Változatlanul nem látszik a végkifejlet a súlyos adóssággal terhelt olasz gazdaság helyzetének megoldásában, azonban nyilvánvaló, hogy záros időn belül dűlőre kell jutni. A koalíciós kormány elődjénél jóval magasabb hiánycélt határozott meg 2019-re, és általában az unió jelenlegi vezetésével való szembeszegülésre építi hazai politikai támogatottságát, eddig jelentős sikerrel.
Ezzel együtt aggodalommal tölti el a pénzpiacokat a 2,4 százalékos deficitterv, mint ahogy az is, hogy nem látszik, miként csökkenthető érdemben a GDP 130 százalékát meghaladó államadósság. Miután az olasz kormány a legutóbbi vitakörben sem volt hajlandó engedni, noha az Európai Bizottság visszadobta a 2019-es büdzséje tervezetét, a befektetők jelenleg azon gondolkodnak, hogy milyen forrás jelenthet majd támaszt az ország gazdaságának.
Jörg Krämer, a Commerzbank vezető közgazdásza szerint túl sok lehetőséggel nem lehet számolni. Az unió stabilitási alapja kicsi, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pedig látszólag nem kerül elő mint komoly tényező. Krämer elmondása alapján az Európai Központi Bank (EKB) látszik jelenleg reális mentő ügynökségnek.
Azonban az EKB segítsége érdekében az olasz kormánynak megszorításokkal és költségvisszafogással járó reformintézkedéseket kellene vállalnia, épp szöges ellentétben a kormánykoalíció politikai alapvetésével.

Az unió harmadik legnagyobb gazdasága nincs azonnali veszélyben
Fotó: Reuters
Ez a téma volt a héten Mario Draghi, az EKB olasz elnökének sajtótájékoztatóján is a központi kérdés. Mint a Bloomberg összeszámolta, Olaszországot 32-szer említették meg az EKB heti tájékoztatásában, míg az inflációt – ami az EKB döntéshozóinak mandátumát közvetlenül érinti – mindössze 24-szer.
Ahogy arról beszámoltunk, az általános vélekedés szerint az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága a magas adósságszint ellenére nincs azonnali veszélyben, a mostanában látott hozamemelkedés sem jelent kezelhetetlen terhelést az állam működésének finanszírozásában.
Valamilyen formában jó eséllyel külső forrásból kell Rómának megoldani a helyzetet, ezt azonban inkább a pénzpiaci szereplők, semmint a pillanatnyi politikai viták fogják várhatóan meghatározni.