Az utóbbi időszak tapasztalatainak eme igen fajsúlyos megállapítását Parragh László elnök fogalmazta meg a napokban a Magyar Idők hasábjain. A kamarai vezető nem kertelt, kereken kimondta, amire több helyen többen már korábban is utaltak, de amiről eddig – a jelek szerint – mégsem esett elég szó: az Európai Unió egy gazdasági monstrum, mégpedig olyan monstrum, amelyben a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények pedig legjobb esetben is csak halvány reményt kapnak arra, hogy kevésbé kedvező helyzetüket kicsit jobbra fordítsák. Az esély megteremtésekor persze a gazdagok kínosan ügyelnek arra, hogy a szegényebbek felzárkóztatásának nemes eszméjén maguk is igen jól keressenek.
Így megy az üzlet Nyugaton, csupán így gördülhetnek az eurók az arra méltó zsebekbe. Mindez pedig a maga módján hozzájárul ahhoz, hogy a vonzó Nyugat-Európa ezután is vonzó maradjon, Kelet-Európa pedig véletlenül se érje el a hőn áhított nívót, meg se közelíthesse a nyugati vonzó csillogást. Ellenkező esetben ugyanis a keleti tagállamok szakképzett, tanult, tapasztalt és magasabb életszínvonalra vágyó munkavállalóinak már nem is igen érné meg elhagyni hazájukat, nem érné meg a csillogást kínáló tagállamokba költözni. S ekkor a Nyugat igazán nehéz helyzetbe kerülne. Olyanba, amin talán már a migránsok sem segíthetnek.