Bő egy évtized alatt a felére csökkent azoknak a magyaroknak a száma, akik elégedetlenek lakhatási körülményeikkel, vagyis nem szívesen laknak az adott lakásban vagy környéken – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Miben élünk? címmel minap publikált felméréséből, amelyet 2015 őszén végeztek. A válaszadók 13 százaléka – amely mintegy félmillió háztartást jelent – elégedetlen, míg a korábbi, 2003-as vizsgálat idején még több mint egymillió volt a számuk. Ez a fejlemény valószínűleg a 2008-ig tartó lakáspiaci fellendülés hatása, mégis meglepőnek tűnhet annak ismeretében, hogy a válságot követő időszakban számos háztartás kényszerült a költözés elhalasztására.
Az elégedetlenek aránya a parasztházakban, tanyákon, valamint a városi bérházakban élők körében a legnagyobb (26 és 21 százalék), a többlakásos zöldövezeti épületekben és a többszintes családi házakban pedig a legalacsonyabb (10 és 6 százalék). Az önkormányzati lakások bérlőinek több mint harmada, a magánlakást bérlők ötöde, a tulajdonosok egytizede elégedetlen a lakáskörülményeivel. Az ingatlanok mintegy négyötödében a lakók nem tervezik, hogy belátható időn belül elköltöznek. A háztartások 11 százaléka szeretne három éven belül, további hat százaléka valamikor később lakást változtatni. (A felmérés idején még nem voltak ismertek a lakáspiac élénkítését célzó kormányzati intézkedések – a szerk.)
Ugyanakkor a lakók a lakások kevesebb mint negyven százalékában elégedettek maradéktalanul az épület minőségével. Jóllehet az elmúlt tíz évben elkészült lakások állapota a legjobb, ezek sem kifogástalanok: az ott élők 13 százaléka jelzett valamilyen javítási, karbantartási igényt. Az 1960-as évek előtt épült lakóingatlanok háromnegyedében van valamilyen minőségi probléma. A legelterjedtebb épületfajtát, az egyszintes családi házakat összességében átlag alatti minőség jellemzi. Az elmúlt évek kiterjedt lakótelepi felújításai ellenére a panellakások kevesebb mint negyven százaléka problémamentes, ami azt jelzi, hogy a felújítások nem oldották meg az épületek valamennyi gondját.
A válaszadók kiugró számban említették az épületek hőszigetelésével összefüggő hiányosságokat. A legtöbbek szerint házukban a falak külső hőszigetelésére vagy tatarozásra lenne szükség (38 százalék), és csaknem minden harmadik megkérdezett vélte úgy, hogy a nyílászárók cseréje vagy a tető, födém hőszigetelése, cseréje, javítása lenne indokolt. Nem meglepő módon a felújítások akadálya az esetek 84 százalékában a pénzhiány. További hét százalék pályázati lehetőségre vár, és ugyanilyen arányban fordul elő az, hogy a lakók nem tudnak megegyezni a kivitelezés mikéntjéről.
A lakások rendszeres karbantartása, a festés-mázolás 2005 óta legalább egyszer az ingatlanok négyötödében megtörtént. Az egyedülállók lakásában viszont az átlagosnál többször maradt el a festés. A leggyakoribb felújítási munkának a csempézés és a burkolás számít, amelyet a lakások harmadában végeztek el. Összességében a háztartások egyharmada végzett nagyobb korszerűsítést az elmúlt évtizedben. Az összes lakott lakás 11 százalékában, 2005 óta 430 ezer lakásban végeztek bővítést vagy átalakítást, amelyek révén az érintett lakások alapterülete összesen 2,2 millió négyzetméterrel bővült. Ez egytizede az ugyanezen időszakban újonnan épült lakások összes alapterületének.