Időről időre kiderül, hogy bizony érdemes útikönyvekre áldozni. A Portugáliáról szóló egyik kis füzet készítői például a legfontosabb tanácsok listáján az első helyre tették, hogy a turistának az ibériai országban érdemes nagyon türelmesnek lennie. Azon pedig – derül ki szintén az útikönyvből – végképp nem szabad meglepődni, ha valahol, adott esetben a villamosmegállóban sor alakul ki. S valóban: már egy rövidke kirándulás is elég ahhoz, hogy a portugál munkatempót mindenki a maga bőrén tapasztalja meg.
A főváros, Lisszabon tökéletesen alkalmasnak mutatkozik néhány napos, egy-két hetes kikapcsolódásra. A hangulatos utcákban, a remek tengeri ételekben és a vibráló éjszakai programokban azonban csak akkor található meg igazán az azokban rejlő kuriózum, ha az utazó hátrahagyja a kelet-közép-európai életvitel tempóját. Arra talán még az átlagos magyar utazó is legyint, ha sorba kell állni a jegypénztárnál vagy kimarad egy-egy villamos.
De az már soknak tűnhet, ha két-három órát kell rostokolni, hogy valaki bejusson egy szép katedrálisba vagy egy középkori várba, esetleg fél órát kell ácsorogni a helyi nevezetességek között számontartott édességért, netán egy egészet azért, hogy le lehessen ülni az önkiszolgáló étteremben ebédelni.
A sor végére beálló, türelmetlenebb szemlélő ilyenkor könnyen füstölöghet és azt gondolhatja, hogy a személyzet biztosan henyél, lazsál. A végén, a kasszánál azonban rendszerint kiderül, hogy az apparátus ténykedik, végzi a munkáját, csak éppen egészen más ritmusban.
A rendszeres várakozásnak persze megvan a maga vitathatatlan áldásos következménye: az ember kiszakad az otthoni tempóból – ha akar, ha nem. Sokan pedig éppen azért látogatnak külföldre, hogy hátrahagyják rövid időre a hazai viszonyokat, a hazai embereket. Aki április közepén a portugál fővárosban járt, ebből a szempontból nem hozta meg a legjobb döntést, kis túlzással ugyanis lépten-nyomon magyar turistába lehetett botlani.
A látványosságok előtt kígyózó sorokban ugyanúgy hallható volt magyar beszéd, mint a kocsmákban, a buszon vagy éppen az utcán. S az is lényeges mozzanat, hogy a szóban forgó honfitársak nem valamelyik kiszolgálóegységben gályáztak, nem mosogatni, takarítani vagy újságot kihordani mentek Portugáliába, hanem turistáskodni, vagyis pihenni, nyaralni és szükségképpen pénzt költeni.
Megeshet persze, hogy mindez csak most, április közepén volt szembeszökő, leginkább pedig azok után, hogy a magyar országgyűlési választás kampányában az ellenzék szinte kizárólag terjedő szegénységről, rothadó honi gazdaságról és kudarcos kormányzati lépésekről beszélt.
A portugál főváros egyébként kiváló lehet azoknak is, akik éppen a közéleti vagy más feszültségek elől akarnak nyugodtabb, de mégis izgalmas helyre menni. A csempézett házfalak pompás váltakozása, a gyarmatosítás korát felidéző hajdani portugál gazdagság ma is látható bizonyítékai és a kiváló idő megfelelő körülményeket garantál mindehhez. A kapkodásmentes munkatempó pedig időt ad rá, hogy a turista valamennyi látnivalót alaposan is szemügyre vegye.