Ismét a munkavállalókat akarja felhasználni az ellenzék a szombati, szerintük a tőke érdekét szolgáló, munka törvénykönyvét (Mt.) módosító tervezet apropóján. A Gyurcsány-kormány egykori munkaügyi államtitkára által vezetett Magyar Szakszervezeti Szövetség (MSZSZ) már a felhívásban valótlanságokat állít, amelyek az ellenzék politikai szándékait tükrözik.
Habár az MSZSZ is részt vett az Mt. módosítása kapcsán Kósa Lajos fideszes előterjesztő által összehívott egyeztetéseken, mégis azt állítják, „évi ötven nap túlmunkára köteleznék a munkavállalókat, a jelenleginél is kiszolgáltatottabb helyzetbe kényszerítenék a közszolgákat”. A kormány elleni hangolás szándékát jól tükrözi, hogy a munka törvénykönyve módosítása mellett azért is hívják az utcára a dolgozókat, mert szerintük a kormány intézkedései miatt veszélybe kerülhet a tudományos kutatás szabadsága és a tanszabadság.
A szakszervezet felhívása egybecseng az ellenzéki pártok céljaival, amelyhez jó alapot ad az ellenzéki sajtó rémhírterjesztése is, pedig a valóságban senki sem kényszeríthető „rabszolgamunkára”, sőt ahol nincs jelen szakszervezet vagy nem működik üzemi tanács, ott a munkavállalók a módosításokból semmit sem érzékelnek. A demonstráció annak ellenére sem lett lefújva, hogy az első Mt.-t módosító indítványhoz képest az új szövegben figyelembe vették a szakszervezetek javaslatainak döntő részét is.
Lapunk utánajárt, hogy a munka törvénykönyve túlmunkára vonatkozó, módosítani kívánt rendelkezése a gyakorlatban alig tér el a most hatályos szabályozástól. A rendkívüli munkavégzésre, tehát a túlórára vonatkozó szabályozás szerint évente – a rendes munkaidőn felül – 250 órát rendelhet el a munkaadó. Ezt csak abban az esetben lépheti át, ha az adott vállalkozásnál működik szakszervezet, s a foglalkoztató és a dolgozók között kialakított feltételeket kollektív szerződésben rögzítik.
A kollektív szerződésben meghatározható legmagasabb, 250 órán felüli túlmunkakeret jelenleg 50 óra, tehát évente összesen 300 óra túlórára lenne lehetőség, megállapodás esetén. A 250 órás keret a módosító javaslat szerint is maradna, tehát ez az az óraszám, amit még a dolgozó beleegyezése nélkül is elrendelhet a foglalkoztató.
Ezenfelül, ha a munkavállalók és a munkaadó ebben megegyezik, a 250 órán felüli keret a jelenlegi 50 helyett 150 órával 400 órára lenne növelhető évente. Az általános munkarendben, jellemzően heti 40 órában dolgozók, tehát a munkavállalók 80-90 százalékának havi elszámolásban kell kifizetni a túlóráért járó bért, az erre vonatkozó szabályok nem változnak.
A túlmunka kifizetésével kapcsolatban szintén megvezetik a munkavállalót, összemosva a munkaidőkeretben foglalkoztatottakat érintő változásokkal. A túlórára vonatkozó szabályokkal nincs ugyanis összefüggésben az Mt. egy másik pontja, amely a munkaidőkeret meghatározására vonatkozik. Az, aki általános munkarendben dolgozik, arra nem vonatkozik a munkaidőkeretben foglalkoztatottakat érintő módosítás, ami ennek a keretnek a meghatározását a jelenlegi legfeljebb egy év helyett legfeljebb három évben határozhatná meg, szintén kollektív szerződés esetén.
A gyakorlatban ugyanakkor a feldolgozóipar, a turizmus, a kereskedelem és a mezőgazdaság sajátosságait figyelembe véve az egyéves munkaidőkeret-meghatározással sem élnek a foglalkoztatók, jellemzően néhány hónapot határoznak meg. Iparági szereplők szerint meglehetősen összetett a rendszer, sok adminisztrációval jár. Ráadásul a szakszervezetek javaslatára a megszakítás nélküli munkavégzésnél jelenleg előírt havi legalább egy kötelező pihenőnap kiadása havi két napra emelkedik.
Mind az évi 250 óra rendkívüli munkavégzés feletti időtartam, mind a munkaidőkeret időtartamának meghatározása kollektív szerződéshez kötött, tehát alapesetben a változás nem érinti a munkavállalókat. Abban az esetben, ha ezzel élne a munkaadó, még önmagában kevés, mivel a szakszervezetek vagy a munkavállalók közül megválasztott üzemi tanács, tehát a dolgozói képviseletek jóváhagyásával növelhető a túlórakeret 250 óra fölé, legfeljebb 150 órával, és a munkaidőkeret meghatározásához is érdekképviseleti szintű vagy munkavállalói összefogással létrejött egyezség kell.
Ahol nincs jelen szakszervezet és nem alakult üzemi tanács, ott nem lehet meghaladni a jelenleg és a jövőben is 250 órában maximalizált túlórakeretet. A szakszervezetek a jelenlegi, megállapodással 300 órára növelhető túlmunkakerethez képest sokallják a 400 órát. A munkaidőkeretben foglalkoztatottakat érintő, 36 hónapos időkeret-meghatározásnál pedig a jelenlegi 12 hónapos keretet meghagyták volna. A hároméves keret alkalmazása már önmagában sem várható tömegesen, a túlórapénz háromévenkénti kifizetése pedig életszerűtlen, főleg az ilyen munkarendet alkalmazó, jellemzően nagyobb vállalatoknál.
A Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Liga Szakszervezetek egyetért a demonstráció Mt.-módosítással kapcsolatos céljával. Ugyanakkor nem tartják szerencsésnek, hogy a jogos munkavállalói követelések keveredjenek más politikai, egyéb szakmai kérdésekkel.