Ilyenkor, nyáridőben azért nem lehet közlekedni gépkocsival Budapesten, mert egyszerre mindent felújítanak, feltúrnak, lezárnak. Az iskolaévben pedig azért, mert rengeteg az autó a város utain, ezt jól ismerjük mindannyian.
Aki nem tud villamossal, metróval munkába járni, az araszoló kocsisorok, veszteglő autóbuszok foglyaként tölti az idejét nap mint nap. Itt kezdődött a története Pári Istvánnak is, aki éppen emiatt kezdett el motorozni: hogy időben beérjen a munkahelyére.
Az, hogy a jármű hátsó ülését megoszthatná másokkal, netán fizető utasokat is szállíthatna rajtuk, az európai nagyvárosok példája alapján ötlött az eszébe. Londonban, Párizsban már működnek taxi moto vállalkozások, a járművek ott sorakoznak a vasútállomások, repterek környékén.
Átsuhan a kocsisorok között – a Ride on Time nem ijed meg a lezárásoktól, terelésektől
Fotó: Teknős Miklós
A városi motorozásnak vannak rendkívül vonzó és elbizonytalanító sajátosságai is. Van-e olyan autós, aki ne nézne sóvárogva a kocsik és sávok között flikk-flakkozó motorosokra, főleg, amikor az álló kocsisor mellett elsuhannak?
Ugyanakkor ha esik néhány csepp eső, jólesően gondolunk a fejünk felett feszülő zárt tetőre és arra, hogy az út végén éppen olyan elegánsan, tisztán szállunk ki a volán mögül, mint ahogy beszálltunk. Pári István igyekezett az előnyöket megtartani és a hátrányokat mérsékelni.
Olyan motortípust választott, ami kategóriájához képes egészen keskeny, ezért könnyen lavírozhat a kocsisorok és sávok között a zsúfolt forgalomban. Másfelől a hátsó ülést igyekezett a lehető legkényelmesebbre alakítani, hogy az autó komfortjához szokottak is otthonosan érezzék magukat. Ezt szolgálja a háttámla és a masszív fém kapaszkodók mindkét oldalon.
A csomagot elhelyezhetik az ülés mögötti tartón, az utast pedig alaposan felöltöztetik: nemcsak sisakot, kesztyűt kap, hanem motorosdzsekit, igény szerint térdvédőt, és ha szükséges, akár esőkabátot is.
Az üzleti modell része, hogy online felületen lehet időpontot foglalni, valamint bankkártyával fizetni. A tarifa a taxikéhoz hasonló szintű, ugyanakkor más filozófiát követ: a csúcsforgalom óráiban magasabb a szorzó, és természetesen a távolság is számít, de nem lineárisan, hanem zónák szerint változik.
István specialitása, hogy bármilyen akadályozó tényező ellenére eljut A pontból B-be, vagyis ha valaki nagyon siet, mert sok pénz múlik a pontosságon – például elmegy a repülőjárat –, akkor valójában nincs versenytársa.
A vállalkozás – honlapja, a Rideontime.eu szerint – számít a céges felhasználókra, például multinacionális nagyvállalatok elfoglalt menedzsereire, akiknek nincs idejük dugóban ücsörögni. De szívesen visz el városnéző körre külföldi turistákat is. Pári István az első évet tapasztalatszerzésre fordítja, és ha a jövőben maga már nem tudja ellátni a megszaporodott megrendeléseket, akkor bővíti vállalkozását, alvállalkozókat von be, hálózatot épít, telefonos applikációt fejleszt.
Ha a startup fogalom azt jelenti, hogy valaki egy jó ötletet a gyakorlatban megvalósít, akkor Pári István az igazi startupper: kitalálta és már csinálja is, nem várt angyalbefektetőkre, online pénzadományokra.
Katás vállalkozó, egyszemélyes cég, a mikrónál is mikróbb. Hamarosan pedig megtudjuk, mennyien élnek az egyre színesebb palettájú fővárosi közlekedés legújabb szolgáltatásával.
A Bubi és a többiek
Az utóbbi években számos innovatív városi közösségi közlekedési rendszert ismerhettek meg a budapestiek. A bringamegosztó Bubi kezdte a sort, de azóta különféle járművek és filozófiák jelentek meg az utakon: elektromos és benzines kisautók, villanyrobogók. Bár az Uber már nem érhető el nálunk, de a rendszer, az okostelefonos applikáció használata széles körben elterjedt. Annyira, hogy már nemcsak nemzetközi forgalomban közlekedő autóbuszjáratra, de a MÁV-Start vonataira is vehetünk menetjegyet mobilunk segítségével, sőt ki sem kell nyomtatni már, elég a képernyőn bemutatni.
