A Balaton-pártiaknak általában ennyi is elegendő, habár sokak számára vannak bosszantó jelenségek is. Például ha a nyaralási programokba épült bornapok vendégei éjfél után is hangosan nótáznak, vagy ha a diszkóból hajnaltájt kiszédelgő tinédzserek üvöltve mennek a vasútállomásra. Azért is mérgelődnek, mert az önkormányzat kora reggel nem éppen halk járású locsolókocsival öntözteti a virágágyásokat, illetve a szemétszállító autók dolgozói sem gondolnak reggel a pihenőkre. A hangos vonatzakatolás is gyakran része a balatoni bosszúságoknak, öreg, dübörgő mozdonyok hangja verte fel álmából idén is a vasútközeli házak vendégeit.
Sokan megmosolyogják a „négy évszakos balatoni turizmusra” vonatkozó elképzeléseket, holott az egész évi vendéglátásra berendezkedett balatoniaknak (is) érdeke lenne a tavaszi, őszi, téli vendégforgalom. Nem kellene bedeszkázni augusztus 20-a után a vendéglők ablakait, lebontani a könnyűszerkezetes strandi büféket, borospavilonokat, és ha mindennap nem is, legalább a hét végén kinyithatnának a helyben lakó vendéglősök.
Csakhogy a Balatont nemhogy téliesíteni, de még tavasziasítani és ősziesíteni sem sikerült. A tóparton nincs fedett termál- és gyógyfürdő, nincs uszoda, téliesített teniszpálya, egy-két kivételtől eltekintve nagy befogadóképességű sportcsarnok sem igen akad. Újabb szállodák építése állítólag nem indokolt. Az üdülőrégió összkomfortosítására, infrastruktúrájának fejlesztésére, a vasúti és az autóbusz-közlekedés színvonalának emelésére viszont óriási szükség van – állítják egyhangúlag a turisztikai szakemberek és a nyaralók.
Még soha nem volt annyi vendég a tónál, mint az idei nyáron. Az újságok a hőségriadók idején azt írták, a fél ország a Balatonon van, a siófoki polgármester pedig egyszer a főszezon csúcsán úgy fogalmazott: az az érzése, hogy mindenki itt van.
Vendégvonzó attrakciókban gazdag volt a nyár a magyar tengernél. Nem csupán a Balaton-átúszás, a boglári szüreti napok vagy a siófoki nagy strandon felállított óriáskerék és a gasztronómiai rendezvények iránt volt óriási az érdeklődés, a tópart műemlék templomaiban tartott orgonakoncertek, várjátékok, a szabadtéri színpadokon bemutatott színházi produkciók, rockkoncertek is sokaknak jelentettek maradandó élményt.
Leszámítva a kissé barátságtalan júniust, júliusban és augusztusban tombolt a nyár. Megteltek a strandok, amelyek vezetői nem mertek vendégszámot mondani, mert az a hőhullámok idején jóval meghaladta az illetékes ÁNTSZ-ek által meghatározott felső határt. Augusztus 31-én a strandok többsége nem zárt be, inkább átálltak a késő nyári üzemmódra.