bb ezer tonnányi sonka kerül húsvétkor a magyar családok asztalára. Az idén is széles füstöltáru-kínálattal várják a boltok és a hentesek a vásárlókat: az alacsony áron kínált, úgynevezett gyors sonkától a pármai sonkán át a csúcsterméknek számító ibérico sonkáig minden megtalálható a hazai palettán. Az ünnepi beszerzések során nem árt körültekintően választani a különböző füstölt áruk közül. A figyelmetlenség ugyanis könnyen csalódáshoz vezethet, és csak a terített asztalnál derül ki, hogy a megvásárolt sonka minősége köszönőviszonyban sincs azzal, mint amit kívánatosnak tartanánk.
Zsarnóczay Gabriella, az Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet tudományos főmunkatársa a Hússzövetség sajtótájékoztatóján elmondta: az idén több szempontból is változott, illetve szigorodott a sonkákra vonatkozó szabályozás. Egyrészt a parasztsonka és -lapocka sótartalma a korábbi hét százalék helyett öt százalékra csökkent. Emellett a nyers sonkák kategóriájába már csak a sertés hátsó combjából és a lapockából készült termék kerülhet, a tarja már nem árusítható ezen a címen. A hőkezelt sonkák közé tartozik minden sült vagy főtt sonka.
Ezek a termékek a szakember szerint többségében nem hagyományos eljárással, hanem gyors érleléssel készülnek. Az első esetben a sertéscombot vagy -lapockát sóval dörzsölik be, majd füstölik, ezt követően pedig több hónapon át érlelik speciális klímakamrákban. Ezzel ellentétben a „modern” eljárással a sonkák villámgyorsan elkészülnek: a megfelelő íz elérése érdekében különböző adalékanyagokkal és ízfokozókkal készült páclét injektálnak a húsba a gyártók. A két termék közti különbséget Zsarnóczy Gabriella szerint könnyen fel lehet ismerni: ha a csomagolt áru kibontása után levet enged, minden bizonnyal gyorspácolt sonkáról van szó, ráadásul sok esetben az injektáló eszköz helye is meglátszik a húson. A termék címkéje is árulkodó lehet, a hagyományos technológiával készült árucikk ugyanis a húsrészen kívül csak sót és nátrium-nitritet tartalmaz, míg a silányabb kategóriába sorolt termékek összetevői hosszú listába szedhetők.
Bár ez utóbbi kategória ára jelentősen alacsonyabb, mint a hagyományosan érlelt sonkáé, a vásárlásnál azonban azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a hosszan érlelt, szárított sonka 10-20 százalékot veszít súlyából a főzés során. Ezzel szemben a gyorsérlelt termékek súlyának akár a 30-35 százalékát a páclé teszi ki. A szakember ezért azt ajánlja, hogy a sonkavásár előtt senki ne felejtse otthon az olvasószemüvegét, hiszen a megfelelő áru kiválasztásában csak a címke lehet a vásárlók segítségére. A címkén ugyanis kötelező feltüntetni, hogy milyen eljárással készült a termék, nyers vagy főtt, emellett utalni kell a pácolás módjára is. Az összetevők és a gyártási technológia mellett nem szabad megfeledkezni a lejárati dátum ellenőrzéséről sem.
Az elmúlt években már egyre több gyártó állt át a gyors érlelésű, silányabb minőségű sonkák helyett a hagyományos receptúra alapján készülő füstölt áruk készítésére, idén az ízek mellett a mennyiséget is a szélesedő fogyasztói igényekhez szabják a feldolgozók. Jó hírnek számít, hogy a szűkebb pénztárcájú vevőknek sem kell lemondaniuk a jó minőségről, a gyártók ugyanis a korábbinál jóval kisebb kiszerelésű termékekkel is készültek erre a szezonra.
Nem a méret a lényeg
Ahogy a húsáruknál, úgy a tojásnál sem biztos, hogy jobban jár az a fogyasztó, aki az olcsóbb terméket teszi a kosarába, mint az, aki egy kicsit többet hajlandó áldozni a húsvéti lakomára. A legtöbb áruház például húsvét előtt is igyekszik a tojás alacsony árával csalogatni. Az akciós esetek többségében azonban a normál méretű tojások helyett a legkisebb, más európai uniós országokban ipari felhasználásra szánt tojásokat kínálják áron alul. Bár ma már a Nemzetgazdasági Minisztérium rendelete alapján a kereskedőknek azonos betűmérettel kell feltüntetniük a tojás kilós és darabárát, még így is sokan bedőlnek a kicsi, olcsó tojásnak. Az igazság ugyanis az, hogy sokszor a nagyobb, drágább tojás kilónkénti ára alacsonyabb, mint az S-es méretűé. Arról nem is beszélve, hogy a különböző ételek vagy sütemények elkészítésekor a kisebb tojásokból gyakran az előírt egy helyett kettőt kell felhasználniuk a háziasszonyoknak.