A nemrég még színmagyar vajdasági falvakban ma már szép számban élnek magukat egyiptominak valló muzulmán vallású családok. Az ilyen településeken az általános iskolák a legtöbbször magyar író, költő vagy történelmi személyiség nevét viselik. Manapság azonban a muftival, a mohamedán vallásoktatóval is rendszeresen összefuthatunk ezekben az intézményekben. A magukat egyiptominak valló muzulmán vallású gyerekeket általában szerb tagozatokra íratják. A szerbiai általános és középiskolákban a diákoknak – illetve szüleiknek – választaniuk kell, hogy polgári vagy hitoktatást kérnek. Akik a hitoktatást választják, azoknak – a saját vallásuknak megfelelően – a történelmi egyházak hitoktatói, papok, lelkipásztorok, muftik oktatják a hittant. Így kerültek a muftik a korábban színmagyar települések iskoláiba. De hogy kerültek az egyiptomiak ezekbe a falvakba? Már az egykori közös délszláv államban több százezer olyan személy élt, aki a népszámlálások alkalmával egyiptominak vallotta magát. A legtöbb ilyen polgár Koszovó területén élt, de voltak Macedónia, Montenegró és a szűkebb Szerbia területén is. Az 1996-os népszámlálási adatok szerint Koszovó területén 87 ezer egyiptomi élt. Ezek az albán anyanyelvű, muzulmán vallású emberek úgy tartják, hogy őseik a fáraók földjéről származnak.
Tudni kell azonban, hogy korábban a romákat is onnan eredeztették. Több nyelvben is átfedéseket tapasztalhatunk a roma és egyiptomi kifejezések között. Ilyenek például az albán evgjit, jevg, vagy az angolban a gipsy, gypsy, akárcsak a görögben az ejiftos, giftoi, a francia gitans, vagy a spanyol gitano, illetve a délszláv nyelvekben használt egipcanin, gipcan, gupcan, egjupci. Valószínűleg mindegyik a latin aegyptanus kifejezésre vezethető vissza. A cigányságot évszázadokig egyiptomi eredetűnek tartották, ma viszont már úgy tanítják, hogy Indiából származik, Egyiptom csak a nép egyik ágának volt egy ideig a hazája a Balkán-félszigetre történt áttelepedése előtt. Sokan egyszerűen elalbánosított romának tekintik őket. Amikor azonban az albánok Koszovó függetlenítését kezdték szorgalmazni, az egyiptomiak ezt nem támogatták.
Szlobodan Milosevics állítólag gyakran beszélt elismerően erről a népcsoportról. Amikor az 1999-es NATO-bombázásokat követően a déli szerb tartomány elindult a függetlenné válás útján, az egyiptomiak, a koszovói szerbek egy részével együtt – a megtorlástól tartva – tömegesen elvándoroltak. Ekkor alkották meg Szerbiában (jogilag is) a „menekültek és a kitelepültek” kifejezést, amely máig a koszovói menekülteknek van fenntartva, és rendszeres állami segélyben részesülnek. Kitelepülésük után egy részüket ideiglenes menekülttáborokban helyezték el, majd pedig vajdasági falusi házak kedvezményes hitelből történő megvásárlására kaptak lehetőséget. Egy külön alapot hoztak létre, melyből 6000 euróval járultak hozzá a falusi házak és telkek felvásárlásához. Az összeg felét vissza nem térítendő támogatásként kapták, a másik felét tízéves hitel formájában. Városokban ennyiért nem lehet ingatlant vásárolni, de falun takaros kis kertes házat lehet venni. Így kerültek az egyiptomiak a vajdasági magyar falvakba. Most viszonylag elszigetelve, békésen élnek, vallásukat magánházaknál létesített imaházakban gyakorolják. A jövőjükről pedig csak találgatni lehet, de nyilván sokban függ attól, hogy az országban és a régióban milyen irányt vesznek majd az események.
