Ma léptük át azt a dátumot, amikor az emberiség fogyasztása már meghaladja azt az erőforrás-mennyiséget, amelyet a föld egy év alatt képes újratermelni – hívta fel a figyelmet a Természetvédelmi Világalap (WWF) a Global Footprint Network adatai alapján. Tavaly ez a nap augusztus 2-án jött el, 1970-ben viszont még csak december 23-án értük el a túlfogyasztás határát.
Másként számítva ez azt jelenti, hogy az emberiség úgy él, mintha 1,7 föld állna rendelkezésére. Ennek következménye a globális klímaváltozás, amelynek hatásai egyre súlyosbodnak.
A globális átlagtól felfelé leginkább Kanada tér el. Ha a világ teljes lakossága úgy élne, mint ők, akkor már március 18-án eljönne a túlfogyasztás napja, Németország esetén ez a nap május 2-án jönne el, Kínában pedig június 15-én. Tavaly Luxemburg volt a „rekorder”, idén azonban Katar megelőzte: ha az egész emberiség olyan életmódot folytatna, mint a katariak, akkor már február 9-én elérnénk a túlfogyasztás napját.
Magyarországon sem javít az átlagon, június 20-án jönne el a túlfogyasztás napja, illetve 1,92 földre lenne szükségünk, ha mindenki úgy élne a bolygón, mint mi. A legkisebb ökológiai lábnyom például Marokkó, Kirgizisztán, Niger, Albánia vagy Pápua Új-Guinea esetében mutatható ki.
Feltűnő a különbség tehát a fejlődő és a fejlett országok között, ám a megoldás nem feltétlenül az életszínvonal mérséklése. A WWF szerint ha a világon mindenki a felére csökkentené az élelmiszer-pazarlást, akkor 38 nappal később jönne el a kritikus nap, ha feleennyit autóznánk, akkor 12 napot nyernénk.
Ennél összetettebb javaslat a jelenlegi felére csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást globálisan, ami 93 nappal későbbre tolná a kritikus dátumot. Az otthonok megfelelő szigetelése is sokat számítana, illetve az is, ha csak egy fokkal csökkentenénk a fűtés hőmérsékletét.
Az elmúlt három évben növekedésnek indult Magyarország energiafogyasztása, szemben a 2014-et megelőző évtized csökkenő trendjével. Az ország legnagyobb energiafelhasználója a lakosság, a teljes primer energiafelhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás mintegy harmada a háztartásokhoz kötődik. Az elmúlt évtizedben a magyar háztartások egy négyzetméterre jutó energiafelhasználása alig javult, míg az európai átlag mintegy 16 százalékos csökkenést mutat.