Úgy tűnik, a közgazdászoknak alapvetéseket kell újragondolniuk, miután az egyik legfontosabb makrogazdasági mutató, egyúttal a jegybanki politika számára kiemelt fontosságú infláció mostanában nem úgy mozog, ahogy az elvárható lenne. A magyar gazdaság épp jó példa: négy százalék körül bővül az össztermék, két számjegyű a béremelkedés, magas a kiskereskedelmi forgalom emelkedése. Ilyen helyzetben az áraknak elvileg emelkedniük kellene, mégsem ez a helyzet.
Mint azt a Magyar Időknek Balatoni András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) igazgatója elmondta: a jelenség azzal is magyarázható, hogy a múlt század közepén kidolgozott modellek mostanra idejétmúlttá váltak, illetve nem számolnak azokkal a jelentős világgazdasági átalakulásokkal, amelyek kihatnak az inflációs folyamatokra. A jegybank szakértői három fő trendet azonosítottak.
Az első a globalizáció. Mivel a technológia által határokon átnyúlva lehet termékeket és szolgáltatásokat értékesíteni, a világ távoli pontjain működő cégeknek is árversenybe kell bocsátkozniuk, aminek eleve leszorító hatása van. Ráadásul a növekvő fogyasztás hatása nem feltétlenül az árak emelkedését, hanem az import bővülését eredményezi. A gazdaság nyitottságával így jelentősen gyengült a belső kereslet és az árak kapcsolata.
A második fő trend a digitalizáció, ami a termékek és szolgáltatások terén is rendkívüli ütemben fejlődik. Ez eleve komoly árcsökkentő hatásként jelentkezik például a gyártásban, mivel az automatizálás már most és a jövőben egyre inkább ki tudja váltani az emberi munkaerőt, és szükségszerűen olcsóbbá is teszi a termelést.
Balatoni szerint a digitalizáció hatása abban is látszik, hogy általa javul a fogyasztók tudatossága. Azzal, hogy könnyű informálódni, egyes termékek és szolgáltatások árát összevetni, a vevők is az árszínvonal általános csökkentése felé tolják a szolgáltatókat.
A harmadik kulcstényező a népesség kora. Alapvető átalakulások mennek végbe az eltartottak arányában, az idősödő társadalmak fogyasztási, megtakarítási szokásaiban, amelyek mind közrejátszanak az inflációs folyamatok változásában. Az elöregedés nagyon sok csatornán keresztül hat az inflációra, amelyek sokszor egymással ellentétesek, kioltják, tompítják egymást.
Balatoni elmondta, azért is nehéz jelenleg a közgazdászoknak kiigazodniuk, mert az eddigi gondolkodás alapja a gazdasági folyamatok ciklikussága volt. Most azonban újszerű trendek bontakoznak ki, ráadásul egy időben, így ezeknek a hatását nagyon nehéz számszerűsíteni. A digitalizáció korában emellett a mérés, azaz a statisztika is újszerű, gyorsan változó kihívásokkal néz szembe. Például az infláció alapjául szolgáló fogyasztói kosár két évvel ezelőtti termékösszetételt tartalmaz.
– Így nincsenek benne a legújabb technológiai újítások, amelyeknek a leggyorsabban csökken az ára – mondta Balatoni.
Felvetésünkre, miszerint megalapozottnak tekinthető-e a hazai monetáris politika, ha a döntéshozatal szempontjából kiemelt fontosságú mutatóban ilyen szintű torzítás van, Balatoni hangsúlyozta, hogy nincs ok az aggodalomra. Az inflációs mutatóban megjelenő becsült torzítást, annak változását figyelembe veszik az inflációs cél rendszeres felülvizsgálata során.
Emellett az elmúlt év inflációs folyamatai, valamint a frissen bejövő adatok mind megfelelnek az MNB várakozásainak, így továbbra is arra számítanak, hogy a 3 százalékos középtávú inflációs cél 2019 közepére érhető el fenntarthatóan.
Az inflációs folyamatok változását is folyamatosan figyelemmel kísérik, számos eszköz, modell áll rendelkezésükre annak érdekében, hogy egy robusztus képet tudjanak felvázolni a múlt és a közeljövő tendenciáiról.