Megörülhettek a Wizz Air törzsutasai, amikor a cég bejelentette, hogy a téli menetrend életbelépésétől nem kér majd pénzt a nagyobbik kézipoggyászért – mint eddig –, ugyanakkor nem is garantálja, hogy minden utas gurulósa elfér az utastérben. A minap a Ryanair, a konkurens fapados viszont azzal bosszantotta leendő utasait, hogy míg eddig ingyen biztosította a kis bőrönd és a kézitáska behajózását, ezután csak az elsőbbségi díjat megfizetők utazhatnak biztosan a csomagjuk közelében. Vagyis mindkét ultrafapados azon igyekszik, hogy lebeszélje utasait a málhákkal utazásról.
A gurulós bőrönd az utóbbi években az olcsó repülőjegyek által lehetővé tett hétvégi városlátogatások jelképe lett. Míg a hátizsákos turisták a természetet járják, a trolley használatához járda kell. A hétvégi utakra ráadásul elég a kis gurulós bőrönd is, ami pont befér a repülőgép fedélzetén az utasok feje felett kialakított szekrénybe. Ez egyébként nemcsak olcsóbb megoldás, mint a feladott csomag, de leszállás után nem kell megvárni, amíg a földi kiszolgálók kifuvarozzák a terminál futószalagjára.
Ráadásul vannak, akik nem szeretik, hogy a rakodómunkások hajigálják a drága pénzen vett utazótáskát, azt pedig különösen nem, ha illetéktelen kezek beletúrnak a csomagba értékeket keresve. (Márpedig mindkettő megesik.) Vagyis az utasok szeretik a közelükben tudni a gurulós bőröndjüket, ám a légitársaságok számára ez gyakran nyűg: a ki- és beszállás lassabban megy, amíg mindenki elrendezi a maga csomagját, márpedig a gyors forduló a diszkontcégek üzleti modelljének az alapját jelenti: minél többször felszáll a gép egy nap, annál több bevételt termel, míg a repülőgép lízingdíja változatlan.
A légitársaságok ezért azon vannak, hogy miközben vonzó szolgáltatást kínálnak, a kézipoggyász felvitelét a fedélzetre különböző módon korlátozzák. Ilyen feltétel a méret és súly, a túlméretes csomagokat elvileg nem engedik fel az utastérbe. A társaságok közül a Wizz Air tűnt ki az ellenőrzés szigorúságával, amelyet különösen Ferihegyen alkalmazott következetesen. A másik nehezítés a kis bőrönd felvitelének díjfizetéshez kötése: ebben – Európában egyedüliként – szintén a Wizz Air tűnt ki. Azzal, hogy október 29-től megszüntetik ezt a díjat, csak a többi társasághoz igazodnak.
Gyakran változtatják a diszkonttársaságok a szállításra vonatkozó előírásokat
A Ryanair csak látszólag volt engedékenyebb: bár a jegy ára tartalmazta a kis méretű gurulós és egy kézitáska fedélzeten utazásának az árát, valójában beszálláskor az utasok mintegy fele nem vihette fel a bőröndjét, hanem azok bekerültek a gép gyomrába. Az ír fapados nyár végi szigorítása ezt a gyakorlatot önti szabályba: összesen csak 90 trolley fér fel egy repülő utasterébe, a többi a padló alatt utazik. Aki mindenképp a közelben akarja tudni útitáskáját, annak elsőbbségi díjat kell vennie a jegyhez. A priority segítségével a sort sem kell kivárni a beszálláskor. Összehasonlításként: a hagyományos légitársaságok többnyire a repülőjegy részeként adják nemcsak a kis és nagy kézipoggyász lehetőségét, de a feladott nagy bőrönd elszállítását is – változó súlyhatárok mellett.
Légvonal alapján számolja az EU a késés miatti kártalanítást
A csatlakozással közlekedő légi járat törlése vagy jelentős késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítást az indulási és az érkezési repülőtér között közvetlen járattal megtett, légvonalban mért távolság alapján kell kiszámítani akkor is, ha ez utóbbi rövidebb a ténylegesen megtett távolságnál – közölte az Európai Unió Bírósága. A luxembourgi székhelyű testület ítéletének indoklásában hangsúlyozta: a kártalanítás kiszámítását nem befolyásolja az, hogy egy átszállásos repülőút késésében vagy járattörlésében érintett utasok végső célállomásukat közvetlen vagy csatlakozó járatokkal érik el. Az utasokat mindkét esetben egyenlően kell kezelni a kártalanítás összegének kiszámításakor.
Az ügy előzménye, hogy három utas a Brussels Airlines által üzemeltetett járattal, brüsszeli átszállással utazott Rómából Hamburgba. Mivel az eredetileg tervezetthez képest jelentős késéssel érkeztek Hamburgba, kártalanítás iránti keresetet indítottak a helyi bíróság előtt. Az esetben eljáró német bíróság arra kereste a választ, hogy a csatlakozással teljesített repülőút esetében a járat által megtett távolságot az indulási és az érkezési repülőtér között légvonalban mért távolság (vagyis a Róma és Hamburg közötti 1326 kilométer), vagy pedig a ténylegesen megtett távolság (azaz 1656 kilométer, amely a Róma és Brüsszel közötti 1173 kilométerből, valamint a Brüsszel és Hamburg közötti 483 kilométerből tevődik össze) alapján kell-e kiszámítani.
A bíróság döntése szerint az, hogy közvetlen vagy csatlakozó járatról van-e szó, nem befolyásolja az utasokat ért kényelmetlenség nagyságrendjét, ezért a kártalanítás összegének meghatározásakor minden esetben az indulási és az érkezési repülőtér között közvetlen járattal megtett, légvonalban számított távolságot kell figyelembe venni. Az utasoknak 250 euró (mintegy 77 ezer forint) kártalanítás jár minden 1500 kilométeres vagy annál rövidebb légi járat, illetve 400 euró (mintegy 125 ezer forint) minden 1500 kilométernél hosszabb, unión belüli járat háromórás vagy azt meghaladó késése esetén.
