Reagálva a hétköznapi életben mindenhol használt eldobható műanyag termékek, csomagolóanyagok, szívószálak, palackok, vagy fültisztító pálcikák egyre súlyosabb környezetkárosító hatására, világszerte beindult a praktikusan soha le nem bomló műanyagtermékek alkalmazásának visszaszorítása. Mint az a Citibank minap megjelent átfogó kutatásából kiderül, jelenleg a világban a fogyasztói termékek csomagolásának közel fele műanyagból készül.
A gyártásra egyre többen fogtak bele, a piacszerzés üteme drámaian felgyorsult az elmúlt évtizedekben, mivel az előállítás során olcsó és tartós csomagolást biztosító termékeket lehet előállítani.
A Citibank tanulmányában hivatkozott a Berry Research adataira, amely szerint jelenleg évente nagyjából négyszázmillió tonnányi műanyagot állítanak elő világszerte, ennek harmadát fogyasztói termékek csomagolására használják.
A piac felfutása az igényekkel párhuzamosan töretlen, például másfél évtized leforgása alatt kétszázmillióval, körülbelül félmilliárdra nőtt az évente legyártott PET-palackok száma.
Az amerikai Ocean Conservancy természetvédelmi szervezet szerint a tengerekbe jutó hulladéknak 15 százalékát épp a műanyag palackok teszik ki, kupakjaik a negyedik leggyakrabban előforduló szemétfajta az óceánokban. Mindeközben az eldobott műanyagnak mindössze 14 százalékát hasznosítják újra, a többi jellemzően a szemétlerakókba kerül.
Az, hogy a műanyag ilyen arányú használata súlyos környezetkárosító hatással jár, nem új keletű felismerés. Ám a világ legjelentősebb gazdasági szereppel bíró országai, úgy tűnik, csak most jutottak el oda, hogy lépjenek is kérdésben.
Például több ismert étteremlánc megszünteti a műanyag szívószálak forgalmazását Amerikában, és sok más országhoz hasonlóan már jó ideje itthon is lebomló anyagokból készült zacskókat lehet kapni a bolti bevásárlásokkor. Egyes becslések szerint így is évente ezermilliárdra tehető a világszerte elhasznált műanyag zacskók száma.
Mint a Citibank kutatói kiemelik, az átállás terén nemzetközi viszonylatban az Európai Unió az éllovas. A műanyagból készült csomagolóanyagok tekintetében jelentős tilalmakkal kell számolniuk a kereskedőknek, és ez egyáltalán nem lesz olcsó: a 2030-ig eltervezett menetrend a becslések szerint évi három és fél milliárd dollárjába kerülhet a cégeknek.
Kína alapjaiban gondolta át a kérdést, amikor bejelentette, hogy szakít eddigi gyakorlatával, és a jövőben nem veszi át a világ műanyag- és papírhulladékának nagyjából ötven százalékát.
A műanyaggyártók is reagálnak, kisebb környezeti terhelést jelentő csomagolóanyagokat állítanak elő, illetve jelentős pénzeket fordítanak a hulladék hatékonyabb újrahasznosítására. Miközben más iparágak cégei profitálhatnak is a műanyaggyártás visszaszorulásából, ezek közé tartoznak például a fém-, vagy a papírgyártók.
Önmagában mindenképpen pozitív a kevesebb műanyag szemét, viszont a helyettesítő termékek egyáltalán nem biztos, hogy orvosolni tudják az eredeti problémát. Sőt, az általában kíméletesebbnek vélt termékek lehet, hogy még nagyobb károsodást okoznak, különösen, ha annyit állítanak elő, hogy kiváltsák a műanyagot. A papírzacskó annyiban jobb, hogy lebomlik, de a gyártáshoz még inkább ritkítani kell az erdőket.
A fém újrahasznosítása a kedvezőbb mértékű megtérülés miatt jóval fejlettebb, mint más termékcsoportoknál, de a többletszemétből ugyanúgy nagy mennyiségben kerülhet káros anyag a környezetbe.
A Citibank számításai szerint az alumíniumtartályoknak épp Európában van a fejlett világ többi részéhez mérten a legkisebb piaci részesedése, az elmúlt évtizedek során nem alakult ki a könnyűfém tárolók rendszeres használata.
Így szinte biztosra vehető, hogy a műanyag kiszorításának eredményeként elsősorban az öreg kontinensen jelenhetnek meg a mostaninál jóval nagyobb arányban az alumíniumdobozok.