Pénteken újból elmaradt Magyarország felminősítése a befektetésre nem ajánlott kategóriából, és ami ennél is fájóbb: a Standard & Poor’s (S&P) a kilátásokat sem javította, maradt a stabil besorolás. – Se felminősítés, se kilátásjavítás, se egy észszerű indoklás, csupán az eddigi „aggasztó” puha tényezők ismétlése, amelyek természetesen továbbra sem számszerűsíthetők – minősítette a lépést Blahó Levente és Pálffy Gergely Raiffeisen-elemző, akik szerint a kilátások feljavítása mindenképp indokolt lenne. Jelenleg mindhárom nagy minősítőnél bóvliban van Magyarország, a Moody’s Investors Service és a Fitch Ratings esetében azonban pozitívak a kilátások. Ha pusztán a makrogazdasági adatokat nézzük, nem sok minden indokolja a hitelminősítők óvatosságát.
A leminősítések 2011 novemberének végén indultak, a Moody’s volt az első, őt a követte decemberben az S&P, majd a Fitch 2012. január elején. 2011 harmadik negyedévében 1,5 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék, ehhez képest tavaly már 2,9 százalékkal bővült a gazdaság, és az idén is legkevesebb 2,5 százalékos növekedés várható.
A hitelminősítők vesszőparipája az államadósság magas szintje. Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint a GDP-arányos államadósság 2012 végén, a leminősítések idején megközelítette a 81 százalékot. Az adósságállomány – európai szinten kizárólag Magyarországon – csökkenésnek indult, 2015 végére a hazai össztermék 75, 5 százalékára esett vissza, és feltett kormányzati szándék az érték további csökkentése. Ami talán ennél is fontosabb, hogy látványosan zsugorodott a külföldiek kezében lévő, illetve a devizában jegyzett államadósság, február végén az adósság 70 százaléka forintalapú volt, amivel jelentősen javultak a magyar sebezhetőségi mutatók, amit még az S&P is elismer.
Az egyik látványosabb elmozdulás a magyar csődkockázati felárban (CDS) tapasztalható. (A CDS a nemzetközi befektetőknek segít eligazodni a kockázatos és kevésbé kockázatos országok között. Minél magasabb ez az érték, annál kockázatosabb az adott ország.)
A Markit pénzpiaci adatszolgáltatótól megtudtuk, 2012 első napjaiban, amikor a harmadik, Fitch-leminősítés is megtörtént, 740 ponton is volt a felár. Az érték azóta folyamatosan csökkent, jelenleg 150 ponton áll a mutató, ami jól tükrözi a befektetői bizalom erősödését.
Szintén kulcsfontosságú tényező az államháztartási hiány. Magyarország lényegében a 2004-es uniós csatlakozása óta túlzottdeficit-eljárás alatt volt, mivel huzamosan nem tudta az elvárt 3 százalékos határérték alatt tartani a költségvetési hiányt. Ezen a téren történt talán leglátványosabb elmozdulás. Az Eurostat adatai alapján a 2011-ben még 5,5 százalékos hiány 2012-ben már bőven a tűréshatáron belülre került, olyannyira, hogy 2013-ban meg is szüntették a túlzottdeficit-eljárást. Tavaly már 2 százalék alatt volt a deficit, és mostanra már felmerült, hogy 2017-ben egyensúlyi, úgynevezett nullás költségvetéssel lehet számolni. Amennyiben az elmúlt években felvett hitelek kamatait nem kellene fizetni, a költségvetésben már jelenleg sem lenne hiány.
Az NGM tegnapi közlése alapján az év első két hónapjában közel 15 milliárd forint többletet mutatott a költségvetés egyenlege. Az újonnan megjelent végleges adatokat kommentálva Banai Péter Benő, a tárca államháztartásért felelős államtitkára kiemelte: különösen figyelemreméltók a számadatok, mivel az államháztartás jellemzően jelentős hiányt mutat ebben az időszakban, a mostani az elmúlt másfél évtized legjobb eredménye.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a hitelminősítők nem pusztán a számokat nézik, sőt a magyar hitelminősítés bóvliban tartását leginkább az egyéb szempontok indokolják. Példa erre, hogy Lengyelországot – amely a régióban egyedüliként vészelte át recesszió nélkül a válságot – egy fokozattal leminősítette az S&P a parlamenti választások után, nem is titkolva, hogy politikai szempontok alapján hozták meg döntésüket. Az S&P pénteki felülvizsgálatának indoklásában például ismételten jogalkotási bizonytalanságokat hozott fel, elsősorban a jegybanktörvény módosítása kapcsán.
A 2011 végén kezdődött leminősítési sorozat is nagyban hasonló érvek mentén indult, a nemzetközi befektetői közeg akkor kifejezetten aggodalommal figyelte a magyarországi fejleményeket, a különadókat, a végtörlesztést vagy a jegybank szerkezetének kezdeményezett átalakítását.
S bár ma már egyre többen elismerik, hogy az intézkedések többsége a kívánt mederbe terelte a gazdaságot, sőt a szigorú költségvetési politikának is meglett az eredménye, és például a bankadó is csökkenő pályára került, a nemzetközi piaci szereplők nagy része még mindig kételyekkel figyeli a magyar eseményeket, ezt tükrözi többek között a hitelminisítők kivárása is.
