– Több vitás pont alakult ki az Európai Bizottsággal az uniós pályázati rendszerünkről. Ezek a kérdések nem hátráltatják a pályázatok kiírását?
– Nem. Sőt, korábbi ígéretünket, amely szerint 2017 júniusára minden pályázatot meghirdetünk, talán hamarabb is teljesíteni tudjuk. Nem kizárt, hogy már jövő tavaszra elérhetővé tudjuk tenni az összes pénzt. Több vitás kérdésünk van Brüsszellel, azonban legalább ennyi válaszunk is az Európai Bizottság felvetéseire. Az egyik az előlegfizetés.
A migrációs vitára hivatkozva nem lehet visszatartani fejlesztési forrásokat
Az unió kifogásolja, hogy a 30 százalékos átlag helyett mi 50 százalékkal előlegezzük meg a nyertes fejlesztéseket, ez szerinte túl kockázatos. Ebben van némi igazság, de nekünk fontosabb a magyar vállalkozások érdeke, mint Brüsszel félelme, ráadásul a döntés felelősségét a kormány vállalja, nem a brüsszeli bürokrácia. Elképzelhető, hogy tíz vállalkozásból egy visszaél a lehetőséggel, de ezért nem büntethetjük a többi, szabálykövető céget. További vitás pont az új értékelési rendszer, amelyben a kiszervezett cégek helyett mi az állami alkalmazottak tudására támaszkodunk. Szemben a baloldali kormányokkal, mi nem külső vállalkozásokkal végeztetjük el ezt a munkát. Így garantált, hogy az értékelés alapja az értékelés alá vont fejlesztés, így más szempontok, például az értékelők megvesztegethetősége kizárható. Ez a szabályozás pedig nem sérti a fejlesztési rendszer integritását, hiszen az irányító hatóságok vezetői mint egy-egy fejlesztési terület felelősei Brüsszel felé az értékelőktől független döntést is hozhatnak. Ezek a vitatott pontok, de nincs akkora jelentőségük, mint amennyire a sajtó ezeket felfújja.
– Többen úgy gondolják, mivel Magyarország nem akar befogadni migránsokat, meg kellene vonni a kohéziós pénzeket. Ez megtörténhet?
– Egyes politikusoknak valóban ez a céljuk, de az uniós jog szerint erre nincs lehetőség, ezért ettől nem kell tartanunk. Az Európai Bizottság illetékes szakemberei ebben a vitában teljesen mást mondanak nekünk, mint a Brüsszelt uraló főnökeik, akiket politikai megfontolások is befolyásolnak. Szakértői szinten ezek az érvek nem is kerülhetnek felszínre, mivel a kohéziós forrásokkal kapcsolatos szerződésekben nincs olyan pont, hogy a tagállamoknak vállalniuk kellene egy-egy gazdagabb tagállam vezető politikusának véleményét akkor, amikor az még csak egy vélemény és nem konszenzuson nyugvó döntés. Azonban az kétségtelen, hogy a brüsszeli politikai szándék és a hazai ellenőrzések gyakorisága között párhuzamot vonhatunk. De végső soron ha az ellenőrzések Magyarország számára kedvezően zárulnak, nem történik más, mint kapunk egy újabb visszajelzést arról, hogy jó és szabályos az, amit csinálunk.
– Ha most nem is vonják meg a támogatásokat, 2020 után még számíthatunk ezekre a pénzekre?
– A magyar kormány felkészült arra az esetre, ha a támogatáspolitika jelentősen átalakulna, és a kohéziós pénzeket megvonnák a régiótól. Fontos, hogy olyan ciklust zárjunk, amelyik gazdasági értelemben már függetlenít minket a támogatásoktól. Ezért már most egyre jelentősebb súlyt képviselnek a visszatérítendő összegek az ajándék pénznek tekintett vissza nem térítendő források mellett. Ezek aránya a jövőben tovább emelkedik. Célunk, hogy ha a kohéziós politika a mostani formájában megszűnik, akkor legyen olyan gazdasági teljesítmény, amely lehetővé teszi, hogy a kormány saját erőforrásokra támaszkodva is működtesse a fejlesztéseket.
– Hol tart a 2014–2020-as uniós ciklus támogatásainak felhasználása?
– Eddig a 8900 milliárd forintos fejlesztési keret valamivel több mint 70 százalékát írtuk ki, a meghirdetett 276 pályázati forrás összértéke meghaladja a 6400 milliárd forintot. A korábbi, 2007–2013-as költségvetési ciklusban az előző kormány ugyanekkor jóval alacsonyabb számokat tudott produkálni, tehát ha időarányosan vetjük össze az adatokat, akkor büszkék lehetünk. A különbség nemcsak a formában, hanem a tartalomban is megjelenik, a programok megalkotásánál azt az irányt választottuk, hogy célzottan, pontosan határozzuk meg, mely iparágaknak adjuk a támogatást. Míg az előző ciklusban a pénzek 16 százaléka ment gazdaságfejlesztésre, a többit pedig az állam használta fel, addig a mostani ciklusban már a források 60 százalékát fordítjuk gazdaságélénkítő beruházásokra, a vállalkozások részére.
– Hamarosan tárgyal az Országgyűlés a további állami bürokráciacsökkentő intézkedésekről. Az eddigi könnyítések milyen eredményt hoztak?
– Az idén januártól megszűnt eljárási díjakkal, többek közt bizonyos okmányok kiállításának díjmentessé tételével, egyes illetékek eltörlésével vagy a vállalkozások adminisztrációcsökkentésével 10 milliárd forintot spóroltak az emberek. Jövő januártól számos állami hivatal jogutód nélkül megszűnik vagy beleolvad valamelyik miniszté-
riumba. Ez azért lehetséges, mert rengeteget költ az állam a digitalizációra, az ügyintézés egyszerűsítésére, ezért korántsem indokolható az ekkora intézményrendszer fenntartása. Ennek a bürokrácia létszámában is meg kell mutatkoznia. Amikor stabil a gazdasági növekedés, és a piacon rengeteg betöltetlen álláshely van, akkor megfelelően kidolgozott átképzéssel tömegeket lehet elhelyezni a bürokráciából a piaci foglalkoztatás keretei közé, persze csak akkor, ha az elhelyezkedés garantált.
– Aggódnak az állami alkalmazottak a leépítésektől. Ők el tudnak helyezkedni a versenyszférában?
– Természetesen nem célja a kormánynak, hogy azt a pénzt, amit az állami alkalmazottak bérezésén megspórol, azt esetleges munkanélküliségük miatt a jövőben szociális juttatás formájában fizesse ki, ezért senki sem kerül az utcára. Az állam felméri, hogy az adott régióban mennyi üres álláshely van a versenyszférában, illetve a korábbi alkalmazottak közül hány főt lehet elhelyezni. Emellett támogatást nyújtunk az átképzésükre, itt sem kell hosszú, tanulással eltöltött évekkel számolni.
Csepreghy Nándor: A tervezettnél hamarabb lesznek elérhetők az európai uniós források
Ma már 6–12 hónapos képzésekkel is át lehet képezni a versenyszféra számára a munkavállalókat. Akik kilépnek a költségvetési szférából, egzisztenciálisan is jobban járnak, mivel magasabb bért kapnak, amelyekkel az állami fizetések már nem tudnak versenyezni.
– A gyakorlatban mit tapasztalhatunk az ügyintézés könnyítésével? Milyen egyéb intézkedések várhatók jövőre?
– Az állam nem uralkodhat a vállalkozások felett. Ma, ha az állam hibájából nem fejeződik be például egy engedélyezési eljárás, és ebből a cégnek kára keletkezik, akkor azt meg kell téríteni. Ezzel egy időben beáll a vélelem a vállalkozás oldalán, hogy amit ő kért, azt a bürokrácia engedélyezte. Ha mégis perre kerülne sor, akkor az államnak kell bizonyítania az igazát, szemben a korábbi eljárásrenddel, amikor a vállalkozás szaladt az állam után. A központi adminisztráció korábban a gazdasági növekedés akadálya volt. Arra keressük a választ, hogyan lehet az állam a fejlődés motorja.
