– Hol tartunk a 2014–2020 közötti ciklus kohéziós támogatásainak felhasználásában?
– Az emberek már a saját szemükkel is láthatják a folyamatban lévő fejlesztéseket, hatalmas infrastrukturális beruházások zajlanak az ország minden részén. Ezek a fejlesztések nemcsak uniós forrásból, hanem sosem látott mennyiségű hazai költségvetési támogatást is mozgósítva valósulnak meg. A kormány a vállalásainak megfelelően már korábban elérhetővé tette a ciklus gyakorlatilag összes pályázatát. A kilencezermilliárd forint felhasználásával kapcsolatos döntések kevés kivétellel megszülettek. Így annál a szakasznál tartunk, amikor már a megvalósításra tudunk összpontosítani. Az elmúlt időszakban számtalan beruházás be is fejeződött, de még rengeteg van folyamatban. A megvalósításra fordítható idő az adott pályázattól függ, de 2023-ig kell minden, a ciklusból finanszírozott projektet lezárnunk.
– Milyen ütemben halad a kilencezermilliárd forint kifizetése, a keret lehívása?
– A pályázati döntések – néhány száz milliárd forint kivételével – megszülettek. A magyar gazdaság megerősödése lehetővé tette, hogy jelentős előleget utaljunk a nyerteseknek. Az állam mostanáig csaknem ötezermilliárd forintot fizetett ki annak érdekében, hogy a projektgazdák a beruházásokat minél hatékonyabban, gyorsabban meg tudják valósítani. A kilencezermilliárd forintnak eddig a 18 százalékát tudtuk lehívni Brüsszelből. Most még tehát jelentős különbség van a pályázóknak kifizetett és a bizottság által átutalt források között, emiatt kiemelkedően fontos feladat a nemzeti költségvetés tehermentesítése. Az elérhető forrásokat az utolsó fillérig fel akarjuk használni, hogy a lehető legjobban szolgálják az ország fejlődését, a magyar családok életminőségének javulását.
– Mekkora érdeklődés kísérte a pályázatokat, jelennek-e meg újabb kiírások?
– Néhány pályázatot még kiírhat a kormány, de az eddig meghirdetett lehetőségek többségére jelentős volt az érdeklődés. Egyértelműen kiderült, hogy jól döntött a kormány, amikor elhatározta, hogy a források hatvan százalékát gazdaságfejlesztésre fordítja. A népszerű kiírások közül mindenképpen kiemelném a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott, eszközbeszerzést és innovációs képességfejlesztést támogató pályázati lehetőségeket. Rendkívül keresettek voltak a vidékfejlesztési, valamint a humán területeket, például az egészségügyet vagy a társadalmi felzárkóztatást érintő pályázatok is. A makroszámok, egyéb mutatók azt jelzik, hogy a gazdaság stabil, nemzetközi összevetésben is jól teljesít, ezért ezen az úton kell tovább haladnunk.
– Komoly viták is felmerültek az Európai Bizottsággal a forráselosztás, a pénzek felhasználása miatt. Erre milyen válaszokat fogalmazott meg hazánk?
– Szakértői és vezetői szinten is intenzív munkakapcsolatban állunk a brüsszeli intézményekkel. Akadnak vitás kérdések, amelyeket a közös erőfeszítések sikere érdekében rendeznünk kell. Komoly nézetkülönbségre adnak okot azonban azok a folyamatos vizsgálatok, amelyek mögött jól kitapintható a politikai nyomásgyakorlás szándéka hazánkkal szemben. Pedig a forráselosztási rendszerünk maradéktalanul megfelel az uniós szabályoknak, ezt az Európai Bizottság is elismerte.
– Milyen eredménnyel zárultak az eddigi vizsgálatok, a kilencezermilliárd forintból van-e döntés forráselvonásról?
– A magyar kormány és az intézményrendszer eddig minden vitás kérdésre kielégítő választ adott. A vizsgálatok egy része teljes mértékben érthető, ugyanakkor gyakoriságuk és egyes megállapításaik túlzók, erősen megkérdőjelezhetők.
– Tudna ezekre a vitatható vizsgálatokra vagy akár az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF kifogásaira példát mondani?
– A hivatal vizsgálatainak közel fele azt a hét tagállamot érinti, amelyek nem csatlakoztak az Európai Unió ügyészségéhez. Ezek a vizsgálatok ráadásul feljelentések alapján kezdődnek, amelyeket olyan ellenzéki szereplők tettek, akiknek abban merül ki a teljesítményük, hogy önös politikai céljaikra használják a közösségi intézményeket. Magyarország bepanaszolása uniós fórumokon visszafogottan fogalmazva is rendkívül furcsa magatartás. Ráadásul az OLAF jelentéseit, ajánlásait sok esetben a bizottság sem fogadja el, mert nem tartja azokat jogszerűnek, megalapozottnak. Az összes javaslat töredékét kellett eddig megvalósítani, ami jól mutatja, milyen strukturális problémák jellemzik a hivatal működését.
– Túlzó megállapításokat tesz tehát az OLAF?
– Megvizsgáltuk, hogy milyen pénzügyi korrekciós javaslatokat és milyen arányban fogad el végül a bizottság. Ebből egyértelműen kiderül, hogy az OLAF jelentéseit, vizsgálatait gyakran politikai nyomásgyakorlásra használja. Nem véletlen, hogy ezek a jelentések sokszor hamarabb jutnak el az újságírókhoz, mint az érintett tagállam kormányához. Habár a hivatalnak ellenőrzésekkel, csalásmegelőzéssel kellene foglalkoznia, mégis inkább úgy viselkedik, mintha Brüsszel politikai büntetőeszköze lenne.
– A nyári szünet előtt látott napvilágot Brüsszel 2021–2027-es költségvetési terve. Hazánkra nézve mit tartalmaz a tervezet?
– A javaslat elfogadhatatlan Magyarország számára, mert a hazánknak járó kohéziós támogatásokat a lehető legnagyobb mértékben, 24 százalékkal csökkentené, miközben uniós szinten mindössze tíz százalékkal lenne kisebb a kassza. Brüsszel azokat a tagállamokat, jellemzően a közép-európai országokat büntetné, amelyek megküzdenek a szuverenitásukért. Nem fogadható el olyan költségvetés, amely az európai polgároktól vesz el forrásokat, és a migránsoknak adja. Ez is bizonyítja, hogy a bizottság politikai testületnek képzeli magát. Szerencsére a végső számokról nem a brüsszeli bürokraták, hanem az Európai Tanács, tehát a tagállamok állam- és kormányfői döntenek.
– Mivel indokolja a bizottság ezt a mértékű elvonást?
– Ismét hangsúlyozom, ennek politikai célja van. A jelenlegi ciklushoz képest az unió gazdagabb tagországai több támogatást kapnának, míg nálunk drasztikus keretcsökkentést szeretnének. Magyarország, Lengyelország, Csehország 24 százalékkal kapna kevesebbet, míg például Görögország 8, Olaszország 6,4, Finnország és Spanyolország 5 százalékkal több forrást kapna. Ez szembemegy az uniós alapszerződéssel és a kohézió, tehát a felzárkózás alapelvével. Emellett 16 százalékkal csökkennének az agrártámogatások, amelyekhez ráadásul nehezebb is lenne hozzáférni. Mindezt úgy, hogy a bizottság működésére, tehát az uniós bürokráciára több forrás jutna. Ez egyértelmű kettős mérce. Az sem fogadható el, hogy az európai állampolgárok pénzét az illegális bevándorlásra fordítaná Brüsszel, a migránsokra szánt forrásmennyiség ugyanis a jelenlegi keret több mint háromszorosára nőne.
– Várható, hogy ebben a formában valósul meg az új költségvetés?
– Magyarország az ismertté vált tervezetet határozottan elutasítja, egy bevándorláspárti költségvetésnek tartja, ezért annak változatlan benyújtása esetén a tanácsi döntéskor megvétózná azt, várhatóan több tagállammal együtt.
– Korábban hazánk nagyobb felajánlást tett a brexit miatt. Ennek ellenére is növeljük hozzájárulásunkat?
– Az Európai Bizottság részéről nem volt nyitottság a GNI-alapú hozzájárulás további növelésére a tagállamoktól. Érdekes hozzáállásra vall, hogy a költségvetést úgy tervezték meg, hogy nem zajlott le az a vita, amely Európa jövőjéről szólna, nem lettek meghatározva azok a közös uniós feladatok, amelyekre a forrásokat el kellene költeni, és hosszú távú stratégiákat sem alkotott a bizottság. Erre az ambícióktól mentes hozzáállásra korábban nem volt példa.
– Mi várható Brüsszelben a nyári szünet után?
– A jelenlegi testület minél gyorsabban, még a jövő tavasszal esedékes európai parlamenti választások előtt szeretné lezárni a vitát. Mi úgy gondoljuk, először meg kell egyezniük a tagállamoknak a nyitott kérdésekről és nem szabad a tervezetet rákényszeríteni Európa országaira. Már csak azért sem, mert meglehet, hogy a jövő évi EP-választások után egy egész más politika alakul Brüsszelben is. Nagyon sok múlik a választások eredményén, de a jelenlegi tervezetet hazánk nem fogadja el, mivel nekünk a tartalom a fontos. Bőven van még idő 2021-ig egy minden érintettnek támogatható megegyezés kimunkálására.
– Az új kormányzati ciklusban az uniós fejlesztések összehangolása az újonnan alakult Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz került. Ez a pénzek elosztásában jelent újdonságot?
– Az első lépést már 2010-ben megtettük, amikor a szocialista-liberális kormányoktól megörökölt, elhibázott intézményrendszert kellett rendbe tenni. Akkor egy uniós költségvetési ciklus közepén szűkebb volt a mozgástér, így hasonló léptékű átalakítás ment végbe 2014-ben is. A jelenlegi struktúrában már csak kisebb módosításokra volt szükség. Az újonnan létrejött minisztérium fogja össze azokat a területeket, amelyek hozzájárulnak a versenyképesebb gazdasághoz, hazánk sikerességéhez – egy modern, XXI. századi ország megvalósításához. Ebben tölt be ágazatokon átívelő szerepet az európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkárság is.