dolgozók harminc százaléka tartotta ezt reális aggodalomnak. Ennek ellenére a munkavállalókat képviselő szakszervezeti tisztségviselők nem azzal voltak elfoglalva, hogy megnyugtassák a közvéleményt, hanem az elégedetlenség növelését célozták meg.
Nincs rettegés, bár szeretnék
Ahogy korábban írtuk, a kormánybuktatási szándékú baloldalhoz köthető kutatók is arra az eredményre jutottak, hogy az elmúlt években a társadalom nagyobb részének javult a hangulata, a magyarok többségénél dominánsak a pozitív érzések a saját mindennapi életükkel kapcsolatban. Ugyanakkor még mindig élnek a félelmek is, amelyek között a legnagyobbnak az „élet bizonytalansága, kiszámíthatatlansága” számít, jóllehet a munkavállalóknak ez mindössze harminc százalékát érinti.
Habár keveseket érintenek a feltárt félelmek, a Magyar Idők több vidéki munkahelyről is olyan információkat kapott, hogy tudatosan hergelik a munkavállalókat, azzal a céllal, hogy félelmeiket felerősítve növelhessék az elégedetlenséget vagy akár a sztrájkhajlandóságot.