A mi Napunk 4,5 milliárd éves, nagyjából 7,5 milliárd év múlva vörös óriássá duzzad. Jelenleg mintegy 75 százaléka hidrogén, ami magfúzióval héliummá alakul. A reakció során felszabaduló energia alapvető jelentőségű a földi élőlény számára. A folyamatos magfúzió azonban apasztja a hidrogénkészletet, és növeli a hélium mennyiségét. Amint a magban a héliumkoncentráció elér egy bizonyos szintet, a nukleáris folyamat elhal. Ezt követően a külső rétegek a mag belsejébe nyomulnak. A nyomás és a hőmérséklet addig növekszik, amíg a csillag belső hőmérséklete el nem éri a 100 millió Kelvin-fokot, azaz a héliumfúzió beindulását. Ezt követően a külső rétegek roppant sebességgel kiterjednek, a csillag eredeti méretének akár 200-szorosára növekedhet. Ezt az állapotot nevezik vörös óriásnak. A modellek szerint a Föld jelenlegi pályáján túl nyúlik majd a vörös óriássá duzzadó Nap.
Az amerikai Cornell Egyetem kutatói úgy vélik, az ilyen vörös óriások lakhatósági zónájában kell kutakodni életnyomok után. Ezt a zónát egy csillag esetében arra a térségre saccolják, ahol a víz folyékony állapotban lehet – elvileg más alapon is létrejöhet élet, de bizonyíték (a földi) csak a vizes bázisra van. Ramses Ramirez kutató szerint a Naprendszer esetében a lakhatósági zóna jelenleg a Föld pályáját is magába foglaló térrészre korlátozódik – itt található folyékony víz –, míg a Naphoz közel túl nagy a forróság, távolabb pedig fagyott állapotban van az éltető folyadék. Ám ahogy duzzad majd a vörös óriássá alakuló Nap, egyre távolabb kell keresni az élhető zónát. A Jupiter körül keringő Europa és a Szaturnusz körül mozgó Enceladus jelenleg fagyott világa például évmilliárdok múlva kellemes körülményeket biztosíthat. (Ezzel párhuzamosan a Merkúrt és a Vénuszt elnyeli a Nap.)
Sok csillag hosszú időn keresztül megmaradhat a vörös óriás állapotban. Egy új eredmény szerint egy-egy ilyen vörös óriás körül akár kilencmilliárd évig is lakhatók maradhatnak a bolygók – bizonyos feltételek teljesülése esetén. Ez kellően hosszú idő egy új életforma kialakulásához, illetve ahhoz, hogy például a mi Naprendszerünkben az ember átmentse a földi életet az Europa holdra.
Éppen ez az új szempont, amire eddig nem fordult kellő figyelem. A csillagászok ugyanis általában a középkorú – ilyen a Napunk – csillagok térségében kutattak élet után. Az Astrophysical Journal tudományos lap most megjelent számában a Cornell Egyetem kutatói száz fényév távolságon belül 23 olyan vörös óriást soroltak fel, amelyek izgalmasak lehetnek, de ezek körül eddig éppen a koruk miatt nem kerestek bolygókat. Eredményeik szerint a vörös óriássá váló csillag körül bizonyos bolygók, például a csillaghoz közel keringő, vagy az alacsony gravitációjú égitestek, elveszítik légkörüket. A szerzők szerint azonban a megfelelő tömegű és kellő távolságra keringő bolygók megtarthatják atmoszférájukat. A kutatók azt remélik, hogy az ilyen világok a távoli jövőben lakhatók lesznek és kialakulhat rajtuk valamilyen élet.
A lakható bolygók keresésével azonban vigyázni kell. Elvileg a Vénuszon is lehetne folyékony víz, de a bolygó légkörének nyomása közel százszorosa a Földének, a felszíni hőmérséklet helyenként az 500 Celsius-fokot is eléri. Ott biztosan nem létezhet földi értelemben vett élet. Hosszú időbe telik, míg ilyen „apróságokra” is felfigyelnek műszereink.