– Miért van szükség a további központosításra, és mennyire sínylik ezt meg a hulladékos társaságok?
– Az erről szóló, minap megjelent cikkben nagyon sok a csúsztatás és rosszindulatú hangulatkeltés. A törvénymódosítás elsősorban a közszolgáltatással foglalkozik. Az ebben lévő hulladékmennyiség, amelyre a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő (NHKV) Zrt. a koordinációs feladatokat megkapta, a hazánkban keletkező mennyiség kis része, legfeljebb 30-35 százaléka. Miközben arról írnak, hogy több mint ötszáz fémkereskedő cég léte forog kockán, és több tízezer munkahely kerül veszélybe, a közszolgáltatásban a másfél millió tonnás fémkereskedelmi piacnak csak egy 30 ezer tonnás része van jelen. A közszolgáltatáson kívüli hulladékgazdálkodás továbbra is piaci alapon működik.
– Ez nem vigasztalja azokat, akiktől elveszik a munkát a hulladékátvételi pontokon.
– A törvénymódosítás jelenlegi, finomított változatából kiderül, hogy erről szó sincs. Éppen azt célozza a jogszabály megváltoztatása, hogy a közszolgáltató szélesebb körben tudja átvenni a lakosságtól a hulladékokat.
– Igaz ez a többi hulladékfajtára is? Az üveghulladékkal például bajban vannak a fogyasztók, mert a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtésben sem szerepel.
– Az üveghulladékra ugyanez érvényes. A 300 négyzetméter feletti áruházakban, boltokban kötelező lesz visszavenni az üvegeket. Mi azt szerettük volna, hogy ez minden szelektíven gyűjtött hulladékra érvényes legyen. Az európai uniós vállalásainkat ugyanis úgy tudjuk teljesíteni, ha minél nagyobb tömeget elérve, minél nagyobb ellenőrzés alatt tudjuk elvégezni a visszagyűjtést. Sok áruházban azonban nem követhető, hogy pontosan hová kerül a visszagyűjtött hulladék.
– Mit vállaltunk? Mi az Európai Unió elvárása?
– Három év alatt, 2020-ra, ötvenszázalékos újrahasznosítási arányt kellene elérnie Magyarországnak a szelektív gyűjtésben lévő négy hulladéktípusra.
– A törvénymódosításban az is szerepel, hogy a jövőben a közszolgáltatók alvállalkozói, vagyis akik átveszik a hulladékot, csak nonprofit módon vehetnek részt a hulladékgazdálkodásban? Ha nincs profit, mi fogja ösztönözni őket erre?
– Nem a hulladékgazdálkodásban részt vevő cégekre, csak a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásban részt vevő társaságokra vonatkozik a nonprofit szabály. Erre azért van szükség, hogy a hulladékgazdálkodásra kapott bevételt biztosan visszaforgassák a hulladékgazdálkodási szektorba. Azt láttuk, hogy ez sok esetben nem valósult meg, hanem létrehoztak egy nonprofit céget, de a valós tevékenységet az uniós eszközökkel, az állam által is támogatott vagyontárgyakkal a profitorientált cégek végezték el, a nonprofit cég pedig veszteséges volt. Ezért szükség volt egy újabb lépésre, hogy az alvállalkozók szintjén is nonprofittá váljon a rendszer.
– Tegyük fel, hogy nálam nincs házhoz menő szelektív gyűjtés, és hulladéksziget sem működik, de van a közelben egy cég, amelyik még pénzt is fizet nekem a fémért vagy a műanyagért. Miért rossz, ha hozzá viszem a hulladékot?
– Az a célunk, hogy ellenőrizzük és a megfelelő eszközstruktúrába tereljük a hulladékáramokat. Ön azonban ezzel a lépéssel részben kiveszi ebből a rendszerből a szelektíven gyűjtött hulladékát. A piaci alapon működő cégek nagy részének is van minősítése, de azt látjuk, hogy nem mindig a megfelelő módon járnak el a begyűjtött hulladékkal. Nem mindig válogatják szét például a nagyobb hatékonysággal értékesíthető elemekre, így az újrahasznosítás sem lesz a legmegfelelőbb. A közszolgáltatásban azonban megvan ehhez a megfelelő infrastruktúra.
– Tavaly 72,4 milliárd forint folyt be a termékek árából a hulladékgazdálkodás támogatására, illetve környezetvédelmi célokra beépített termékdíjból az államkasszába. Ebből azonban csupán 12,75 milliárd hasznosult a hulladékgazdálkodásban. Miközben a piaci alapon működő vállalkozók a hulladékot veszik ki a rendszerből, az állam a pénzt?
– A termékdíjból származó bevételek a gyártói felelősséghez kapcsolódnak, nem a közszolgáltatáshoz. A befizetett termékdíjak pedig nincsenek kivéve a rendszerből, hiszen egyértelműen a központi költségvetés részeként önrészt, fedezetet jelentenek a környezetvédelmi fejlesztések elvégzésére, még ha nem is közvetlenül a hulladékgazdálkodásban hasznosulnak. Például a környezetvédelmi európai uniós pályázatokhoz, a több száz milliárd forintos hulladékgazdálkodási, víziközmű-beruházásokhoz kötelező költségvetési hozzájárulás van, ehhez is felhasználják ezeket a bevételeket.
– Az interneten megjelent az is, hogy önök tízmilliárddal tartoznak az FKF Zrt.-nek.
– Az idei első negyedéves szolgáltatást még valóban nem fizettük ki a fővárosi közterület-fenntartónak. Ez mintegy 7,6 milliárd forint, de egy tartozás akkor áll fenn, ha a teljesítést hivatalosan is elismerték, és benyújtották a számlát. Ez azonban még nem történt meg. Ha megtörténik, természetesen kifizetjük ezt az összeget.
– Egyes hulladékgazdálkodással foglalkozó szakértők azt is állítják, hogy a piaci verseny kizárása miatt nőttek a szemétdíjak. A rezsicsökkentés lényege nem az volt, hogy ezek ne növekedhessenek?
– Ez egyszerűen nem igaz. A szemétdíjak nem nőhettek, hiszen a rezsicsökkentés miatt ennek a mértékét törvény szabályozza, befagyasztotta. A változás ezzel kapcsolatban az, hogy a közszolgáltatók az NHKV Zrt.-n keresztül kapnak ezekből a bevételekből szolgáltatási díjat, és ennek mértékét az alapján határozzuk meg, hogy milyen szakmai feltételeknek felelnek meg. Figyelembe vesszük például, hogy mennyibe kerül számukra a lerakó üzemeltetése, a szelektív hulladékgyűjtés kiterjesztése, a hulladékfeldolgozás, vagyis mik azok a feladatok, amelyeket elvégeznek ezért a pénzért.
– Nem növeli a feketegazdaságot az, hogy szigorúbb és kiterjedtebb az állami szabályozás?
– Éppen az a célunk, hogy állami, szabályozott mederbe tereljük azt a hulladékot, amely adott esetben az út mentén, az árokban vagy a lomtalanításnál szabad vásár jelleggel jelenne meg a piacon. Szerintem ez nem erősíti, hanem inkább kifehéríti a feketegazdaságot.
– Milyen arányban valósult meg a szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás Magyarországon, és mikorra tudjuk teljesíteni az Európai Unió elvárásait?
– Az aprófalvas térségek nagy részén nincs még kiépítve a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés. Vagy az uniónál nem tudtuk elérni adott projektek megvalósítása révén, hogy ezt megérje kiépíteni a közszolgáltatónak, vagy a feltételrendszer nem volt adott, például egy-egy térség nem tudott pályázni uniós forrásokra. A megyei jogú és a nagyobb városok többségében azonban már kiépültek ezek a rendszerek. Vannak olyan térségek is, ahol sokkal hatékonyabban működik a szelektív hulladékgyűjtő szigetek alkalmazása. Azt megvalósíthatónak látjuk, hogy 2020 végéig elérjük azt a rendszerfejlesztést, ami egységes színvonalat teremt az ország minden területén.